Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 3. szám - JELENÜNK - Ebergényi Tibor: A bejáró munkások műveltsége és művelődése I.
EBERGÉNYI TIBOR: § A bejáró munkások műveltsége és művelődése I. BEVEZETÉS Bejárás—ingázás: 22 Mielőtt az ózdi agglomerációban élő munkások műveltségének sz'nvonaláról, művelődési szokásairól szólnánk, tisztáznunk kell a bejáró munkás fogalmát. Bejáró munkásoknak nevezzük azokat a dolgozókat, akik lakóhelyüktől távol, nem egy esetben 20—30 km-re fekvő ipari üzemben vállalnak munkát és azt napi 2—3 órai utazással érik el. Ezek a munkások nem laknak munkásszállásokon, hanem műszakváltások után hazatérnek falujukba. Részben azért, mert a család, ház, gazdaság, esetleg apróbb föld- tulajdon a faluhoz köti őket, részben megszokásból. Vállalják a bejáró életformát és az ipari munkát, mert biztos keresetet ad s munkájukat a falu társadalma is megbecsüli. A bejárás történeti társadalmi jelenség. Egyrészt a korai kapitalizmus hívta életre, másrészt azonban összefügg mai gazdasági fejlődésünk néhány probiémájávai, mint az ipartelepítés, az ipari bázisok kialakulása, a munkaerőszükséglet. Részben a haditermelés munkaerő-szükséglete, részben a mentesítések a frontszolgálat alól a második világháború idején új és új munkástömegekot vonzottak az ózdi gyár felé. A bejárás, mint életforma azonban a fel- szabadulás után vált tömegessé, s bár a városba költözések üteme az utóbbi évtizedben felgyorsult, mint életmód — még hosszú ideig elfogadott norma lesz. A munkaerő gyárakba történő áramlása az ötvenes és a hatvanas években sem szűnt meg. innen van az, hogy Ózd környéki falvakban élnek olyan munkások, akik a falusi szegénységből menekülve még a vasgyárban kezdtek dolgozni, de mar az OKü-től mentek nyugdíjba, de élnek olyan fiatalok is, akik apáik példáját követve valamelyik ózdi üzemrészben kezdtek dolgozni. Legtöbbjük szakmunkás, néhányon azonban magasabb képesítést szerezve, üzemvezetői beosztásokban dolgoznak és noha a munkahely ezt lehetővé tenné, nem szándékoznak Ózdra költözni. A bejáró munkás megbecsült társadalmi státusz. Van azonban a bejáró munkásoknak egy olyan csoportja is, akik nem azért mentek Ózdra dolgozni, mert a falu nem biztosított számukra megfelelő életlehetőséget, hanem azért, mert a megkövesedett feudális szokások és életkeretek már nem elégítették ki őket. Kiutat keresve a falu zárt világából egy újfajta életmód létezési feltételeit vélték megtalálni a gyárban, a szervezett munkában. Ezek az emberek a munkások közelében maguk is munkásokká váltak és ez rangot jelent a faluban. El kellett különítenünk a bejáró munkást az ingázótól, mert ők hetekre elköltöznek falujukból alkalmi szállásokra, albérletekbe. Életmódjuk nemcsak abban különbözik a bejárókétól, hogy heteket töltenek távol falujuktól és családjuktól, hanem abban is, hogy műveltségük alapvonásait a város inkább meghatározza, mint a falu. Sokan közülük az évek folyamán beköltöznek a városba és mint elsőgenerációs városlakók megkísérlik a beilleszkedést a nagy, vagy kisvárosi társadalomba. (Külön tanulmány célja lenne annak vizsgá’ata, hogy az ipari körzetek lakosságának életmódváltozásában milyen szerepet játszik a régi falu és az új város, annak hagyományai, ennek dinamikus fejlődése és hagyománytalansága.) A KUTATÁS CÉLJA, FELTÉTELEZÉSEK: T. Tanulmányunkban vizsgálni fogjuk az ózdi ipari bázis és agglomeráció kialakulását, a bázisközségek életformáit. Mit ad a lakóhely és mit a gyár a bejáró munkás életéhez? Műveltségüket és művelődési szokásaikat két oldalról közelítjük meg. Egyrészt az üzemen belüli életüket vizsgáljuk, másrészt vizsgáljuk társadalmi helyzetüket a falusi szerkezetben. Választ kell kapnunk arra a kérdésre is, hogy milyen mértékben határozza meg műveltségüket a munkahely és mennyiben a falusi környezet. Feltételezésünk az is, hogy a bejáró munkás alapműveltségét, mivel a mezőgazdaságból indult az ipar felé, nem a gyár, hanem a falu határozza meg. így, amikor műveltségükről és művelődésükről beszélünk, elsősorban életmódváltozásokat vizsgálunk. 2. összehasonlítást teszünk két munkáskategória, a régi és új bejáró között. A régi bejáró munkások ma is nagyobb számban dolgoznak nehéz fizikai munkát igénylő munkahelyeken, kevesebb közöttük a szakmunkás, mint a fiatalok között. E kérdés kapcsán vizsgálni fogunk jövedelemszinteket, mert megítélésünk szerint ebben a vonatkozásban a bejárók hátrányos helyzetben vannak az ózdiakkal szemben. (Túlórák, juttatások.) 3. Az ózdi ipari agglomeráció hozzávetőlegesen 30—40 kisebb községet ölel fel. Ezek közül a vizsgálat céljaira nyolc községet választottunk ki. Putnokon pl. Kazincbarcika közelsége miatt kétirányú mobilitásról beszélhetünk. Ózdtól való távolsága miatt a bejárásnak nincs múltja, de mert itt a múltban is meglehetősen népes kézműves és kisiparos munkásréteg élt, a munkás életnek vannak hagyományai. Sajónémeti és Ózd közelsége viszont már a század első évtizedében lehetővé tette a bejárást. De mert a község határában jó minőségű földek is vannak, feltételeztük, hogy a bejárás mellett otthon tevékeny mezőgazdasági munkát folytatnak. Arlón a naponkénti bejárás az Ózd— Borsodnádasd vasútvonal (iparvasút) megépítése óta rendszeressé vált. Bükkszenterzsébeten a távolság miatt későn alakult ki a bejárás. Itt mezőgazdaságból átrétegeződött elsőgenerációs munkásokat találunk. A hegyvidéki községek (Nekézseny, Nagyvisnyó, Dédes) már a századfordulón adtak bányászokat a mélyművelésű üzemeknek, mégis többségében elsőgeneráció munkásrétegek képviselik a munkásosztályt faluban. Vizsgáltunk községeket, amelyek 8—10 km-re és községeket, amelyek 20—30 km-re fekszenek Ózdtól. Egyik helyen az utazásra fordított idő naponta nem több, mint egy, másik esetben azonban 2—3 óra, amelyet az időjárás, a menetrendek korszerűtlensége, átszállások, a csatlakozások hiánya, a közlekedési eszközök túlzsúfoltsága csak nehezít. Ennek ellenére ezeknek a falvaknak munkásai nem kívánnak a városba költözni, mert a faluban élő munkás néhány hátrányos jelenség ellenére is jobb é'et- körülmények között él, mint városi társa. Vitatható tehát az a nézet, mely szerint az urbanizólódás a városban kezdődik és a műveltség a városi ember sajátja. 4. A bejáró munkások műveltségét és művelődési lehetőségét vizsgálva tekintetbe vettünk objektív és szubjektív tényezőket. A bejáró munkás naponta 10—14 órát van távol falujától. Ennek egy részét utazással tölti, másik része a munka. Mire iefáradvc hazaér, már csak arra van ideje s ereje, hogy szétnézzen a ház körül, belehallgasson egy-egy rádióadásba, megnézze a televízió híradóját és regenerálódjék. Hátrányos helyzetet jelent számukra, hogy a községek művelődési intézményei kezdetlegesek, nem adnak lehető*A tanulmány a Szakszervezetek Kutató Intézetének megbízásából készült. Néhány részletét Heves megyei vonatkozásai miatt is folytatásokban közöljük. (Szerk.)
