Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Munkácsy mai szemmel
mtiHimii 111II111111 > Ilii Mill Mill l_» Munkácsy, mai szemmel iViiiiiiiiiMHiii mii ni miMMiiiiiiMimiiiimiiiiiiiMiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiHiiimiiimiiiiiiiimiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiii ................... uiiiiiiHiiiiimiiiiniiimiii .......ni linn im um iiiliiiilliilliiiiiiilliil« A Hatvani Galéria emlékkiállítást nyitott Munkácsy Mihály műveiből, a nagy művész halála 75, évfordulója alkalmából. Tárlatnyitás után tudományos jellegű emlékünnepséget tartottak Hatvanban. POGÁNY ö. GÁBOR a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója tartott vitaindító előadást, a ma szemszögéből vizsgálva piktúránk Európa szerte számontartott egyéniségének életművét. Beszédének legfontosabb fejezeteiben a következőket mondotta: Munkácsyt ma az nézi mai szemmel, aki látja értékeit, azt, hogy milyen óriás volt századában és a magyar festészet fejlődésének a történetében. Aki ma is a múlt visz- szajáró kísértetének tartja, ledöntendő bálványnak, konzervativizmust terjesztő legenda forrásának, az a tegnap szemével nézi hagyatékát, hatvan-hetven év előtti européer- kedéssel szól róla, anakronisztikuson, avult szempontok ismételgetésével. Manapság széles körű reklámhadjárat folyik a szellem- történet, a polgári dekadencia harmadrangú epigonjainak a megd;csőitésére. Az igazi hősök deheroizá'ása idején cézáromán akarnokok, gyengeképességű amatőrök trónra- segítése folyik, de hát a talaj átvesztett burzsoá ideológia — érthetően — még sok mindent megoróbál befolyásának meghosszabbítására. Kozmopolitáink, disszidenseink és tejtestvéreik, kiadóik, szerkesztőik továbbra is igyekezgetnek megtépázni Munkácsy babérait, a maradandó tekintélyekkel azonban a műtörténelem-hamisítás sem tud elbánni. Marad az, amit Móricz Zsigmond irt Munkácsyról em'é- kezve: amiként költőnek a magyar nép mindenek előtt Petőfit tartja, úgy festőnek Munkácsyt. Tömegeink tudatából ezt a képzetet kiiktani sznob iparkodással nem sikerülhet. Korszerűbb szemlélet kialakítására nem jó az a módszer, amelyik a haladó hagyományok helyére a hanyatlás termékeit állítja. A külföldi és hazai modernista divatok elbűvöPjei Munkácsy dolgában is lemaradtak a tudományos fe'ismerések új eredményei mögött, mintahogyan tájékozatlanoknak bizonyulnak az egész mai intellektuális panoráma legma-- kánsabb vonásait illetően is. A nonrigurat;v jelrendszert tekintik a jövő vizuális kultúrája alapjának, amikor a ,,hi- perrealizmus” gőzhengere készül mindent letarolni. Nem tudják, hogy a szecesszió rehabilitálása u*án megindult a történelmi eklektika igazolása, a múlt, a köze'múlt kéoző- művészetére vonatkozóan folytatódik az átértékeléseknek, az értékek átrétegeződésének a ko szaka. A kiábrándulás minden általánosabbá válik — még a bennfentesek körében is — az értelmetlen szerkesztményekből, s az agresz- szív, fölényeskedő teoretikusok mind szánalmasabb mániákusoknak tűnnek a közönség nélkül árválkodó szószékeken. Filológiailag is érdemes kijegyzetelne, ki mindenki fitymálta már Munkácsyt, s akkor kiderül, hogy a mai revideálok az elmúlt száz esztendő legreakciósabb, legmaradibb tollnokáival árulnak egy gyékényén. A szocialista kulturális közéletnek éppen az a páratlan lehetősége, hogy megteremtse a feltételeket a lélek, az elme felszabadítására az előítéletek, a kizsákmánvo'ó osztályszempontok igája alól. Amiként világméretű folyamattá szélesült az a társada'mi átalakulás, melv a tör*é- nelem legmélyebb, legveszélyesebb válságából van hivatva kivezetni a dolgozó emberiséget, ugyanúgy a klasszikusok megértése, helytálló értékelése is a szocializmus művelődésének megtisztelő feladatai közé tartozik. A nagy elődöknek — köztük Munkácsynak is — azért kell megkap- niok az őket megillető kulturhistóriai szerepet, mert enél- kül nincs szellemi felszabadulás. Munkácsy művészi erényei segítenek megszüntetni az esztétikai torzulások hatását a gondolkodás, az írás szféráiban, az ízlés terén. A magyar képzőművészet történetében Munkácsy emberi-festői érzékenysége forradalmi újítást eredményezett; életművének java termésében visszatükröződik az a társadalom, amelyben ifjúsága élményei összesűrűsödtek; képei hozzásegítenek ahhoz, hogy népünk, hazánk száztíz esztendő előtti viszonyairól hiteles beszámolót kapjunk. Jellemző, hogy Munkácsy helyi, nemzeti sajátságait — kortársai közül — az orosz forradalmi demokrata Sztászov hangsúlyozta oly nyomorékkal. „Európa művészete" című cikkében az 1873. évi világkiállításról — a többiek között — így ír: ...„Amikor pedig a látogatók beléptek a képcsarnokba, csodálkozással döbbentek rá, hogy Magyarországnak már egészen önálló festőiskolája van, s hozzá igen jelentékeny, és ennek az iskolának az é'én olyan festőművész áll, aki Európa legeredetibb és legtehetségesebb művészei közé tartozik. A neve — Munkács/”. Ezt az eredeti szellemiséget, nemzeti jelleget furcsa módon éppen egyes magyar műkritikusok igyekeztek emberöltőkön át kétségbevonni, a kizsákmányolok érdekeinek megfelelően, hogy el lehessen vitatni hazánk társadalmi helyzetének siralmas állapotát. Inkább a tá gyválasztás divatának bélyegezték Munkácsy valósághűségét, csakhogy ne kelljen elismerni a korabeli magyar élet tragikus viszonyait. Pedig kimagasló értékű pályakezdő művei vitathatatlanná teszik, hogy Munkácsy jól ismerte a dolgozó tömegek sorské dóséit. Amit a népről tudott, azt ellenállhatatlan erővel adta elő festményein. A realista alkotómódszer hazánkban legfejlettebb festői eszközeivel jelenhette meg témáit. A mai rangfosztók tulajdonképpen ugyanazt művelik, mint dicstelen elődeik. A művészet valóságfelíáró hivatását vonják kétségbe, hiszen a i'ah pour l’art forrása és éltetője már régóta a leleplezésből tartó osztályönzés, az eszmei korlátoltság. Munkácsy főművei tömegméretű megértése a haladórzellemű műalkotások társadalmi befolyásának jelentőségét igazolja. Munkácsy Mihálynak az európai művészetben elfoglalt helyét VÉGVARI LAJOS műtö ténész, a Képzőművészeti Egyetem tanára, a Miskolci Galéria igazgatója az alábbiakban summázta: A művészettörténetben ma használatos fejlődéselmélet az egyik akadá'ya annak, hogy több fontos XIX. századi művész, így Munkácsy működését kellően értékelni lehessen. A múlt század művészettörténetének modellje, amely a századot négy egymást váUó korszakra — klasszicizmus, romantika, rea'izmus, imp esszionizmus — osztja, nem alkalmas sem a történeti jelenség időbeli meghatározására, sem az ér*ék fogalmának megállapítására. Ez az elmélet, melyet nálunk Fü'ep Lajos fogalmazott meg, nem állja meg a helyét, mivel semmit meg nem oldó összehasonlításokra csábít, továbbá tö téneti jelenségeket értéktelenné minősít, ha azok a fő „fejlődési” modellhez képes „elkéstek”. Az ér^ék, a minősítés alapja nem lehet a stílusok közti összehasonlítás, tehát Munkácsyt sem szabad sem elmarasztalni, sem dicsőíteni azért, mert nem volt az impresz- szionizmus hive. Munkácsy művészete, mint minden más műalkotás, elsősorban a tartalom és forma egységének, egyensúlyának
