Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 3. szám - JELENÜNK - Gyurkó Géza: Szerelmes városom
Van már paragrafus, van már intérő bizottság is, van már kezdeményezés is: de a Mátra és Bükk vidéke, benne Egerrel még harmadik helyen sem áll a Balaton és a Dunakanyar után. A negyediken sem! Sem a kereskedelemben, sem az áruellátásban, sem a szállodai férőhelyben például. Kínos helyzet: már nem iskolaváros, de még nem igazán ipari, ipari város, de emiatt nem igazán idegenforgalmi, s mert idegenforgalmi és ipari város, emiatt nem igazán mezőgazdasági. Minden állítás külön- külön és ellentétében is igaz és ez a kifordított valóság, ez a fejtetőre állított igazság talán a legfőbb gond ma és itt. Talpra állítani: ez lenne a legfőbb feladat. ★ Mikor végigolvastam mindazt, amit leírtam, keserűen és reménytelenül kellett megállapítanom, hogy semmit sem írtam. Sem magamról, sem Egerről. Aki most betoppan a városba, s itt tölt egy fél napot, talán többet tudna mondani róla, mint én, egy teljes negyedszázad után. Dehát ki tud szépet és jót mondani, sőt mondani is egyáltalán valamit asszonyáról, akivel negyedszázada együtt él? Ki tud szépet és jót mondani a levegőről, amit beszív, a tiszta vízről, amit megiszik, a szelet friss kenyérről, amit megeszik. Ezek már természetes, maga ól é.tetődő és magukbanvaló dolgok. El kellene mennem, hogy igazán visszajöjjek? Nem tudok. Egy hét, egy hónap, s úgy jövők vissza, olyan olyan lelkesen, olyan szaporán és olyan boldogan, hogy szinte szégyenlem magam: kisvárosi provincializmus? Nevetséges kisszerűség? Vállalom! Igaz, hol van immár itt a kisváros? (Fotógrafikák: Perl Márton)
