Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 1. szám - JELENÜNK - Sugár István: Az egri Dobó István gyalogezred tragédiája 1942 telén a Donnál
gyár területek bombázásának aljas provokatív tervét Cuno Heribert Fütterer repülőtábornok, a budapesti német követség katonai attaséja és vitéz László Dezső vezérőrnagy, a magyar honvédvezérkar hadműveleti osztá'yának parancsnoka agyalta ki. Titokban abban egyeztek meg, hogy szovjet felségjellel (átfestett) német repülőgépekkel, német személyzettel álcázott bombatámadásokat hajtanak végre magyar lakott területek ellen Kelet-Magyarországon, hogy kiprovokálják Magyarország hadbalépését és szovjetellenes hangulatot keltsenek. Ilyen fasiszta konspiráció alapján lépett tehát Magyarország 1941. június 27-én délelőtt 11 órakor hadiállapotba az addig diplomáciai kapcsolatban álló Szovjetunióval, mely pedig igaz barátsága jeléül az 1849-ben zsákmányolt szabadságharcos zászlókat ünnepélyes keretek között szolgáltatta vissza hazánknak. Horthy Miklós egyébként 1953^ban Bonnban „Ein Leben für Ungarn" címen megjelent memoárjában is megírta, hogy Bárdossy elhallgatta előtte Krúdy Ádám ezredes jelentését. De e tény elismerésével nem csökkent a kormányzó felelőssége, hiszen arról is beszámolt, hogy Bárczy István miniszterelnökségi államtitkár tájékoztatta őt a kassai események valóságos oldaláról — s bár ez már a hadüzenet után történt, de Horthy egyetlen szóval sem vonta ezért felelősségre Bárdossyt, sőt amikor tudomására jutott, hogy a miniszterelnök megfenyegette Krúdy ezredest és miniszterelnökségi munkatársait, hogy hallgassanak „a kassai ügy’’-ről, azt hallgatásával jóváhagyta! A soviniszta és militarista Magyarország urainak kapóra jött a szovjet elleni háború, melynek közeli győzelméből és a jutalmul remélt koncból busásan ki óhajtották venni a maguk részét. Bartha honvédelmi miniszter június 23-án a minisztertanács ülésén ragyogó színekben ecsetelte a bolsevisták elleni hadjárat kilátásait: „Miután a németek a lengyeleket három hét alatt győzték le, a franciákkal is körülbelül ennyi idő alatt végeztek, miután a jugoszláv hadsereget 12 nap alatt leverték, és három hét alatt az egész Balkánt elfoglalják, úgy gondolom, hogy hat hét alatt a németek Moszkvában lesznek, és teljesen leverik Oroszországot. .." Homlok Sándor ezredes, berlini magyar katonai attasé ezt jelentette Werth Henrik vezérkari főnöknek „Titkos! Sürgős!” jelzéssel: ,,A Szovjet-Oroszország elleni háború kimeneteléből a német vezérkar kétségtelenül nagy német győzelmet vár. A hadművelet ,,villámháború" jegyében vajó lezajlását készítik elő, melynek első hónapjában nagy ütközetekkel, második hónapjában pedig folytatólagos menetekkel európai Szovjet-Oroszország területe igen nagy részének megszállását remélik végrehajtani. Óvatosabb becslések a háború befejezéséig 3 hónappal számolnak, melyen belül a szovjet-orosz haderő leverése, a hadiipar, az orosz nép olaj- és nyersanyagkörlet birtokbavétele is bennfoglaltatik..." S a magyar hadüzenet szellemében rövidesen egy úgynevezett gyorshadtest erejéig kezdetét vette hazánk áldatlan részvétele a Szovjetunió elleni hadjáratban. 1941. július 2-án Sztójay Döme repeső őrömmel táviratozta Bár- dossynak Budapestre: „őszinte megnyugvással értesültem, hogy csapataink átlépték a magyar—szovjet határt, s hogy ma a német hadi jelentés is megemlékezett a magyar honvédségről..." HITLER PARANCSA: 200 EZER MAGYAR KATONÁT A FRONTRA! A németek, akik kezdetben a magyarok elleni bizalmatlanságból nem számoltak hadbaállításukkal, később — bármennyire is sikeresen haladt előre hadjáratuk az orosz és ukrán síkságon —, sürgősen emberanyagra volt szükségük! így hát Hitler 1942. január 20-án magát Wilhelm Keitel vezérőrnagyot, a német véderőfőparancsnokság vezetőjét küldötte Budapestre, hogy megtárgyalja jelentékenyebb magyar katonai erőknek a szovjet frontra való szállítását. „A bolsevizmus bukásával számolni nem lehet — mondotta Keitel vitéz Faraghó Gábor vezérőrnagynak, a Honvédelmi Minisztérium Elnöksége vezetőjének, aki Hegyeshalomnál fogadta a szövetséges vendégeket — mert egyrészt -4 a kommunista világnézet oly mély gyökeret vert a Szovjetunió népei között, hogy azok ma jobban összefognak, mint a régi Oroszországban, másrészt a Vörös Hadsereg ellenálló képessége még nem tört meg.” Nyilvánvalóvá vált tehát a magyar hadügyi vezetés előtt, hogy Adolf Hitler személyes küldötte igen komoly követelésekkel a tarsolyába érkezett Budapestre. A németbarát vitéz Szombathelyi Ferenc vezérezredes, a honvédvezérkar főnöke ennek nyomán kijelentette vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszternek: „Az 1942-es év végső döntést fog hozni a németek javára a keleti fronton, s ha a németek nem lesznek megelégedve Magyarország részvételével, akkor a békekötésnél Erdélyt a románok kapják!” A legmagasabb magyar katonai személyiségek jelenlétében lezajlott tárgyaláson Wilhelm Keitel vázolva a szerinte ragyogó hadihelyzetet, kijelentette a lényeget: „A Führer a szövetségesekkel a nyári támadásban döntést fog hozni a keleti fronton!" Először 15 harcos és 8 úgynevezett megszálló magyar hadosztálynak a Szovjetunióba való szállítását követelte, mely a totális mozgósitással elérhető teljes magyar haderőt jelentette! Élénk, sőt helyenként heves szóváltásra került sor. A honvédelmi miniszter a korszerűtlenül felfegyverzett magyar csapatoknak megfelelő fegyverzettel való ellátását kérte, mire a német tábornoknak az volt a válasza, hogy a szovjet katonák felszerelése sem különb. Erre vitéz Bajnóczy lózsef vezérezredes kijelentette, hogy értesülésük szerint a Vörös Hadsereg katonái jól fel vannak szerelve, s ezért a rossz felszerelésű magyar hadsereg teljes egészét nem vihetik a frontra. Becker vezérőrnagy, Keitel helyettese, keményen vágott vissza: „Kívánalmakat nem lehet előterjeszteni és nem lehet dirigálni!" Keitel pedig figyelmeztette a tiszteket a bécsi döntésekre, „melyeket nem azért hoztak, hogy a magyar kormány követelésekkel, feltételekkel álljon elő". Most és így nyújtották be hát a németek számlájukat a Felvidékért, Észak-Erdélyért és a Délvidékért.(!!) Végül is olyan megállapodás született, hogy_ 1942 májusáig a már Ukrajnában levő magyar katonaság létszámát, mint megszálló haderőét 7 hadosztályra emelik, s ezen felül 9 gyalog hadosztályt, valamint 1 páncélos hadosztályt küldenek közvetlenül a szovjet tűzvonalba, a frontra. A rövid határidőre való tekintettel haladéktalanul kezdetét vette a hadosztályok megszervezése. A hadba rendelt magyarországi katonai erőt 2. magyar hadsereg elnevezés alatt, vitéz lány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alatt több lépcsőben szállították a szovjet frontra. S ezzel kezdetét vette kb. 200 ezer magyar tragédiája! 1942. JÚNIUS 30: INDULÁS A FRONTRA A szovjet frontra vezényelt magyar katonai alakulatokat három lépcsőben szállították Ukrajnába. Az első lépcső mór 1942. április 11-én elindult és német csapatokkal együttesen kemény harcok árán július 10-én elérték a Don folyót. Az egri gyalogezrednek pedig ezek alatt a heves harcok alatt történt hadilétszámra való emelése. Tömegével vitte a posta a hadkiegészítési állományba tartozó tartalékosoknak a behívókat, melyek nyomán családok ezreiben a rémült döbbenet lett úrrá. De akik átéltük ezeket a sötét esztendőket, tudjuk, hogy a 23 éves „szegedi keresztény gondolat" intenzív propaganda hatása megtette a magáét, s bizony szép számmal akadtak, akiket elvakítottak a nemzetiszocialisták időleges politikai és katonai sikerei és fanatikus, lelkes örömmel készültek a hadjáratra — legtöbbjük életük utolsó útjára... 1942. június 20-án parádés, ízig-vérig sovinisztanacionalista ünnepség színhelyé volt az egri Dobó tér. Búcsúztatták a szovjet frontra vezényelt háziezredet. A tengernyi tömeg feletti díszemelvényen „a katonai és polgári előkelőségek" mellől nem hiányzott a katolikus egyház magas rangú képviselője sem. Érdemes visszaidézni szóról szóra Hedry Lőrinc főispán tanulságos szónoklatának leglényegesebb mondatait: „Toborzót fúj a trombita országszerte és katonavonatok szállítják a honvédeket a HSí
