Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Lökös István: Megyénk irodalmi kistükre II.

„Miolta fogván ez mostani tiszttartó (Ungnád Dávid II.) az egri tisztben jüve, mennyi Kajákat fölvertének, az hatalmas császár városit dúlják, fosztják, jószágokat, barmokat prédálják, möly városokról immár sokan el is futotténak és pusztán akarnak hadni, és az möly faluk ennek előtte bejártanak (ti. adózni), azoknak bejövetelökben is minden felől ellent tartanak.”

Lesvetések, kisebb-nagyobb rajtaütések tették híressé, a törökök között rettegetté az egri vitézeket, a sok akció között különösen tán a híres hatvani rajtaütés, melyről Vejsz budai basa is, meg Salánki György hisótriáséneke is beszámol, s melynek részese, egyik legderekabb vitéze volt Balassi Bálint. „Mint im mastann is Szent György havának 21. napján — szól a budai basa beszámolója a török számára tragikus eseményről — az ifjú Bátori István Rüber atyafiával, szakmári kapitánnyal, egri kapitán- nal, Homonnai Istvánnal, és az kömyül való végbeli ka- pitánokkal egymást értvén, sok némött és magyart egyben gyűjtvén, ez megnövezött némöt urak és magyar urak, ka- pitánok, némöt magyart, lovagot gyalogot ötezernél többet, fegyverökkel melléjök vevén, értötték, hogy az hatvani bék Budára jütt, illyen ártalmas dolgot miveltenek, hogy az hatalmas császár vára alá, Hatvanra rohantanak, az városát, majorját égették, dúlták, sok embört meg öltenek, sokat sok marhákkal, kincsei elvittenek, az császár adója szedő embört is mindön marhájával és sok kinccsel elvitték. Röggeltől fogván tíz óráig ellenköztenek, sok kórt és röttenetességöt miveltenek".

Salánki György, a magyar históriásének-szerzés egyik kevésbé ismert képviselője História cladis Turcicae ad Nádudvar, nec non victoriae Ungarorum, duce magnifico domino Francisco Gesti című, 1580-ban Kolozsvárott ki is nyomtatott énekében még színesebben adja elő a történteket, a hadivállalkozásra való készülődést, a rajtaütés lezajlását s Balassi vitézkedését egyaránt:

Felinditá Isten az magyarokat,

Ruber Carolt és Colonitz Bertalant,

Velek összve az Katai Ferencet.

Ez országnak mint jábor hő hadnagyát.

Ezek mellé nagy sok jó vitézeket,

Magyart, Sárgát, és vasas Németeket ..

Ugyanazon űzésben az Hadnagyok,

Nagy felszóval kiáltják az jámborok,

Mindnyájan most török fejet vegyetek,

Kik viselni jó hírt nevet akartok.

Martolócot, jancsárokat vágónak,

Az űzésben Besliák (azaz: török lovasok) hullanak,

Nagy sok paraszt Török hegyben öleték,

Annyira hogy az testek egymásra értek.

Az vitézek az Töröknek mind hátán Ménének be az városnak kapuján Sokat bennek levágának az utcán,

Csak egy kevés méné be Vár kapuján.

Lovaggal, gyaloggal vitéz Balassa,

Házakat, pénzes boltokat törött vala,

Gyermekeket, bullyákat (török asszony) fogott vala Sok Törököt nyakon kötöztet vala.

Megrakodék nagy sok török bullyákkal,

Elinduló sok fő török foglyokkal.

Nagy örömmel Vitézek juttak vala,

Eger várásban beszállottak vala,

Kótyavetyét mindjárt bántak vala, istennek nagy hálát ők adták vala.

A „kótyavetyére” vitt zsákmányt jó pénzen adták tovább a végbeliek, közöttük Balassi Bálint is, s e veszélyben, harcban szerzett pénz, ha nem is sokat, de valamit mégis segített súlyosodó anyagi gondjain. És hát — Sa- lónki históriája a bizonyság rá — hírnevet is szerzett a vállalkozással magának ...

De Balassit nem egyedül a végvári életforma köti Egerhez, hanem egy hosszan tartó szerelem élménye is: Júlia

szépségét, hozzá való kedvességét, szerelmét itt is ízlelgette, amikor még egyszerűen Anna néven emlegette költeményeiben. Hogy mit jelentett neki a szép egri kapitány- né, azt jól kifejezik az alábbi sorok:

Te becsülhetetlen drága szerelmesem,

Kinek jóvoltában nyugszik fáradt lelkem,

Nincs kívüled nekem,

Ki sok bánátimban vigaszataljon engem.

Ez az élmény kíséri tovább, egyre erősebben tüzelve és gerjesztve szerelmét viharosabbnál viharosabb esztendőkön át, hogy a XVI. századi magyar költészet gyöngyszemei s egy remek reneszánsz pásztordráma teremjenek hatására.

— Júlia-ciklus néven ismeri az irodalomtörténet azt az Ungnádné Losonczy Annához írott szerelmi versfűzért, mely a hajdani egri kapitány, Ungnád Kristóf özvegyének Losonczy Annának meghódítására született: kezdetben a hatalmas Ungnád—Losonczy vagyon megszerzésének gondolatával, majd — Anna tartózkodása miatt — egyre ele- mentórisabb formában kifejezve a költőnek szeretett Júliája iránti vonzódását. S mert egy ízig-vérig kiforrott reneszánsz költő alkotásai e versek, a Júlian-énekek minden darabja Balassi „legfontosabb gondolatainak, eszméinek” hordozója lett, a ciklus egésze pedig egy „tudatosan megkomponált mű, mely az akkori modern Európa, a reneszánsz kor Európájának költői szintjével mérhető. A volt egri kapitányné antik isteneket asszociáló szépsége, elérhetetlensége, a költő vágyódása, könyörgése jutnak kifejezésre benne olyan költői technikával és szinten, melyre addig nem volt példa a magyar költészetben, s melyet túlszárnyalni is majd csak a felvilágosodás lírája lesz képes. Olyan élményekre rezdül itt a költői lélek, melyek egy keserves, megpróbáltatásokkal teli élet emlékei és tapasztalatai s melyek élete végéig kísérik a költőt. Mert szerelmében csalódva, vagyonából kiforgatva amikor Lengyelország felé veszi útját, nyomon követik ezek az emlékek és élmények: Dembnon, a szép Célia (Wesselényiné Sárkándi Anna) éppúgy Júliát juttatja eszébe, minthogy az Anna—Júlia-élmény nyomán felszabadult költői indulat és belső kényszer szólaltatja meg lantját/akkor is, amikor Krakkóban időzve megírja eme tartalmi és formai szempontból is páratlanul szép sorait:

Lengyel szép Zsuzsánna vervén citeráját És mondván utána gyönyörű nótáját,

Eszem vesztve, eltévesztve, szerelmében süllyesztve, Felgerjesztve és ébresztve, szüvemet elrekesztve,

Belső tűzzel emésztve.

Hiába vett búcsút az országból távozván hazájától, Egertől, lovaitól, fegyvereitől, vitéz legényeitől, a magyar tájtól, öccsétől és rokonaitól, a „szüzektől és menyektől”,

sőt szerelmes ellenségétől is” — az emlékek elkísérték

49