Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 1. szám - JELENÜNK - Sugár István: Az egri Dobó István gyalogezred tragédiája 1942 telén a Donnál

SUGAR ISTVÁN:

Az egri Dobó István gyalogezred tragédiája

1942 telén a Donnál

1943 januárja és februárja örökké emlékezetes időszaka marad a magyar nép történetének, s benne nem utolsósorban az akkor szinte a legnagyobb véráldozatra kényszerített hevesi táj magyarságának. Illőnek és mindenképpen időszerűnek, sőt szükségesnek is ítéljük, hogy feltárulkozzék a 2. magyar hadsereg oldalán harcba vetett 14. egri gyalogezrednek életet emésztő Don parti katasztrófája. Az elkövetkező lapokon egykori szigorúan bizalmas katonai és politikai iratok, okmányok, levelek, valamint korabeli egri újságközlemények plasztikusan hiteles képet festenek az idegen érdekek csatlósi szolgálatában elpusztult mintegy 100 ezernyi magyar sorstragédiájáró\.

MIÉRT LÉPETT BE MAGYARORSZÁG A SZOVJET ELLENI HÁBORÚBA?

A német vezérkar a sikeres 1940-es nyugat-európai hadjárat befejezte után haladéktalanul hozzálátott következő nagy rablóhadjáratának, a Szovjetunió elleni háború katonai terveinek német alapossággal való kidolgozásához.

A Harmadik Birodalom katonai erejét nem tették túlságosan próbára sem a nyugati, sem pedig a balkáni katonai akciók, sőt az európai nyersanyagkészlet, a mező- gazdasági és az ipari termelés zöme a nemzetiszocialistáknak dolgozott. Hitler ereje és hatalma teljes birtokában felújí otta a „Drang nach Osten" germán tézisét. Főhadiszállásán már 1940. december 18-án aláírta a hírhedt „Barbarossa-terv"-e\, mely fejlécén a szerény és semmitmondó ,,21. számú utasítás" feliratot viselte. A lényeget az okmányból vett két mondat hűen tükrözi:

„A német Wehrmachtnak fel kell készülve lennie arra, hogy még az Anglia elleni háború befejezése előtt Szovjet- Oroszországot gyors hadjáratban leverje. . . Döntő jelentőséget kell tulajdonítani annak, hogy a támadásra vonatkozó szándék titokban maradjon..

A magyar kormányt azonban már 1940 őszén tájékoztatták a németek katonai elképzeléseiről, sőt, amikor Bartha Károly honvédelmi miniszter Berlinben járt 1940 decemberében, Wilhelm Keitel, a Wehrmacht vezérkari főnöke katonai támogatást ígért az országnak — de ekkor még nem került szóba hazánknak aktív katonai fellépése a szovjet ellen. Ez később is meglehetős zavart keltett a legmagasabb katonai és politikai körökben egyaránt, mert a „szegedi keresztény gondolat" jegyében fogant rendszer már- már régi vágyálma küszöbén érezte magát. Amikor 1941 tavaszán megkezdte Hitler hadjáratához a szövetségesek háborúra való megszervezését, még ebben a tervezetben sem szerepelt Magyarország. De a magyar állam- és hadvezetés a színfalak mögött megkezdte ördögi munkáját, hogy minél előbb hadba állíthassák a németek oldalán a szovjet ellen a magyar népet. Sztójay Döme, berlini magyar nagykövet 1941. június 29-én Bárdossy László miniszterelnökhöz intézett szigorúan titkos táviratában így írt: „.. .sajtóban és ^ egyébként propagandisztikusan kellene kihasználni,

.. -hogy a szovjet elleni háborút általános keresztény had- Il Jjf járatnak nyilvánítsák... Mielőbb lépéseket tegyünk lehető- magánál a birodalmi kancellárnál (azaz Hitlernél!), és felajánljuk a háborúban bővebb formában való aktív rész- 32 vételünket. E lépésnél talán hangsúlyozni lehetne SAJNÁLKOZÁSUNKAT, hogy a finnekhez s románokhoz hasonlóan nem vontak be bennünket is a szovjet háború előkészületeibe. .

Werth Henrik, magyar vezérkari főnök beadványok hosszú sorában egyre hevesebben követelte az ország mielőbbi hadbalépését a Szovjetunió ellen. Olvassunk csak bele Bárdossy miniszterelnökhöz intézett szigorúan bizalmas emlékiratába: „Oroszországgal szemben éppoly gyors sikerekre számíthatunk, mint eddig. Ekkor pedig Magyar- ország részvétele is igen rövid ideig fog tartani, olyannyira, hogy néhány hét múlva a mozgósított magyar haderő fokozatos leszerelésére számíthatunk, úgy hogy az aratásra is hazatérhetnek. (I!) E háborúban részt kell vennünk:

1. mert ezt megköveteli az ország területi épségének, valamint állami, társadalmi és gazdasági rendszerünk biztosítása;

2. mert jövőnk érdekében az orosz szomszédság gyengítése és eltávolítása határainkról elsőrendű nemzeti érdekünk;

3. mert erre kötelez a keresztény nemzeti alapon való világnézetünk és a bolsevizmussal szembeni elvi állásfog- Iclásunk úgy a múltban, mint a jelenben is;

4. mert további országgyarapításunk is ettől függ.

.. .Éppen ezért újólag javaslom, hogy a kormány haladéktalanul lépjen érintkezésbe a német kormánnyal, és tegyen formális ajánlatot a német—orosz háborúhoz való önkéntes csatlakozásunkra."

Adolf Hitler azonban Magyarországnak ekkor még csak a német hadsereg éléskamrája szerepét szánta, és kezdetben pusztán Kárpát-Ukrajna katonai megerősítését kívánta. A háborúnak azonban 1941. június 22-i kirobbanása után hamarosan célszerűnek, sőt szükségszerűnek látta a Harmadik Birodalom katonai és politikai vezetése, hogy Magyarországot is bevonja a szovjet elleni „keresztes há- fcorú"-jába, de mivel jól ismerte, hogy mennyire nem népszerű a magyar nép, de számtalan politikus előtt sem az idegen célok érdekében viselendő hadjárat és vérontás, a maga nemében szinte példátlan eljárással igyekezett a szovjet elleni hatékony állásfoglalásra hangolni c magyar közvéleményt.

1941. június 26-án, csekély öt nappal a németek orvtámadásának megindítása után Kassa, Munkács, Rahó

s más kisebb helységek elleni bombatámadások hírét röpítene világgá a magyar kormányzat. Néhány óra múltán már össze is ült a budapes'i minisztertanács, ahol Bárdossy miniszterelnök tájékoztatta a kabinet tagjait Horthy Miklós kormányzó döntéséről, mely szerint „a legfőbb Hadúr" elhatározta Magyarország hadbalépését a Szovjetunió ellen." Június 27-én 11 órakor pedig Bárdossy a parlamentben kurta nyilatkozat formájában közölte, hogy „e támadások következtében Magyarország és a Szovjetunió között a hadiállapot beállott”. S ezzel a lépésével a Szegedről elindult Horthy-féle ellenforradalmi rendszer véglegesen elvetette a kockát!

De nézzünk csak a kulisszák mögé, hogy mi is történt a valóságban? Amikor Bárdossy az országot belerántotta a második világháború katasztrófájába, ott lapult tittkos dossziéjában Krúdy Ádám, magyar pilótaezredesnek, a kassai katonai repülőtér parancsnokának bizalmas jelentése arról, hogy saját megfigyelése szerint a Kassa elleni terrorbombázást nem orosz, hanem szövetséges német repülőgépek hajtották végre! Ujszászy Istvánnak, a magyar vezérkar kémelháritó osztálya parancsnokának a német háborús főbűnösök nürnbergi perében eskü alatt tett vallomásából pedig kiderül a hitleri provokáció háttere. Ma-