Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 4. szám - HAGYOMÁNYOK ÉLETE - Cs. Varga István: A felszabadulás élménye és az 945 utáni magyar irodalom

Három fő drámatípust különböztetünk meg:

1. A múlt, közte a Horthy-korszak vizsgálatát vállaló drámatípus: részint klasszikus felépítésű drámákban, önkritikus, de nem forradalmi szemlélettel: Németh László Mathiász panzió, Illés Endre: Hazugok, részint drámatech- nikailag is újító, radikális forradalmi felfogásban és konfliktusépítésben: Déry Tibor: Tükör, Kassák Lajos: És átlépték a küszöböt.

2. Parabolisztikus hasonlatformákban elemezte az önáltatás, áldozatvállalás, az árulás és eivhűség erkölcsi és filozófiai kérdéseit, Németh László: Eklézsiamegkövetés, Széchenyi, Húsz, Sőtér: Júdás.

3. A közvetlen tennivalókat vizsgálták, a demokrácia és a reakció kibékíthetetlenségét ábrázolták a harmadik típus drámái. A legfontosabbak ezek közül: Háy Gyula: Romok, Mesterházi Lajos: Árulók.

1949 után sok a séma, az idill, a hitel nélkül agitáló tétel-dráma. Illyés ekkor költészetének folytonosságát is veszélyeztetve drámában mondja el legfőbb gondolatait, történeti ciklust kezd: Ozorai példa, Fáklyaláng. Némi élénkülés csak 1953 és 1956 között mutatkozik:

Déry Tibor: Talpsimogató, Karinthy Ferenc: Ezer év, jelenidejű és történelmi hasonlatformában, Sarkadi: Szeptember, Illyés: Dózsa című műve jelzi az igazi mércét. Nagyon fontos mozzanat, hogy 1956 súlyos megrázkódtatásának ábrázolására is a dráma vállalkozott elsőnek. Az erkölcsi konfliktusokat ábrázoló drámák Sarkadi, Illés Endre, Németh László, Illyés Gyula műveiben formálódtak valóban művészi alkotásokká.

A 60-as években reformra szorult a dramaturgia: Megjelent az abszurd komédia: Örkény: Tóték, majd Gyurkó László: Szerelmem, Elektra c. műve aratott nagy sikert. Politikus ténydrámát írt Darvas: A térképen nem található.

A magyar dráma és a színház sorsa egymástól elválaszthatatlan. Közösség, színház és írók szoros kapcsolata segítheti csak a magyar drámát és színjátszást, a lehetőségeknek és igényeknek megfelelő szintre. Illyés és Németh László meghatározó kettőséhez járult harmadikként a nagy sikerű Örkény István, de utánuk olyan tehetséges és már kitűnő alkotásokkal bemutatkozott drámaírók következnek, mint Gyurkó László, Szakonyi Károly, az esz- széistának, regény- és drámaírónak egyaránt kitűnő erdélyi Sütő András, Kocsis István, Páskándi Géza...