Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 3. szám - JELENÜNK - Ebergényi Tibor: A bejáró munkások műveltsége és művelődése I.
el. Állattenyésztése elsorvadóban, csak a szénégetők száma magas, még mindig a faluban. Az általános iskola két épületben, hat tanteremben működik. 1972-ben 234 tanuló oktatását 12 nevelő látta el. A végzettségi szintr 6,5 osztály. Az analfabéták száma: 39. Az 1963-ban épült művelődési házat a környék legszebb házaként tartják számon. Klubjaikban és szakköreiben eleven élet folyik. A rendszeres TIT előadásoknak 50 —60 hallgatója van. Mivel a falu palócközségnek számít, ápolják a népi hagyományokat. A házban működik a Páva-kör és három citerazenekar. Tervezik egy falumúzeum megszervezését, ahol a kenderfeldolgozás folyamatát mutatják majd be. Évente nyolc előadást tart a Déryné színház. A színházi esték látogatottsága 70 százalékos. (Hat éve nem kötnek szerződést az ORI-val.) Havonta egy ráfizetéses bált is rendeznek. Sokan látogatják a miskolci zeneművészeti főiskolások hangszerbemutatóit és vonósnégyes hangversenyeit. A művelődési házban tart vetítést heti négy alkalommal a mozi és heti két alkalommal van nyitva a könyvtár. A község közművelődési helyzete: (1972) Tanterem Tanulók sz. Könyvek sz. Olvasó Tv. Ró«-1' 3 6 234 3398 276 275 383 (1820 kötet) 14,8 % 148 206 Dédestapolcsány az elzárt hegyvidéki települések sorába tartozik. A rendkívül kedvezőtlen természeti adottságok és a 30 éve tartó elöregedési folyamat miatt egyre csökken a megművelt földek nagysága. A. lakosság nagy része iparból él. A keresők közel 50 százaléka ma is bányában dolgozik, A munkásosztályhoz való tartozás hozta magával, hogy a község művelődési szintje az átlagosnál magasabb. Belejátszik ebbe a művelődési ház felszereltsége és vonzó programja. RÉGI ÉS ÚJ MUNKÁSOK A gyár fejlődése, új üzemrészek létesítése, a régiek modernizálása növelte a munkaerő-szükségletet. Ez már a RIMA kezdeti éveiben sem volt kielégítő csak helyi lakosságból. A termelés növekedése kényszerítette a gyár vezetőit arra, hogy környező községek lakosságát igénybe vegyék, akik kezdetben napszámos és segédmunkásként, utóbb azonban szakmunkásként dolgoztak a gyárban. Ózdiak Bejárók összesen 1853 17 98 115 1958 7756 5427 13 183 41,2 % A régi és nyugdíjas munkások szerint 1930-ig kizárólag gyalog jártak be Ózdra. 1932-től megjelent a kerékpár és aztán már csak a nagycsaládos, szegényebb sorsú munkások jártak be gyalogosan. Tavasztól—őszig kerékpáron jártak be, télre beköltöztek Ózdra, ahol barakkokban laktak. Voltak, akik a közeli községekben telepedtek le, ahol később házat építettek. „Az étkezésről maguknak kellett gondoskodni. Alkalmi fuvarokkal jártak haza élelmiszerért. Leggyakoribb alkalmi fuvarként az erdészet gépkocsijai adódtak. A családosok hetenként jártak haza, a nőtlenek 2—3 hétben egyszer alkalmi kocsikon. A hazajárásnak a családi kapcsolatok ápolásán kívül is célja volt, hogy élelmet hozzanak maguknak a következő hétre. Aki nem ment, vagy nem tudott hazamenni, annak falujabeli hozott száraz kosztot, ami szalonna, kolbász, zsír és házikenyérből állt. Amikor az utazási és szállítási lehetőség kedvezőnek ígérkezett, hoztak még burgonyát, szárazbabot és lisztet. Mindig volt, aki jól tudott főzni, vagy a kvártélyt adó háziasszony főzte meg naponként a krumplit, babot, vagy rántott levest és esetenként a sztrapacskát. Főeledelük a szalonna volt, sütve, vagy nyersen, meg valamilyen leves. Disznóvágás utáni hetekben lényeges javulás állt be az étkezésben, az étrendben ekkor nagy szerepet játszott a füstölt hús, a kolbász. ” (Elek Géza). A bejárás történeti előzménye az ingázás. „Akkoriban 1945 előtt albérletben laktunk Ózdon és minden héten egy fogadott parasztember hordta nekünk erzsébetieknek a kenyeret, krumplit, vagy amit küldtek otthonról. Ez így ment egészen 1950-ig, amikor megindult a rendszeres autóbuszjárat.” (Ködmön Ferenc) A gyalogos bejárást, amit „nehéz időnek" neveznek, először a fakarusz, majd az AKÖV és VOLÁN járatok, valamint a vonat váltotta fel. A gyár közelsége, a szervezett munka, a falusi lakóhely és környezet kettősséget eredményez életformában, mégis a megkérdezettek 90 százaléka ma sem vállalja az Ózdra költözést. A bejárás fárasztó ugyan, mert napi 10—12 órás helytállást jelent, de állításaik szerint könnyebb az élet a falun, mert a kertben megterem az évi gyümölcs- és zöldségszükséglet, mert baromfi- és sertéstartáaDÓI meg van a család évi hússzükséglete. A faluhoz köti őket a ház, a család, fiatalokat a szülők, a jó levegő és a szemlélet „itt nincsennek cigányok”. A BEJÁRÁS IDEJE ÉS MÓDJA: Sajónémeti és Putnok kivételével, ahonnan vonattal járnak be, a bejárás eszköze az autóbusz. Ezeket a munkásjáratokat a VOLÁN műszakváltásók idejére állította be. Differenciált a kép azonban, ha az utazás idejét, vizsgáljuk: 30 perc, vagy kevesebb 6 1.66 % 31—60 perc, 155 43 % 60—90 perc, 94 26 % 91—120 perc, 66 18,3 % 121-T-150 perc, 9 2,5 % 151 perc felett 31 8,69 % Egy órán belül jutnak a munkahelyre az arlóiak (73,9 százalék). A putnokiaknak két órán túli időt kell eltölteni utazással. A másfél órás utazás még nem tekinthető nagy kiesésnek, mert egy-egy nagyvárosi dolgozó is ennyi időt tölt el utazással, és ez a bejárók 70,66 százaléka. A bejáróknak csak kis hányada (2,5—8,69 százalék) tölt el naponta 2 óránál több időt utazással (Nagyvisnyó, Dédes). Mindez természetszerűen kihat művelődésükre. (Folytatjuk)
