Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Salga Attila: Munkásmozgalom és eszperantó II.
Dancza János egykori lakatos, megyénk köztiszteletben álló veteránja. Az eszperantámozgalom fellendülésének első évében 23 munkást iskolázott be. Foglalkozásukat a Gyenes- féle vendéglőben (ma Mecset Étterem) tartották. Tulajdonképpen két tanfolyam létezett: az egyik valóban nyelvtanfolyam volt, s az eszperantó nyelvet és a mozgalom célkitűzéseit terjesztette, a másik azonban a helyi szakszervezeti tagokból és kommunista érzelmű munkásokból verbuválódott. Ez utóbbi „tanfolyam" részvevői csak szervezeti formának használták a nyelvet. A folyamatos rendőrségi megfigyelés következtében Dancza János négy év alatt ötször változtatott lakást. A HESL egri csoportjának ekkor 12 tagja volt. Rendszeres kapcsolatot tartott fenn külföldi eszperantis- tákkal, külföldi eszperantó kiadványokat kapott, sőt álnéven (Feró — Vas) a francia Sennaciulo című folyóiratban is publikált két alkalommal (1928), amikor a nőkérdést a marxizmus szempontjából vizsgálta, s olyan jogok kivívását tartotta szükségesnek, amelyekkel a nők napjainkban rendelkeznek. Az egri csoport mint a HESL tagcsoportja 12 fővel 1929-ig működött. A Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesületét 1934. április 9-én a belügyminiszter 177 338/1934. Vili. sz. rendeletével betiltotta, s ugyanakkor valamennyi tagcsoportját feloszlatta azon célból, hogy „az egyesületnek éveken át húzódó illegális, szélsőséges és pártpolitikai tevékenysége végleg megszűnjék”. A Népszava 1934. február 14-i száma felhívást intézett a szakszervezetekhez, hogy ne adjanak otthont a HESL egyesületeinek és csoportjainak. Ugyanakkor a párttagokat kilépésre szólították fel. A demoralizált, magára hagyott mozgalom képviselőire a betiltást megelőzően, április 3-án és 4-én csapott le a rendőrség, s a HESL 11 vezetőjét lletartóztatta. Megszűnt a Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesülete, s ez nagy veszteséget jelentett mind a magyar munkásmozgalom, mind a magyar eszperantómozgalom számára. A munkásmozgalom olyan kul- túrszervezetet veszített, amely a munkások internacionalista nevelésében felmérhetetlen szerepet játszott. Az eszperantó nyelv segítségével — amelyet a világon több tíz-, sőt százezer munkás értett —, sikerült ablakot nyitni a Horthy-fasizmus által elszigetelt és kizsákmányolt magyar munkásságnak. A magyar munkások megismerték az európai munkások életét, munkahelyi viszonyait, s ösz- szehasonlítást tudtak tenni saját helyzetük javítása érdekében. A MAGYAR ESZPERANTÓMOZGALOM A FELSZABADULÁS UTÁN A felszabadult magyar területeken elsőként a Viharsarokban szerveződött újjá az eszperantómozgalom. Már 1944 végén területi konferenciát tartottak négy város eszperantistái Orosházán. A főváros felszabadulása után itt is megindult a szervezkedés. 1945. március 25-én újra megalakult a Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesülete, amelynek elnökévé Kossá Istvánt, a Szakszervezeti Tanács főtitkárát választották. Röviddel ezután újjáalakult a Magyar Eszperantó Egyesület is. 1946-ban már megjelent a Sudhungara Stelo (Délmagyar Csillag), amely igen fontos szerepet játszott az újjászülető magyar eszperantómozgalomban. Csurgói István kisgazdapárti képviselő már 1946. augusztus 28-án szót emelt a nemzetgyűlésben az eszperantó mellett. Kilencpontos beadványát — amely többek között az eszperantónak a magyar és a külföldi iskolákban való bevezetését szorgalmazta —, elutasították ugyan, az eszperantó fakultatív iskolai oktatásának kérdése azonban tovább gyűrűzött a felszabadulás utáni demokratikus közélet fórumain is. 1948-ban Ortutay Gyula Kossá István közbenjárására engedélyezte az eszperantó rendkívüli tárgyként való oktatását az általános iskolában. Százkét országgyűlési képviselő azonban ismét beadvánnyal fordult a közoktatásügyi miniszterhez, s kérte, hogy az eszperantót minden iskolatípusban rendkívüli tárgyként (ehessen oktatni. Érdemes megjegyezni, hogy a beadványt neves személyiségek is aláírták: Mód Aladár, Rudas László, Rónai Sándor, Dobi István, Erdei Ferenc, Veres Péter. A magyar eszperantisták kiépítették kapcsolataikat a külföldi eszpe- rantistákkal, a Magyar Rádió eszperantó nyelvű híradásaival fórumot teremtettek maguknak és a felszabadult országnak, nemzetközi találkozókat szerveztek. A kezdeti biztató lépéseket, az étiért eredményeket azonban beárnyékolták a személyi kultusz évei, a bizalmatlanság légköre. A háborús veszély növelte a nemzetközi feszültséget és ez a nemzetközi kapcsolatok elhidegüléséhez vezetett. A magyar eszperantó mozgalom 1950 és 1955 között beszüntette tevékenységét. Az újjáéledés 1955 második felében kezdődött, s a kezdeményezők ismét a dél-magyarországi eszperantisták voltak. Néhány hónap leforgása alatt 22 szakköri csoportban kezdődhetett meg a nemzetközi nyelv oktatása. Az ellenforradalom után megindult mozgalom töretlen fejlődést mutat. 1960 októberében megalakult a Magyar Eszperantó Szövetség (MESZ), amely a SZOT felügyeletével, erkölcsi és anyagi támogatásával tevékenykedik. 1961 óta rendszeresen, kéthavon- ként megjelenik a Hungara Vivo (Magyar Elet) c. folyóirat, amely hazánk politikai, kulturális és gazdasági eseményeiről ad keresztmetszetet 40 országból verbuválódott előfizetőinek. 1966-ban Budapesten tanácskozott az eszperantisták 51. világkongresszusa. Számos általános és középiskolában tanítják a nyelvet, 1966-ban a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen indult eszperantótanár-képzés, s ma már több tanítóképzőben is végeznek szaktanítók és szaktanárok (Sárospatak, Szombathely, Esztergom). HOGYAN TOVÁBB? Mivel az 1956 után megindult és újjászületett eszperantómozgalom egységes irányt vett, így, természetesen, megszűnt a két szárny — munkáseszperantó és polgári — megkülönböztetése. A Magyar Eszperantó Szövetség tagjai között munkások, szövetkezeti parasztok, értelmiségiek és egyéb rétegek képviselői is megtalálhatók. A tagság célja megegyezik a Szövetség kettős céljával: a béke, a haladás, a nemzetköziség szálainak erősítése érdekében fáradozni, s a nemzetközi nyelv segítségével népszerűsíteni hazánk múltját és jelenét, szocialista építésünk elért eredményeit. A Hungara Vivo és az Eszperantó Magazin egyik 1974. évi számában érdekes és tanulságos interjú jelent meg. Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára nyilatkozott a szakszervezetek, a munkásság nyelvi problémáiról. Idézzük a nyilatkozat néhány részletét: .....Nyilvánvaló, hogy a nyelvi e lszigeteltség akadályt jelent a kölcsönös kapcsolatokban mind nálunk, mind a más-más nyelvű tisztviselőknél... és valamennyi szakszervezeti tagnál, dolgozónál. Igen üdvös lenne hát csökkenteni a nyelvi nehézségeket, hogy egymást jobban megismerjük és megértsük... Ezért üdvözöljük és a lehetőségekhez mérten támogatjuk is a nemzetközi kapcsolatok fejlődését szolgáló eszperantót és a terjesztéséért küzdő mozgalmat. ...Ügy gondolom, hogy — előzetesen — az Eszperantó Világszövetség kezdeményezhetné a nemzetközi szak- szervezeti központoknál az eszperantó nyelv melletti állásfoglalást. És akkor mi, a magyar szakszervezetek részéről, más országok szakszervezeti szerveivel is tárgyalva, megpróbálnánk előmozdítani az ügy sikerét. Ettől függően kerülhetne sor az elképzelések, a tervek egyeztetésére, illetve a gyakorlati feladatok kimunkálására ..." Gáspár Sándor nyilatkozata rendkívül pozitív visszhangra talált. A szakszervezetek és más tömegszervezetek, sőt néhány esetben a kormányok vizsgálják felül a soknyelvűségből adódó problémáikat, újabb javaslatok, határozatok születnek és születtek. A biztató kezdet után a folytatás is annak ígérkezik: az Olasz Szociáldemokrata Párt hivatalosan
