Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Megélemedő nyelvemlékeink
„fénylő, érzékletes" szépsége hatása alól senki sem vonhatja ki magát. Weöres is azoknak a költőknek a sorába tartozik, akik megpróbálták újra fényesíteni az elavult, vagy elavuló ómagyar szavakat. Mária Siralma című nagyon is modern hangvételű és mai nyelvezetű versezetébe valóban művészi megoldással illeszti bele a nyelvemlék legszebb, leghatásosabb mondatait: Nem tudtam a búról, most a bú megölel, halványsággal belehel. Jaj nekem, ón fiam, Iszonyú vasszegek törik a csontodat, facsarják izmodat, jaj én fiam, én fiam, feketülő vérrel Véred hullása szemeim sírása, szép arcodnak hervadása szívem szakadása. Mai költőinkre elsősorban az Ómagyar Mária-slralom líraisága, nagyon emberi hangvétele, érzésvilága, s a fiát sírató anya fájdalmának művészi tolmácsolására felhasznált, s a magyar népköltészet korabeli művészi színvonalát is tükröző nyelvi formálása hatott elemi erővel. Az ómagyar nyelvi ízek és színek a modern hangvételű verskörnyezetben sem veszítettek eredeti értékükből, s átültetve is őrzik az értelmi, hangulati, akusztikai, sőt vizuális asszociációkat kiváltó képességüket, erejüket is. Igen gyakran idézőjel nélküli idézetekben, s a korabeli nyelvi formában, hangzásban ötvöződnek bele mai költőink alkotásaiba. Rónay György, Máriasiralom című költeményében nem véletlenül kezdi így mondanivalóját: Nem tudtam, mi a siralom, s most siralom tudója lettem. Nyelvemlékünk latin eredetije a Planctus is sugallt néhány gondolatot Rónay Györgynek, s egyik verse címéül is ezt a latin megnevezést választotta. Költőinkben az a szándék is megvolt, hogy a nyelvemlék ómagyar ízeit megtartva, mégis csak közelítsék a nyelvi formát a mai nyelvhasználathoz. Világosan kitűnik ez a nyelvemlék első mondatának alábbi változataiból is: Planctus ante nescia (a latin eredeti): Volek syrolm tudotlon (az Ómagyar Mária-siralom szövegéből): Nem tudtam a búról (Weöres Sándor): Nem tudtam, mi a siralom (Rónay György). A gyermekét, a fiát sirató anya nagyon is emberi fáj- dalmát elzokogó Mária-siralom hatására írja meg Bella István Anya-siralom című költeményét. Az alábbi versrészletben is rácsodálkozhatunk nyelvemlékünk egy-egy szavára, szófűzésére, fordulatára: Fiam, fiam, egyetlen egy fiam. édes magzatom, te, hol vagy, hol vagy, édes fiacskám . . . (stb.) Dallas György Vietnami Mária-siralom című költeménye elsősorban azzal hat az olvasóra, hogy a sokat szenvedett vietnami néppel való együttérzés kifejezésére mennyire alkalmasak nyelvemlékünk nyelvi formái, mondatai. A középkori Siralom valóban legjellemzőbb szavait, mondatait idézi, hívja segítségül, de nem az archaizálás szándékával és nem is csak hangulati aláfestésre, hanem a gondolati és politikai kicsengésű és tartalmú mondanivaló erőteljesebb, kifejezőbb közlésére: Jaj világ világa Jaj virág virága Vasszegekkel verettél Keserűen kínzattál . . . ó én ékességem, Jaj nekem ón fiam . . . stb. Az eredeti témától eltávolodva, egyre merészebb asz- szociációk kiváltására alkalmas eszköznek használják fel újabban költőink az Ómagyar Mária-siralom képi, nyelvi és stilisztikai eszköztárát. Cs. Nagy István Világének című versérvek mondanivalóját, a költői szándék jellegét igazán csak az tudja megérteni, aki jól ismeri a középkori vers nyelvét, szókapcsolatait és mondatfűzéseit is. A vers kezdő soraiban újrafogalmazódnak az ősi nyelvi formák: világ világa virágnak virága virág virága világnak világa világ virága virágnak világa világfa virágzása nyelv-világfa Márki-siralom világolása A betűrímekben is nagy erőt nyerő ómagyar nyelvi forma, a világ világa, virág virága igen gyakran szervül bele mai költőink verseibe, és nemcsak nyelvi játékosságában, hangulatában, hanem még fogalmi értékében is új nyelvi szerep vállalására is alkalmas stíluselem. Keresztúry Dezső Az utolsó dal című alkotásának nyelvi szövetébe mind intellektuális kicsengésével, mind merész képzettársítások sejtetésével ötvözi bele nyelvemlékünk valóban zenei fogantatásé nyelvi formáit: Virágok virága volt bár: mindhiába világnak világa nem lesz egymagába. Nem egy költőnknél montázsszerű betétként az ómagyar betűrímes mondat és alakváltozata a legkülönbözőbb információk, üzenetek közlését is vállalja, sőt a nyelvi és a gondolati ellentéteken alapuló művészi groteszk tipikus példáját is szolgáltatja. Gazdag példatárukból csak a legjellemzőbbeket emeljük most ki: Világ, világom, nem ettem, nem habzsoltam édességeidet soha, (Csoórl Sándor: Számonkérés) Világ világa itt a két szemem közt egy értetlen legenda kezdődik minden utcasarkon a sárga-piros ragozásban. . . (Márki Zoltán: Dőlőutak) Imbolygó homály vagy, homályban világolsz, világnak világa: keserűn kínzótól (Panek Zoltán: Légszomj) csirának hajtása: világnak virága... (Csanády János: Virágok) Virágnak virága, gyermeki szív . . . (Orbán Ottó: Invokáció) Az sem véletlen, hogy éppen e nyelvemlékünkkel kapcsolatban és ennek hatására egy-egy költőnk versében szerephez jutnak bizonyos vizuális elemek is, s nem csupán dekorációs értelme van ezeknek az elemeknek, hanem kommunikációs jelzést is hordoznak. Az alapképlet: a középkori énekben a kereszt alatt siratja fiát Mária, az anya, Konecsni György A magyar nyelv története címmel rajzokat készített a magyar költészet klasszikus alkotásaihoz, köztük nyelvemlékeinkhez is. Az Ómagyar Mária-siralom világképe, mondanivalója és nyelvezete is inspirálta a művészt akkor, amikor a grafika képi eszköztárából válogatja a legjellemzőbb képi elemeket. Szilágyi Domokos Haiáltánc- szvit című költeményébe szervesen illeszt bele néhány Ómagyar Mária-siralombeli szót is. A szövegben úgy vállalnak szerepet ezek a nyelvi formák, hogy szinte „kibújnak írásképük bőréből" és a képírás színe alatt önálló kommunikációs értéket nyernek. Ez a képversbeli elem a modern hangvételű versben sem jelent stílustörést. Művészi értékét és önálló funkcióját azonban csak az az olvasó képes érteni és élvezni, akinek komoly, elmélyült ismerete van a régi magyar irodalomról, nyelvemlékeinkről.
