Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 1. szám - JELENÜNK - Gyurkó Géza: Szabad vasárnap
féléves sincs, szintén ordít. A nagyobb az apja karján, a kisebb a kocsiban, mitsem törődve azzal, hogy a nem éppen túl nagy szobába hintázva huzigálja és így próbálja jóideje elringatni G. K., a kétgyermekes ifjú apa. A harmadik kezében könyv. Hogy az embernek csak két keze van? Mélységes tévedés. G. K-nak legalábbis kell lennie egy harmadik kezének is. Mert számoljunk csak: egyik kezével az ordító kétévest tartja, a másikkal a félévest ringatja, és közben egy könyvből magolja: — Conditio: az a stricti iuris for- muláris per, melynek intenciója cer- ta. .. . . .ezt a rémszöveget mondja a harmadik kezében tartott könyvből. Messziről, az udvar közepéről hallom. — Római jog. Az isten verje meg. Nem tanultam soha latint, s most ez az izé. . . Külön őrület, amíg megértem, hogy ez a római jogban a for- muláris eljárás egyik fajtája, — magyarázza, s hallani sem hallja, hogy üvölt a két gyerek... Megszokta. Különben három éve, ha házasok, jött gyorsan a két gyerek, s a jövő héten költöznek az új lakásba. . . ördögi szerencse! — Miért lenne az? — csodálkozik rám, földre huppantva a közben elcsendesedett nagyobbat, aki most bennünket figyel, s mert hallgat, hát elhallgat a babakocsi mélye is. . . — Már megbocsáss. .. Két szoba összkomfort. . . Tudod, hányán várnak lakást, több gyermekesek is? — Sokan. Biztos. De mi nem ígértünk öregem két gyereket, hanem itt van és ordít mindkettő, mintha nyúznák őket. . . Ha az anyjuk kilép az ajtón, már üvöltenek. . . Ki érti ezt? Te érted? Megnyugtatom, hogy fogalmom sincs, mi az oka annak, hogyha egy udvarvégi albérleti szobából kilép az anyuka, akkor két csemetéje üvölteni kezd, mintha nyúznák őket... — ...Szóval, hogy szerencse, vagy sem.. . Biztos, hogy vannak olyanok, akiknek jobban is kellene lakás, mint nekem, bár nem tudom, hogy egy albérleti szoba elég-e négy embernek. . . De mindegy. . . Tudom, hogy olyanok is vannak, akik nem érdemelték meg annyira sem, mint én. Vagy semennyire se, s három szobást kaptak. . . Lakás és szerencse?. . . A szocializmusban. . . Ne rángasd mór a bácsit Józsika. . . Nem hallod? — szól gyakorlott apaként a gyerekre és helyet csinál a pelenkák, kisruhák, egyetemi jegyzetek, piskótás dobozok, gumi mackók és ki tudja még minden holmi közepette egy nyikorgó széken. . így vasárnapoznak. Szombat, ha szabad szombat, az még véletlenül sem esik egybe az asszonyéval, aki visszajött a gyermeksegélyről, mert kell a pénz. Az új lakáshoz és a belevaló bútorhoz. Szombaton mosnak. Egymásra és egymásért, meg a gyerekekért és a gyerekekre. — öregem, nem hiszem, hogy én olyan bájos és játékos állat lennék, mint egy mosómedve. . . Hogy én mennyit és mit mosok? Az nem is igaz. De muszáj segítenem, mert nem bírná Juliska egyedül.. . A piacon van, jön rögtön. . . Ne haragudj, nem tudlak megkínálni csak kávéval, az van itthon, de. . . mutat a gyerekre, a nagyobbra, aki ismét bőgni kezd, mert az apja nem vele foglalkozik, és természetesen ingani kezd a babakocsi is, és már újra felharsan a kardal. . . Búcsúzom. Megyek. Sokan vagyunk ebben a kis szobában. Velem vannak sokan, mert lám ők, amúgy csak megférnek. . . Az üvöltő síráson át még hallom G. K. hangját: hangját: — Condicti: az a sticti iuris for- muláris per, melynek. . . Érettségi. Katonaság. Házasság. Gyerek. Hogy műszerész lévén miért tanul éppen jogot, az titok. Ahhoz volt kedve. Tanulni amúgyis kell, engedték is az üzemben, hát jogot tanul. Most éppen rómait. A felesége meg érettségire készül. Szoptatás közben. Mert neki is kedve támadt újból tanulni. És vasárnap déleiőtt, meg délután, ha a gyerekek játszanak, tanulnak. Szabadnak és boldognak érzik magukat ezeken, a másoknak talán kétség beejtően szűknek tűnő egyhangú vasárnapokon. Hátha még a lakás is meglesz. A bútor is. Az egészség is megmarad és a kedv, meg az erő is. És még ők lennének szerencsések, mert lakáshoz jutnak? A lakás a szerencsés, hogy ilyen lakóhoz jut. — .. .formuláris per, melynek intenciója certa. . . ♦ í?- ♦ Z. L. szombaton kocsit mos, gyújtást ellenőriz, seper belülről, takarít kívülről, készíti az autót a vasárnapi kirándulásra. Tavasztól őszig, ha jó az idő, kirándul a család. Szombaton kocsitakarítás, vasárnap kirándulás. Ha rossz az idő, ha ősz, vagy tél, vagy kora tavasz van, vasárnap is a kocsitakarítós a program. Egy autót soha nem lehet eléggé gondozni. Z. L. számára az autó az élet. Rossz a sorrend: az élet az autó.^A hét minden napján, a nap minden órájában részletes és alapos felvilágosítást tud adni kocsija műszaki állapotáról általában és sajátos jelleméről, e jellemből adódó egyedülálló erényeiről konkrétan is. A hivatalban, ahol dolgozik, Zsigu- lipótnak csúfolják. Nem letagadható az utalás a gépkocsira és egy Lipót- mező nevű helyre, amely a bolond viccek állandó és kimeríthetetlen kincsesháza volt. Tehát vasárnap van. És reggel. És jó idő is. Z. L. a pocakján feszülő farmerban, pulóverben felügyel a pakolásra. Miként a hajóskapitány, mondjuk Dar es Salam kikötőjében, úgy ügyel Z. L., hogy minden tervezett cucc a kocsiba kerüljön, azon belül is a helyére. A felesége, aki szintén tér* metes asszonyság, a jobb hátsó ülésre kerülhet csak a súlyelosztás miatt. A gyerek, a fiú, aki tizenhárom éves korára, ki tudja kire ütve, majd kéc méteres piszkafa, az apja mögé ül, mert ő úgyis kilát Z. L. feje felett; a lány, a tízéves, csupa gömbölyűség, mindig nyafogó panaszaival az apa mellett kap helyet. De még nem tartunk ott. Még csak ott tartunk, hogy hozzák a cuccot és. . . — Irén. . . hányszor mondtam már, hogy egészen a sarokba dugjátok, mert akkor nem zörög. . . beleőrülók, ha vezetés közben nekem zörög... Fiam, te teljesen hülye vagy? A gázpalackot a benzintank mellé? Még jó, hogy a gyufát nem rakod oda. . . Ja, hol is a gyufa... Jucika lelkem, szaladj vissza a gyufáért. . . A hús hol van? Tettetek el bárdot is? Szaladj vissza fiam érte, az anyád már azt is elfelejti. . . Irén ne őrjíts, ne oda. .. A demizsont egészen belülre, hogy jól megtámassza az összecsukható asztalt. . . — és így tovább. Telik a Zsiguli csomagtartója. . . Z. L. még évekkel ezelőtt, amikor egy Trabantnak is ma már csak szé- gyellnivaló 500-asa volt, a várostól néhány kilométerre felfedezett egy tisztást. A tisztás tiszta volt, amit egy tisztástól joggal el lehet várni. Az 500-as Trabantot talán már el is égették egy kazánban, de Z. L. minden lehető vasárnap ideviszi a családot. Ide és nem máshová. Ha már egyszer bebizonyosodott, hogy a hely jó, akkor jó. Minek a felesleges kalandozás? Tábort ütnek. Nomadizálnak, Elő a szétnyitható asztalt, elő az öncsukódó székekkel, elő az újságot, elő a táskarádiót és elő a gázpalackot meg a rezsót a főzéshez. Mert Z. L-ék főznek a szabadban. Amiben a többes szám annyiban igaz csak, hogy az asszony főz, a gyerekek néha segítenek, de még gyakrabban nem, hanem csak lődörögnek az erdő széle és az út aszfaltja között, míg Z. L. taktikai utasításokat ad q gulyáshoz és alszik. Kipiheni a hét idegi fáradalmait. Délután, mielőtt leszállna az alkony, befut a Zsiguli a városka szűk utcájába és minden kezdődik — visszafelé. A kipakolás a csomagtartóból és a bepakolás a lakásba. .. — Kellemes nap volt ez a mai — nyújtózkodik megelégedetten Z. L„ aztán leül a tévé elé. És elalszik. Ez a nap, ez a vasárnap is elmúlt. ♦ S ♦ S-ék televíziót néznek egész nap. N., az egyik gyár igazgatója vasárnap készül fel a hétfői igazgatói tanácsi értekezletre. A nyugdíjas házaspár a fiúkat várja. Az év 52 vasárnapjából 21 ötvenszer hiába. De várás is program, azzal is eltelik egy nap az életből. H. J. és a felesége kora tavasz-
