Hevesi Szemle 4. (1976)
1976 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Pásztor Emil: Kazinczy Lajos az utókor emlékezetében II.
itiiiiiiii*i*Miiiiiiiiiiiiiaiiiit(iiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiaiiiiiiiiiiiitiiai<i<iiiiiiiiiii>iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii>iiiiiiiiiiiiiiiiiiiii«iiiiiiiiitiii»<iiiiaiiiiittiiajijiia*iiii]<>iiai>M*iHii*iir«tii ratimaan miimiiioanTTmium--------------i ------------------------------——— P ÁSZTOR EMIL: 1 Kazinczy Lajos az utókor emlékezetében II. j (A TIZENNEGYEDIK ARADI VÉRTANÚ TÁBORNOKRÓL KÉSZÜLŐ NAGYOBB MUNKA EGYIK FEJEZETE) I | HiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimimiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiniiiiniimiumiiiiiiiiua man wiiniiiiiiaiiiiiiinniiinmiiniiiniiiiiimiiiniiiiiiiiiniiiiinniiimHmiuniuMiuin«nimmH«fniimnw»manHHuunmu Én, aki mostan, mint katonai államfogaly, itten az aradi várnak a közepén levő templom mellett, attól éjszakra eső emeletes épület alsó földszintjén levő szobáknak tizennegyedik számában vagyok elzárva egyedül, és csakis azt tudom, hogy engemet mint katonai foglyot el fognak ítélni valamire, az itten levő vitéz társaimmal együtt, én tehát helyesebben nem tehetek, mint — követve az én szent atyám, Kazinczy Ferenc példáját —, azt, ami énve- lem az életem folyása alatt történt, leírom. És ezt az írást, ha valami alkalmatos embert találok, annak az útján fogom az én szeretett testvéremhez, Ifigé- niához eljuttatni, aki — tudom — ezt nagyon el fogja dugni, hogy avatatlan emberek el ne olvassák. De ő se igen mutogassa addig, amíg én innen kiszabadulok. És akkor is magamhoz fogom venni, hogy aztán, amíg élek, ezt tovább folytathassam: mert igen szeretem azt, ha az én dolgaimat papirosra tehetem: aminélfogva ezeket az én dolgaimat elkezdem születésem történetével.” Amikor Rochom Pál révén az emlékirat szerencsésen eljutott Gyulaházára, Kazinczy Ifigénia — többszöri elolvasás után — talán annyira elrejtette, hogy saját fiának is csak a halálos ágyán adta őt: 1890-ben. Ugyanis amint láttuk, 1891-ben még a közeli rokon „második Kazinczy Ferenc” sem tudott ennek az emlékiratnak a létezéséről. Ha tudott volna, akkor bizonyára felhívta volna erre a nagy jelentőségű szabadságharcos kéziratra az idős Görgey és Klapka tábornok figyelmét. FÉNY DERÜL AZ EMLÉKIRATRA 1906-ban végre napvilágot lát — ötvenhét esztendei rejtőzködés után — Kazinczy Lajos emlékirata. Becske Lajosné (Kazinczy Ifigénia) 1890-ben meghalt. Az emlékiratot tőle fia, Becske Bálint örökölte. De tizenhat évig ő is szűk „családi ügy"-ként kezelte a benne foglaltakat. Becske Bálint (1837—1912) a szabadságharc idején 11—12 esztendős fiúcska volt, így jól ismerhette nagybátyját, Kazinczy Lajost, aki különösen a szabadságharc előtti évben elég sok időt töltött náluik, Gyulaházán. Becske Bálint az 1870—80-as években kezdte el a Sátoraljaújhely melletti Széphalmon a Kazinczy Ferencre vonatkozó emlékek összegyűjtését. Akkor már nem volt meg a széphalmi kúria, melyet a nagy író építtetett még a fogsága (1794—1801) előtt, s ahol Kazinczy Lajos is született: a házat 1859-ben tűz pusztította el. De a helyén 1873-ban egy szép panteon épült a Magyar Tudományos Akadémia költségén, Ybl Miklós tervei szerint. A régi kúria néhány kövét az írónak a közelben levő sírjához, a síremlék sarkaihoz helyezték, egy falrészletét pedig beépítették „a görög templomokra emlékeztető, timpanonos, klasszicista oszlopokkal díszített kis panteonba”. (Puruczki Béla: Száz éves a széphalmi Kazinczy-panteon. Magyar Nemzet, 1973. dec. 2.). Ebben a mauzóleumnak is nevezett panteonban Becske Bálint alapozta meg az ország legelső irodalmi emlékmúzeumát, és haláláig ő volt ennek a gondnoka. Kazinczy Lajos emlékiratának is ő volt a második megmentője: 1906-ban — már hatvankilenc éves korában — ezt az eléggé terjedelmes kéziratot lemásolta és négy folytatásban közzétette az Adalékok Zemplén vármegye történetéhez című helytörténeti kiadványban. Becske Bálint sem történész, sem filológus nem volt (hanem nyug. pénzügyigazgató, aki súlyos szembajjal is küszködött a másolás idején) — így nem csodálkozhatunk azon, hogy a közlés nem tudományos alapossággal történt. Sajnáljuk, hogy egyet-mást kihagyott, és azt is, hogy — a nyomda és a szerkesztőség felületessége miatt — a négy közlemény igen sok sajtóhibávql jelent meg, de így is nagy hálával tartozik az utókor Becske Bálintnak és az említett helytörténeti folyóiratnak azért, hogy a tizennegyedik aradi vértanú tábornok emlékiratát napvilágra hozták. VITÁK AZ EMLÉKIRAT KORUL Vajon mi az oka annak, hogy Kazinczy Lajos emlékirata azóta sem vált szélesebb körben ismertté és olvasottá? Annyira nem, hogy az illetékes történelmi bibliográfiák sem tartják számon? így például nem tudnak róla a következő művek: 1. Kacziány Géza: A magyar mémoire- irodalom 1848-tól 1914-ig. Bp., 1917.; 2. Bártfai Szabó László: Naplók, emlékiratok és feljegyzések Magyarország történetéhez 1815—67. Háborús Felelősség c. diplomáciai és történeti szemle. Bp., 1928—29. 399—418. és 480—497. lap; 3. Magyar történeti bibliográfia 1825—1867. III. kötet. Bp., 1950. Az egyik ok nyilván az, hogy Becske Bálint szövegközlése egy kis példányszámú és nem is nagyon színvonalas vidéki folyóiratban jelent meg, amelynek közleményeit Kosáry Domokos így jellemzi: „Igen sok kisebb-nagyobb adalék látott napvilágot az 1895 őszén meginduló AZT (Adalékok Zemplén vármegye történetéhez) c. helytörténeti folyóirat hasábjain. Ez az orgánum rendetlenségével (...) és még más hibáival sok bosszúságot okoz a mai kutatónak, sőt okozott már az igényesebb kortársaknak, így a Századok egykorú bírálóinak is. Ugyanakkor azonban e zavaros halmaz sok valóban fontos, eredeti levéltári forrást is magában rejt...” (Kosáry Domokos: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. Bp., 1970. f. kötet 409. lap.) Egy budapesti napilapban Dudás Gyula ismertette kivonatosan Kazinczy emlékiratát — nem sokkal a Becske Bálint-féle közlés után; de ennek az ismertető cikknek igen negatív visszhangja volt a Pesti Hírlapban. A Pesti Hírlapnak 1907. március 6-i számában egy névtelen levélíró — „Kazinczy és- Haynau” címmel — kétségbe vonta az emlékirat hitelességét, s ezzel az egész ügynek igen sokat ártott. „Megfoghatatlan először az, hogy miért került csak most nyilvánosságra (az emlékirat), mikor még az országban annyi s tegyük hozzá: tekintélyes állásban levő Kazinczy él” — olvassuk e névtelen levélben. Megjegyzi a levélíró, hogy Kazinczy Lajos „fia volt a nagy irodalmi reformátornak, akinek egyetlen leánya ma is él teljes visszavonultságban Budapesten”. Ez érdekes érv, csak — nem volt igaz! Ugyanis Kazinczy Eugénia (Kazinczy Ferenc legidősebb leánya, akire a levélíró utal) már négy évvel korábban meghalt. A Pesti Hírlap névtelen cikkírója ezzel végzi fejtegetését: „Bármily érdekesek is... e feljegyzések, igen valószínűtlenek, s nagyon bajos hiteleseknek elfogadni." Két nap múlva — március 8-án — Hentaller Lajos történész levelét közli a Pesti Hírlap, szintén „Kazinczy és Haynau” címmel. Hentaller néhány helyes és néhány helytelen adalékkal egészíti ki a március 6-i névtelen levélnek Kazinczy Lajos életére és tevékenységére vonatkozó
