Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 1. szám - JELENÜNK - Sugár István: Az egri Dobó István gyalogezred tragédiája 1942 telén a Donnál

kötelességteljesités, a becsület mezejére, messze harcterekre. Tihozzátok is eljutott a parancsszó. Indulnotok kell!... Mindnyájan tudjuk, hogy ti ott az idegen földön nem idegen érdekekért fogtok harcolni, hanem azért, hogy ne legyen országunk füstölgő romhalmaz és a ti gyermekeitek ne legyenek csavargó, rongyos koldusok, hanem... szabad emberek. .

Majd az ezredparancsnok, Mike József ezredes lépett a szószékre: „...Itt áll önök előtt a csapat, korszerűen kiképezve, felszerelve... a végső győzelem is a miénk lesz.. . Eger város falai közé győztesen, dicsőségesen fogunk visz- szatérnll" — Pedig éppen az ezredparancsnoknak kellett a legjobban tudnia, hogy mennyire hiányos, sőt korszerűtlen katonái felszerelése, erről azonban a „keresztes hadjárat szent célja" érdekében némán hallgatott. De, mint oly sok ezren, ő sem tért bizony haza a Don partjáról...

A Dobó István 14. gyalogezred első nagy vasúti szerelvénye 1942. június 30-án, egy hétfői napon gördült ki az egri pályaudvarról. „Elindult az első katonavonat, — jelentette az Eger c. újság —, s most napoként mennek a vonatok, mig az összes alakulatok elhagyják a várost."

Magyarország hadbalépése után XII. Pius pápa is lelkesítő, ha úgy tetszik harcra buzdító levelet intézett a magyar hercegprímáshoz: „...Kívánjuk... főleg azt, hogy Magyarország... erős őre és oltalmazója legyen a keresztény emberiségnek és évkönyveibe. . . a késő unokák számára valóban feljegyzést érdemlő dolgokat Írjon. . E gondolatokhoz a tragikus történések Ismeretében úgy érezzük nem kívánkozik kommentár!

AZ 1942. NYÁRI ÉS ŐSZI VÉRES HARCOK A DON PARTJÁN

A német hadvezetés 1942 nyarán a szovjet déli frontszakaszon, az ún. nagy Don-kanyar irányában tervezett lendületes erős támadást, s ennek a főhadműveletnek a biztosítására az északi szárnyon elrendelte a Don vonalának a megszerzését, biztosítását, s a keleti parton húzódó „Voronyezsi Front" szovjet katonai erejének lekötését. Ez utóbbi fontos arcvonalra vezényelték az expedíciós magyar haderőt —- az egri gyalogezredet is. A 2. magyar hadsereget von Bock német tábornagy ún. B. hadseregcsoportjába osztották be, melyen belül a magyarokból és két német páncélos hadseregből megalakították a „Weichs hadseregcsoport"-ot, báró von Weichs vezérezredes parancsnoksága alatt. A magyar hadsereget a német és az olasz erők közé úgy iktatták be az arcvonalba, hogy ráadásul még német erőkkel is megspékelték.

Az egri gyalogosokat a 20. hadosztályba osztották be, de nem csupán a hadosztályparancsnok volt egri ember: uzoni Kovács Károly vezérőrnagy, de a hadosztály vezérkari főnöke is, lovag Kern Károly őrnagy, az egri ezredből került ki.

A magyarok, az egri bakák szovjetunióbeli expedíciós katonai szereplése két periódusra oszlott: először 1942 nyarának-őszének véres csatáinak részese volt, majd pedig az 1943 januári-februári szovjet támadás elsőrendű célpontjává és legsúlyosabb áldozatává vált.

A frontra szállított magyar ezredekre súlyos feladatot rótt a német hadvezetés: az 1942. évi támadás első lépcsőjében a megszerzett középső Don-arcvonalszakasz védelmét kellett ellátniok. Erre azért volt nagy szükség, mert a déli fronton a németek sikeresen elérték a nagy Don- kanyart, sőt előőrseik már a Volgáig portyáztak, s az itt Sztálingrád irányában kibontakozó főtámadás északi szárnyát kellett a 2. magyar hadseregnek biztosítania, s egyben a front mögötti, elfoglalt területek biztonságáról is gondoskodnia. A német főhadiszállás egyre közelebbinek érezte már a „végső győzelmet" a szovjet hadsereg felett. Az igazság azonban az, amit Tippelskirch német generális háború utáni emlékiratában őszintén be is vall: „Ügy tűnt, hogy a német csapatok tevékenységét újabb ragyogó siker koronázza. De ha jobban megvizsgáljuk a dolgot, a ragyogás elhalványul. Nem zúztuk szét a szovjet hadsereget!" Adolf Hitler számára hátra volt még a szovjet háború java!

A 208 km hosszú magyar arcvonallal szemben, mely Voronyezstől Pavlovszkig húzódott, a Golikov altábornagy vezette 500 km-es „Voronyezsi Front" nézett farkasszemet

Livni és Kantyemirovka között. A Don keleti partján felsorakozott Vörös Fiadsereg azonban a széles folyam keleti partján, a magyar arcvonal előterében két kulcsfontosságú hídfőállást szilárdan a kezében tartott, részben az ellenséges magyar erők sakkbantartására, részben taktikai-stratégiai okokból. Jegyezzük meg a két szovjet hídfő nevét, mert a későbbiek során döntő szerepet vittek: URIV és SCSUCSE. Itt mintegy fél esztendőn át tartottak az ún. hídfőcsaták.

A 2. magyar hadsereg a Don nyugati partja mentén a

2. német és a 8. olasz hadseregek közé iktatva három hadtestre osztva helyezkedett el. Az egri Dobó István 14. gyalogezred a magyar arcvonal északi részén, a IV. hadtesten belül a 20. könnyű hadosztályhoz tartozott. Az ezred arcvonal-szakaszának előterében feküdt az urivi szovjet hídfő. (!!)

A magyarok a fél év alatt — a szovjet hadtörténészek megállapítása szerint — meglehetősen szilárd védővonalat építettek ki. Az egri ezred is, a többihez hasonlóan 6—8 km mély fővédelmi övét egymáshoz gyöngyfűzésszerűen kapcsolódó számos támpont láncolatából alakította ki, melyeket futó- és lövészárkok kötöttek össze, s minden magaslat meg volt erősítve. Ez a fővédelmi öv a három szovjet hídfő, így az urivi előtt volt a legerősebb. A második védőöv a peremvonaltól 12—20 km-nyire húzódott. Ez a tájon uralkodó magaslatokon kiépített támaszpontokból, lövészárkokból és lövészgödrökből állott.

A német hadvezetőség elrendelte a magyarok frontja előtti erős urivi hadfő felszámolását. Ennek az akciósorozatnak az egyik fő résztvevője a 20. hadosztályon belül az egri ezred néhány zászlóalja volt. Az első támadással augusztus 10-én próbálkoztak, de a reggel 5 órától délig dúló küzdelem után, a sötétség leple alatt a magyarok 1400 főnyi halott veszteség árán visszavonultak állásaikba. A súlyos lőszerhiány már ekkor megmutatkozott, mert sorozatos kérésre, sürgetésre is megtagadták a harcba küldött egységeknek a lőszerpótlást, mondván, hogy a hadosztály, illetve az egri ezred készlete elegendő a hídfő elfoglalására! Tudnunk kell azonban, hogy Uriv ellen már július 27-én „menetből” támadásba vetették az éppen akkor frontra érkezett három hadosztályt. E támadásban is oly mértékű volt a benzinhiány, hogy a gépkocsizó ezred lövész egységei gyalogosan kerültek alkalmazásra. (!)

A magyar és német katonai vezetés szeptember 9-én újból megkísérelte elfoglalni a szovjet urivi hídfőt. A döntőnek szánt hadműveletet Langermann német páncélos tábornok tervezte és vezette. Az akcióba négy könnyű és egy páncélos magyar, valamint egy német hadosztályt vontak be, s így a támadó magyar-német erők ötszörös túlerőben voltak a védekezésre kényszerült szovjet katonasággal szemben! A koncentrált támadás ellen a Vörös Hadsereg harcosai hatásos tüzérségi tűzzel válaszoltak, mely többek között az egri gyalogezrednek is olyan súlyos veszteségeket okozott, hogy vissza kellett fordulniok. A falu északi fele azonban elesett. Szeptember 10-én azonban az egri ezrednek is sikerült a községbe hatolnia, ahol érzékeny vér- és anyagveszteséggel tombolt a küzdelem. A munkába állott szovjet légierő egymást érő alacsony támadásaival súlyos veszteséget okozott a betolakodó hódítók soraiban. Uriv község végül is 11-én elesett, de a hídfő területére vissza vonult szovjet harcosok 15-én reggel 1/2 7 órakor két ezrednyi erővel indított támadása teljes visszavonulásra kényszerítette a magyar és német erőket, s a mintegy 10 km mélységű szovjet hídfő továbbra is fennmaradt. A visszavonuló magyar csapatokra röpcédulákat lőttek a szovjet katonák, melynek magyar szövege így hangzott: „Ne harcoljatok a német fasiszták oldalán. A magyart nem tekinti ellenségnek a szovjet nép."

Rendkívül súlyos ember- és anyagveszteséggel zárultak e meddő doni hidfőcsaták. 1942 októberéig nem kevesebb, mint 30 ezer főnyi volt a magyar veszteség halottakban és sebesültekbenI Az urivi hídfőcsatában akadt olyan zászlóalj, melynek mind a négy századparancsnoka megsebesült, vagy éppen elesett. De az esztelen és a magyar nép részére céltalan küzdelemben több század és szakasz parancsnoka is elesett. Az egri ezred első urivi bevetése, augusztus 10-e után az egri uzoni Kovács Károly vezérőrnagy ideggyengeséggel kórházba vonult; de utána kitüntetést kapott. Október 3-án az egri ezred parancsnoka, Mike