Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Munkácsy mai szemmel
tanulmányozása alapján mérhető. Ez a kritérium több művét talán kisebb minőségűnek mutatja. Egy másik kritérium viszont gyarapítja jelentőségéi és értékét: ez pedig annak a felismerése, hogy Munkácsy a maga korát ábrázolta, aktuális mondanivalókat fejezett ki az akkor elfogadott és értékelt stílusban. A mi XIX. századi művészetünk szempontjából nézve Munkácsy igen modern festői nyelvezeten szólalt meg. Ebből a szempontból nézve közömbös, hogy Párizsban alkotott anélkül, hogy tekintettel lett volna az ott uralkodó művészeti törekvésekre. Ő mindvégig megmaradt közép-európai festőnek. Jelentősége is abban van, hogy a kelet-európai tematikus törekvések és a nyugati formai újítások között állván, egyedülál'ó szintézist hozott létre, melyben a nemzeti mozgalmak jelentősége és a parasztság sorsérzülete egyaránt kifejezésre jut, nem is akármilyen fokon. Mint tájképfestő: a barbizoni törekvések betetőzői közé tartozik! Az ő művei is bizonyítják a romantikus realista természetszemlélet szuverén jellegét. Nem előfutára ez a szemlélet az impresszionizmusnak, hanem sok vonatkozásban ellenlábasa. Az utóbbi években külföldön rendezett Munkácsy-kiál- lítások kapcsán BODNÁR ÉVA műtörténész, a Nemzeti Galéria osztályvezetője kifejtette, hogy hazánk legjelentősebb művészeti intézménye, Londontól Moszkváig, Leningrádtól Párizsig — a világ múzeumaiban rendezett retrospektívi tárlatain — Munkácsy jelentőségét néhány fontos művével mindig méltóképpen hangsúlyozta. Alkotásaiból nagyobb bemutatóra azonban két alkalommal került sor eddig, éspedig 1967-ben Drezdában, 1969-ben pedig az ausztriai Linzben. Drezdában, 1967. áprilisában, negyvenkét művet mutattunk be, mondotta Bodnár Éva. S a kiállítás anyagának összeállításában elsősorban az vezetett, hogy Munkácsy festői egyéniségét sokoldalúan, gazdagon jellemezzük. Főművei sorából az Éjjeli csavargók, a Köpülő asszony, a barbizoni ihletésű Rőzsehordó, a Részeg férj hazatérése képviselte drámai atmoszféráju, megrázó erejű, mélyen realisztikus művészetét. A kiállítást az NDK kultuszminisztere, Klaus Gysi nyitotta meg, szavaiban és a katalógus bevezetőjében is utalt arra a nagy hatásra, amit Munkácsy a német realista festészetre gyakorolt, elsősorban tanítványai — Uhde, Liebermann — művészetére. A kiállítás tartama alatt tartott tárlatvezetések nagy látogatottsága az érdeklődést bizonyította. Szakmai körökben vitákat indított el, s egy alaposabb tanulmány elemezte Munkácsy művészetét a Bildende Kunst folyóiratban Ivana Tomaschke tollából, aki a kiállítás rendezésében az Albertinum részéről segítésünkre volt. 1969. május—júniusban Linzben a „Magyar Kultúra hete” keretében került sor a városi Modern Képtárban a Munkácsy-kiállításra. A modern képtári interieurben kisebb méretű alkotások fértek el, 35 festményt állítottunk ki, köztük főműveket és azokhoz készített tanulmányokat. A tárlat előterében a Falu hősének kétalakos, karakterisztikus és erőteljes tanulmánya — melyet Békéscsabán festett — hívta fel magára a látogatók figyelmét. Az első teremben népi életképei, tanulmányfejek, a Poros út kerültek, a másik, kisebb teremben a Milton-hoz készült tanulmányok, Felesége arcképe, Virágcsendélete. A kiállítás a vallásos kompozíciókhoz készült tanulmányokkal és a Kunsthistorisches Museum mennyezet-festményének vázlatával zárult. Walter Kasten professzorb a múzeum igazgatója Budapesten is részt vett az anyag, válogatásában és Linzben is nagy szeretettel és hozzáértéssel foglalkozott a kiállítással. S a magyar hét rendezvényei közül a legnagyobb vonzóereje és látogatottsága a Munkácsy-kiállítás- nak volt, megnyitójára közel kétszázan gyűltek össze, amely a linzi általános érdeklődési viszonyokat ismerve nagy létszámnak számított. Köztudottan nagy hatással volt Munkácsy Mihály festészete, munkássága a szolnoki művésztelepet megalapító alkotókra. De „iskolájához” tartozik a nagy alföldi realista, Tornyai János is, noha valóságábrázolásukban nyomon követhetek a különbözőségek. Ez.kről DÖMÖTÖR JÁNOS műtörténész, a hódmezővásárhelyi múzeum igazgatója a következőket mondotta: Helyes volt a rendező Hatvani Galéria választása, hogy az előadások közül egy Munkácsy és Tornyai valóságábrázolásának különbözéségét tárgyalja, mert Tornyai még azonos elemek alkalmazása esetében is számos, a Munkácsy hagyományra támaszkodó művében tovább lépett mesterénél. Utalok itt mindenek előtt élete egészén át foglalkoztató fő témájára, a Jussra, ami a szegényparaszti világ egy drámai pillanata, melyben a „majdnem semmi” körül csapnak össze az elemi indulatok. Itt is megtaláljuk a központba helyezett fehér lepedőit, de Tornyai szenvedélye, lendülete és lényegmondó, tömörítő készsége, ereje egyetlen kitáíott szájjá változtatta a bal oldalon álló nőalak egész profilját és a tépő kezek is jóformán csak jelzettek. Az öreg paraszt arca, aki a halálhoz közel, túl és kívül van már mindezen, Tornyai megformálásában néhány erőteljes, grafikus vonással megoldott. Ugyanígy, további bizonyító példaként Bercsényi Miklós egész alakos képét említhetjük. Kétségtelen itt is a romantikus történelem felfogás jelenléte. A kuruc generálisnak a háttér homályába vesző alakját látjuk. A kép közepét hallatlan szuggesztivitással, jelképi erővel uralja a lendülettel, egyetlen széles ecsetvonással megoldott kard. Tornyai ebbe a tulajdonképpen nem is megfestett, csak ecsettel odavágott kardba sűrítette Bercsényi egész életútját, bátorságát, áldozat vállalását, hadi virtusát és had- vezéri erényét. Ugyancsak Munkácsyból indulnak Tornyai „fekete szívó rványos” alföldi tájképei is, de a megfestés szenvedélyessége, drámaisága, tőmondatos egyszerűsége magában hordozzák a társadalmi feszültséget még akkor is, ha egyetlen alakot sem találunk a festményen. Tudjuk, érezzük, hogy azok, akik ebben a tájban, ezekben a magányos tanyákban élnek, nincsenek az élet napos oldalán. Tornyai leginkább utolsó, szentendrei korszakában távoldott el a Munkácsy hagyománytól. E korszakban már elsősorban a társadalmi tartalomtól független szín és fény problémák foglalkoztatták. Bár egy-egy műben az etikai mondani való itt is megtalálható („Mindennapi kenyerünket”), de Tornyai tudatosan nyers, darabos festésmódja a transzcendens témát nagyon is földközelire, a napi materiális szükségletek kifejezőjévé változtatta. A következő az ízlésformálás tekintetében hogyan építhet hidat az iskola a művészet és a gyermek közé, mégpedig Munkácsy alkotásainak tevékeny közreműködésével, erről LOSONCI MIKLÓS művészeti író, gimnáziumi igazgató szólt. Hangsúlyozta, hogy Munkácsy Mihály művészete olyan klasszikus érték, mely sürgetően alkalmas az ifjúság tartalmas életindítására. Metamorfózisokat kezdeményező esztétikai energiáinak felhasználására kötelező lehetőség. Festményeinek minőségéhez olyan érzelembővítő formai együtthatók járulnak, melyek egyaránt követhetők a pallérozott és természetes észjárás számára. Ez külön kincs. Az is, hogy Munkácsy művészete bejárta és értelmezte az élet teljességét, minden töredéket, lenézett látványapróságot is a mű alkotóelemének fogadott el. Ebben Petőfihez hasonlatos. Mit tehet a középiskola? Azt, hogy a tanár alkotótárssá fogadja tanítványait. Így lesz a munka öröm, így bontakoztatja ki sok intézmény a gondjaira bízott sok-sok nyiladozó tehetséget. Mindennél fontosabb a lelemény. Egy- szer-kétszer minden' diák utazik évente a fővárosba, s ha erre az alkalomra, képzőművészeti szorgalmi feladatot kap, szívesen látogatjá múzeumainkat. Az egyéni tárlatlátoga- tós haszna, hogy ki-ki saját ritmusa szerint társalog művekkel, s jut el felfedezésekhez, szerencsés esetekben kat- harzishoz. Igaz, ezt közös kiállításlátogatásnak, vetítéseknek, közös műelemzéseknek, műteremlátogatásoknak szükséges megelőzniük. Minden műelemző óra alkotótársi beszélgetés. Sok gondolatcsírát köszönhetek tanítványaimnak. Idézek e gazdag halmazból: „Munkácsy és Repin közös képi kiáltása: Ne így éljünk tovább!” „Az Ásító inas ásítása vád a kö-