Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Balogh Béni: Gyöngyhúrú citera (mesejáték)
ANTÓNIÓ: (Alázatos, hízelgő hangon.) Még azon percekben. . . A felséges úr szava szent Antóniának. Én nem értem az egészet. . . (Hirtelen felkiáltva.) Hacsak!... Hacsak nem attól a vándorciterástól származik ez a csacska dal, aki mindenáron király őfelségével akar beszélni. Immáron három nap óta. . . De nem engedik be a palotába. ( Méltatlankodva.) Hová jutna az udvar, ha minden csavargót beeresztenének felséged elé?! MÁTYÁS: (Hirtelen elhatározással.) No, én kíváncsi vagyok rá. Hozzátok azonnal elébem. ANTÓNIÓ: (Alázatosan.) Az más. . . Ha a felség mondja, az más. . . Akkor Antónió máris meqy, s a citerás pedig jön felséged elé. (Hallatszik, hogy kimegy. . . Rövid, átkötő zene.) 10. jelenet ANTÓNIÓ: (Ünnepélyesen.) Paulus Antónió, Mathias Rex főudvarmestere jelentem felségednek, hogy az ismeretlen vándorciterás két fegyveres őr kíséretében már kint az ajtó előtt áll. MÁTYÁS: (Határozottan.) Kéretem! (Ajtónyikorgás hallik, lépések zaja.) IMRE: (Kissé remegő hangon.) Jóestét felséges úr! (Meglepetten, elcsodálkozva.) Jóestét, Béla vadász uram. . . (Akadozva.) Én. . ., én. . . nem is tudom. . . k:t tiszteljek? MÁTYÁS: (Magabiztosan.) Mátyás vagyok, a király. . . A te Béla vadászod. . . Néha álorcákat kell öltenem, hogy megtudjam népem sorsát. (Más hangon.) Node, ne töltsük ezzel a drága időt. . ,■ Miért akarsz, velem, oly ha- marvást beszélni? IMRE: Bizonyára emlékszel felség, hogy amikor vitéz szerettem volna lenni, három gonoszságon akartam erőt venni! MÁTYÁS: (Helyeslőn, kissé mosolyogva.) Emlékszem. . . és helyeseltem is. . . Csak azt nem tudtam, mi az a „három gonoszság”? IMRE: (örömmel.) Miután kitanultam a lovasságodnál a vitézi tudományokat, megmondhatom neked felség. MÁTYÁS: (Türelmetlenül.) Kíváncsian várom! IMRE: (Határozottan.) Az első gonoszság: 77 aranyszőrü bórónv elrablása! MÁTYÁS: (Meglepetten, haraggal.) Csak nem a híres tólápai bárányaim azok? IMRE: De igen felség. . . Én őriztem őket. MÁTYÁS: Hallatlan eset! IMRE: Bizony hallatlan, akárcsak a második gonoszság: a szép Réthy Boglárka hétéves rabsága! A harmadik mindezek betetőzése: a szarvaskövi rablók királyellenes pártütése I E három gonoszság kitervelője Eger báró vajókos felesége. Rajtuk kell erőt vennem! MÁTYÁS: Egyszóval Szarvaskőt akarod megostromolni? IMRE: (Örömmel, határozottan.) Igenis felség. . . Erre kérek most sereget tőled! MÁTYÁS: (Gondterhelten.) Nagy dolog ez most, hogy Bécs ellen készülök. (Más hangon.) Két báróm, Perényi Péter és Pál már hetek óta eredménytelenül vív; jók Szarvaskőt. IMRE: (Türelmetlenül.) És ha nem sietek, előbb-utóbb elfoglalják a várat, s övék lesz Boglárka keze. MÁTYÁS: Mindez megtörténhet, noha e két pipogya báró nem így mutatkozott be. (Más hangon.) Én adok neked sereget, de feltételt szabok!... Ez pedig az, hogyha kerek 33 nap alatt nem veszed be Szarvaskőt, fejedet vétetem. . . Vállalod-e ily feltétel alatt? IMRE: (Határozottan.) Vállalom felség. MÁTYÁS: Kötésünk tehát megva- gyon. . . Még ez órában pergamenre rójja fel az íródeákom: egy vegyes ezredet, gyalogokat, lovasokat kapsz a királyi seregből, Szarvaskő elfoglalására. IMRE: (Hálásan.) Köszönöm jóságodat dicső király! MÁTYÁS: üzenj, ha győztél, én is ott leszek. IMRE: (Boldogan.) Úgy teszek felség. . . Mihelyt pecsétes írásod megkapom, indulok a seregért Budára! (Gyors, pattogó zene, egykét kürtrivalgással keverve.) 11. jelenet MESÉLŐ: A koraőszi napfény arany színt hint a sóoadozó bükkösökre. . . Minden a békességet sugározná, ha a csöndet a harc zaja nem szaggatná széjjel. (Két-három tompa ágyúdörgés hallik.) 10 ágyúval, hat teljes nap óta löveti már Szarvaskő várát Ostor Imre . . Perényi Péter és Pál bárók csak nevetik. . . Hogyne, hiszen ők több mint kétezer főnyi sereggel s 20 ágyúval sem tudták elfoglalni. . . Miért sikerülne éppen Ostor Imrének. .. — a felével?! A bojtár-ezredes a hetedik nap éjjelén, a vár alatt csobogó Eger- patak partján virrasztott, amikor valami furcsa zuhoqást hallott a föld alól. (Kőgörgések zaja.) Meglepetten nézett oda. . . S ekkor egy szikladarab kettéválott. És valaki kilépett belőle. IMRE: (Meglepetten.) TVfTy^V Hé?. . . Ki vagy te? SZÁLKA: (Dörmögő, rekedt hangon.) IMRE: (Fojtott, boldog suttogással.) Apám! Kedves Szálka juhász apám!... Hogy került kend ide? SZÁLKA: A gonosz báró lovasai idehoztak, rabságba. . . Ám az éjjel megszöktem, s egy pince-alagútra akadtam. . . Jöttem, jöttem rajta, és egyszercsak kijutottam a szabadba. IMRE: (Túláradó örömmel.) Az ég küldte kendet kedves apám! . . .Ezen az alagúton át belopakodom a várba, s megszálljuk azt. . . Segít-e kigyelmed? SZÁLKA: (Készségesen.) Már hogyne tenném, fiam! IMRE: (Sürgetve.) Hát akkor dologra!... ötszáz vitéz belopakodik az alagúton át... Magam vezetem őket... Eljutunk a tömlöcig. Ott kiszabadítjuk a rabokat, s velük támadjuk meg belülről a latrokat. . . SZÁLKA: És a másik ötszáz kívülről támad? . . .Ugye? IMRE: Eltalálta kigyelmed, jó apám. . . Kend itt marad velük, s ha látja, hogy leeresztették a felvonó- hidat, megadja a jelt a támadásra. SZÁLKA: Megteszem szívesen... Hiszen én is voltam katona, méghozzá a nagy Hunyadi János seregében. IMRE: (Határozottan.) Hát akkor rajta! (Indulószerű, pattogó ritmusú zene.) 12. jelenet (ünnepélyes kürtszó hangzik, amit visszavernek a hegyek.) IMRE: (Emelt, ünnepélyes hangon.) Mély hódolattal jelentem felségednek, hogy a gaz szarvaskövi várat elfoglaltam. Az elrabolt 77 aranyszőrű bárányt hiány nélkül megtaláltam. Kedvesemet, a szép Réthy Boglárkát rabságából kiszabadítottam. MÁTYÁS: (Ünnepélyesen.) Derék hívem vagy Ostor Imre. . . Nagy dolgot míveltél. . . Szavadat álltad. . . Mindezekért az egész Felföld első számadó juhászává teszlek I IMRE: (Hálásan.) Köszönjük nagy jóságodat felséges király. . . Kérünk, tisztelj meg bennünket a holnapi kézfogónkon. BOGLÁRKA: (Kedvesen.) Egerben, a Vadaskertben tartjuk. MÁTYÁS: (Ünnepélyesen.) Mindenképp megjelenek körötökben. . . Látni kívánom boldogságokat! (Citerán játsszák, a szereplők éneklik.) „Juhász vagyok, mint akárki. Szénát nem tudok kaszálni. Lekaszálják a parasztok. Megétetik a juhászok. ötszáz birka, nem nagy falka. Bort iszik a bacsógazda. Akár szegény, akár báró, Bort iszik az útonjáró.” (Vidám, Bükk vidéki népdal.) /3£<?£f (VÉGE)
