Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 1. szám - JELENÜNK - Zakupszky László: Népművészet és a népzene Mátraszentimrén
Borsai Ilona, dr. Kiss Lajos, majd a szlovák anyag gyűjtésében segítségemre volt Deisinger Margit és Lami István. Évtizedes törődést Borsai Ilonának kell külön is megköszönni. A többszöri rádió szereplést, majd a tv képernyője elé kerülésünket, és hogy a népi együttesünk Budapesten (a Corvin tér 8-ban) az Állami Népi Együttes színpadán is szerepelhetett, az ő buzdításának és szakmai irányításának köszönhettem. így tudtam betölteni az együttes több évtizedes vezetését és a sok-sok külföldi vendég előtt is reprezentálni faluink népzenei kultúráját. Borsai Ilona, aki jelenleg a MTA Népzenekutató Csoport tudományos főmunkatársa, ismertetett meg bennünket a Galyatetőn sokszor pihenő, üdülő Kodály Zoltán tanár úrral is. Most pedig, hogy az egyiptomi népzenét kutatja és eredményeiről New York-ban és Kairóban is előadást tart, a mátrai kutatásait is publikálja, analógiaként: a siratok dallamainak értékéről, illetőleg az itt tapasztalt szlovák és magyar nyelvi vonatkozásokról is ír. [gy a Népművelési Intézet és a MTA Népzenekutató Csoport patronálásával nyílt meg az út a népi együt es szereplési sikereihez is. A felbuzdulás hozta meg a társadalmi munkát az akkori szükségkultúrházban színpad létesítésére és szinte a falu apraja-nagyja estétől estére járt énekelni. Színpadi megjelenítésre, színpadra alkalmassá tételre kellett gondolnom. Közösen felgyűjtöttük az évszázados néphagyományok közül a „Fonó", ,,Kézfogó", Lakodalmas', Summás élet", Erdei bál" -népi szokásait, majd a hozzájuk csoportosuló népdalokat. Ezek a próbák egyben a régi hagyományátadási alkalmakká is váltak. Az ifjúság megtanulta a község legértékesebb népdalanyagát, melyet Borsai Ilona válogatása, ajánlása szerint alkalmaztunk. II. Nézzük most az idegenből érkező szemével a három kis hegyi falu lakosságának életét. Legszembetűnőbb, hogy egymásközt legtöbben, főleg a felnőttek, szlovák nyelven beszélnek. És már következik is a csodálkozó kérdés! Mint lehet, hogy ilyen szépen énekelnek magyar népdalt is? És főleg, hogy ennyi népdalt ismernek! Igen, látszólag ellentmondásos helyzet, de a települési és helytörténeti ismeretek mindezt könnyen feloldják! Egy többségében szlovák, morva, első telepesekhez a XVIII. század végén és a XIX. század elején az akkor még működő üvegfúvó hutásokhoz cseh, szudéta munkások is jöttek, de mint a parádsasvári üveghuták levéltári irataiból is látszik, sok magyar (palóc) hutás is dolgozott a fenti nemzetiségű munkásokkal együtt. így ennek a szerencsés vérkeveredésnek a népzene is hasznát vette! A nagyon muzikális, tiszta zenehallású szláv népcsoporthoz behozta hagyományát, népzenei kultúráját, a magyarságnak egyik legszívósabban hagyománytisz'elő része: a palócság! Az évtizedek múlásával lassan a környező palócság etnikuma szívódott fel a szlovák lakosság szokásai közé. Hiszen abban az időben a száz kilométerekre fekvő szlovák néprajzi hagyomány, az őshazai utánpótlás elapadt. Persze az ilyen kölcsönhatás nagyon lassú folyamat, különösen egy elzárt hegytetői településen. De nézzük tovább az összefüggéseket: kik jöttek fel, és miért a magyarság közül? Többnyire a rebellis férfiak, a pásztorkodást és a szabadságot szerető típusok, akik a környező nagybirtokosok jobbágynyúzását megunták! A bujdosó szegénylegények és lassan ki kell mondani, hogy a közismert Vidróczki bandája is sokszor talált menedéket, a kis zsúpfedeles hegyi viskókban. Bár az üvegfúvó szakmunkások magas ipari tudású céhtagok lehettek a volt hazájukban, de ha már a telepesek vándorbotját vállalták, szintén a jobb sorsot kereső és nem valami megalkuvó típusok voltak. így biztosan egymásra találtak a helyi ismeretekkel rendelkező és a segédmunkát is vállaló, szökött jobbággyal... És mivel a többségében szlovák nyelvű lakossághoz nősülhettek be a feljövő magyarok, a gyermekeik az anyák nyelvét, a szlovákot tanulták meg, és beszélik még ma is szívesen. A Szabad, Szőke, Sulyok, Sípos, Völgyi, Szabó és a többi magyar nevű család is a szlovák nyelvet beszéli, ezért érzik édesnek az anyák nyelvét... még sokáig! De később, amikor a századfordulón az elzártság fokozatosan feloldódott, a falu lakói a hosszú katonaidő, a féléves, háromnegyed éves summásság miatt elmentek az Alföldre, Dunántúlra, s mind több és több magyamyelvi és népművészeti hatás közé kerültek, s százával hozták a más tájak népdalait... És mind többen tanulták meg a magyar nyelvet is. Hiszen az 1895. óta működő mátraszent- lászlói népiskola tanítási nyelve magyar volt. Úgyszintén az 1904-től a mátraszentistváni, majd 1926-tól a máíra- szentimrei népiskolák tannyelve is magyar lett. Mégis, amikor 1933-ban kinevezett a kultusz miniszter a mátra- szentimrei állami iskolához, a szünetekben szlovákul beszélgettek. A meglepetést aztán a családi ünnepeken tapasztaltam. Csak figyelmességből beszéltek előttem magyarul, egymásközt mindenki szlovákul folytatta a szót. De áttérve a mulatozásra, megszólaltak a szebbnél szebb magyar népdalok. . . Majd hirtelen fordulattal, egy másik csoport ugyanazon a dallamon szlovákra lefordított szöveggel is folytatta a dalt. Kezdtem kutatni az okokat. Mint az előzőekben is láttuk a hegytetői elzártságban az anyanyelvi utánpótlás megszűnt, a magyar dalok hatása mind erősebb lett. De a magyar nyelv hiányos ismerete, a szegényes szókincs miatt, többnyire csak zeneileg és érzelmileg vehették át azokat. Ugyanakkor voltak poetikus hajlamú, népművészi alkatú személyek, akik a szövegi hatást is hiányolták és megszülettek a magyar dallam szlovák nyelvű variánsai is. Egyik ügyes szövegfordításban, másiknál meg a magyar dallam hangulatához igazodva, de tiszta népköltészeti értékű, önálló szlovák szöveggel születtek, alakultak, mint a népdalok általában. Csodálhatjuk bennük a nép alkotó erejét, a tiszta vizű forrását, a lassan csordogáló halk szavú dallamától, az életbölcseletet fogalmazó házasító szövegén át a szülőföldjét talán örökre elhagyni kényszerült katona búcsúzásáig. így ették életüket szebbé, ünnepie- sebbé, és így kerestek vigaszt bánatukra. Itt kell megörökítenem, hogy dr. Kiss Lajos népzenetudós 1953-ban jelentésében többek között az ide vonatkozó megfigyelést tette: augusztus 20—24-ig 73 magyar és 10 szlovák dallamot gyűjtött (variánsokkal együtt). A szlovák anyagból lakodalmas 1, katonanóta 1 és magyar anyagból átvétel 8 dallam. Ezeket a kultúrtörténeti és tudományos eredményeket kell tovább folytatnunk, hogy valósággá is váljanak a jó szomszédi kapcsolatok. »Sz
