Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Bán Ervin: A kétezer éves koreai költészet

MiiimimiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiiimiiimiiiiiiiitiimiiiiiimiiiiimiiMiiitiMtiiimiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiu

1 SZABÓ IMRE: I

Garai úr

iirtttUMiiitiHiiiiiinuiimiiiiiiiKiiiiiimmHiiiiiiHimiiimiiimimmimiiitmiimiMiiimiiumiiiiiiMii iiiHiiimmiiiiiiiiiuiiiiiiiimiiiiMimiiiiiiiiimiiiiii

— Hozatnak valamit? — szólt be minden kórterembe Garai úr. A betegek felemelték a fejüket, volt, aki felült és úgy bámulta őt, mint valami csodát, bár Garai úr minden áldott nap megismétlődött. Nem feltűnt vagy megjelent, hanem megismétlődött. Tökéletesen azonos volt előző napi önmagával, ennek ellenére úgy tűnt, mintha mégiscsak egyszeri és nem állandó lenne. Keményen, határozottan ellépkedett a nyitott ajtójú, fülledt szobák előtt. Léptei már előre jelezték. Ilyenkor abbamaradt a beszélgetés. Bence bácsi például éppen ott szakította félbe eléggé zagyva visz- szaemlékezését, hogy: „...osztón azzal elő a bikacsököt, osztón adjad neki, ahun irte...” Itt, mint aki torkának kést szegeztek megrekedt a visz- szaemlékezés. Pedig az öreget semmi sem tudta megzavarni. Volt úgy, hogy a többiek tüntetőén a falnak fordultak, vagy kimentek. Mindegy. Bence bácsi beszélt, adomázott, s ezt semmi pénzért se hagyta volna abba. Csak amikor Garai úr léptei felhangzottak, s rögtön utánuk a határozott, hangos, világos, értelmes kérdés:

— Hozatnak valamit?

A betegek hozattak.

Mindjárt az egyes kórteremből az egy-per-egyes beteg két citromot, egy doboz gyufát; az egy-per-kettes negyedkiló fehér kenyeret és egy félkiló szőlőt, az egy-per-ötös beteg kétszer egy csomag savanyucukorkát. („Majd ha bejön a kisunokám, tudjak neki adni valamit, mert az olyan drága, de olyan, hogy...") Mindezt onnan tudta ilyen pontosan mindenki, hogy Garai úr sorolta a listát: „Egy- per-egyes, két citrom, egy doboz gyufa, kérem; egy-per-kettes, negyed fehér kenyér, félkiló szőlő...’’, és így tovább. Hangosan, tiszta szép magyarsággal sorolta. Ha nem lett volna hetvenkét éves (és az idegosztály örökös lakója), akkor nyugodtan ajánlhatta volna Zebegényi főorvos (csöndes, halkszavú fiatalember, akinek híre meglepő gyorsasággal bejárta a kisvárost, s a szakma már külföldön is elismerően biccentett) rádióbemondónak. Annál is inkább, mert Garai úr sohasem felejtett ki semmit a felsorolásból. Erre példa még nem volt. Amit neki egyszer megmondták, azt ő soha többé el nem felejtette. A visszajáró pénzt a legkisebb gondolkodás nélkül fillérre kiszámolta: — Egy-per-egyes (nagyon finom szünettel érzékeltette, hogy itt kettőspont következik): két citrom, egy doboz gyufa, kérem. Vissza egy- harminc. Egy-per-kettes...

— így ment szobáról szobára.

A bőrosztályon pontosan fél háromkor csattogtak végig vasalt sarkú cipői.

A nagy csendben, amely a Bence bácsi elhallgatásával az ötös szobában beállt, ilyenkor szokta megjegyezni Kormos Adóm szobafestő és mázoló, hogy: „Haj, haj..."

Bence bácsi erre soha semmit se szólt. Igaz, a többiek se.

Garai úr még egyre közeledett.

Vígh Béla, harminckét éves lakatos és agglegény (kis csúnya, veres, ide- gesítően ritkaszálú bajuszkával az orra alatt, s némi öniróniával a képében) délelőtt érkezvén még nem tudta fölmérni a helyzet komolyságát. Amint Bence bácsiban megakadt a szó, türelmesen hallgatott annyit, amennyit az illendőség megkíván, majd érdeklődéssel odafordult:

— És...? Akkor aztán?

Bence Jenő, nyugdíjas, volt vasúti pályamunkás erősen pislogott:

Várjik mán, jön Garai úr!

— Az ki?

Valaki kuncogott... Egy nagy dongólégy berepült a nyitott ajtón, és vad rémületettel ide-oda cikázott, azután hangos koppanással nekivágódott az ablak üvegének. Kormos Ádám, aki az előbb azt mondta, hogy „Haj, haj...” ezt gondolta: „A légycsapóval úgy leütném, mint a sicc!”, de nem szólt semmit. A légyről a légycsapó, a légycsapóról az asszony jutott az eszébe (mert az meg nem szerette a légycsapózást), az asszonyról meg homályos, megnevezhetetlen vágyódásféléje támadt. Hirtelen bólogató őszi leveleket látott s a kis szőlőt a régi présházzal. Micsoda idők voltak azok! Must íze csiklandozta a száját, s teleszívta tüdejét friss levegővel. Amikor újra kiengedte, teljesen indokolatlanul megismételte, hogy: „Haj, haj... I Az ám... I”

Garai úr időközben a hármas kórteremhez ért. A csönd ekkorára úgy megnőtt az ötösben, hogy Vígh Béla (a csúnya, kis veres bajszú újbeteg) aggódani kezdett, s izgalmában megint megkérdezte:

— Az ki? Az a Garai úr? Aki jön?

— Hozatnak valamit? — hangzott föl ismét a szinte parancsszószerű kérdés, amelyre a hármas lakói oly halkan válaszoltak, hogy a folyosón csupán kivehetetlen sutyorgás lebegett. Garai úr megismétlő szavai azonban egyértelműen kihúzták a su- tyorgásban rejlő fogalmak kontúrjait, mintha valaki a tévé homályos képernyőjét élesre állítaná.

— Igen, kérem, három-per-kettes:

két doboz munkás, egy csomag borotvapenge. Más senki?

A kemény léptek (1—2—3—4; 1—2 —3—4) a négyes kórteremnél jártak. Kormos Ádám tudta, hogy ott egy nagybeteg öregember is fekszik. A halál már minden éjjel belopakodik hozzá, megtapogatja, puhítja, érleli, de még nem tudja felemelni. Az öreg ilyenkor hátborzongató, csúnya hangon felkiált. A nővérke kiszalad az ügyeletes szobából(,,Jaj, istenem, hogy nem tud meghalni!”), de segítséget nem hozhat. Az öreg, összeaszalódott emberke csillogó-lázas szeme, ijedten szaladgál ide-oda, s a nővérke nem hozhat segítséget.

Garai úr viszont mindig megnyugvást szokott neki jelenteni. Öt mindig megismeri. A túlvilágra szegződö, lázas szemekbe visszatér az evilági értelem.

Kormos Ádám, aki egyébként sokkal értelmesebb volt, mint az öreg Bence, s szinte hihetetlen, hogy ezt itt senkisem vette észre, pontosan követte, mi történik a szomszédos szobában. Nézte a plafont, és mintha- csak Garai urat látná: Háta egy kicsit meg van görnyedve. Nem, ez nem jó: meghajolva, csak annyira, hogy felületes szemlélő azt hinné, a fekete posztónagykabát áll rosszul rajta. Pedig nem. Elől a kopott nagykabát szabadon nyitva, s a kabát két szárnya mindegyik lépésnél hátraröppen, mint két fekete holló. Az inge is kigombolva, nem legényesen, inkább hanyag eleganciával. Kopott a cipő, a fekete posztónagykabát, kopott alatta a — talán még diákköri — kék kisújjas, pruszli és ing, minden kopott, s mégis valamiféle tiszteletet kelt az öreg megjelenése, valami elegendő van benne, valami sikk.

Kormos Ádám a jólismert neszekből és hangokból következtetve plafonra tapasztott szemekkel is látja, hogy Garai úr belép a négyes kórterembe. Kezében a cekker.

Ez az egyetlen kórterem, ahol nem kérdezi meg, hogy hozatnak-e valamit. Mintha csupán látogatóba jönne. A határozottság kamaszos félénkséggé lényegül át: a cekkert a sok apró holmival elrejteni igyekszik a háta mögé, s illedelmesen köszön:

— Jó napot, Dénes papa! A narancs — mondja — letesz egy narpncsot az asztalra.

A nagybeteg szemében értelmes fények cikáznak, keze, amely a fehér takarón nyugszik, alig észrevehetően megmozdul, mutatóujjával a székre mutat, szájával hangtalanul motyog, Garai úr megérti: — ülj le, fiam, jaj, jaj, de jó, hogy itt vagy, de jó, hogy megjöttél, látod, nem sokáig bírom már, látod, ilyen lesz az ember, ilyen elhagyott, ilyen kis semmi, ilyen elgyöngült; ülj ide mellém, hadd lássalak, hadd lássam, hogy..., jaj, jaj, jobb volna már...

És Garai úr megérti, mert bólogat és leül.

A jelenet olyan hatásos, olyan szertartásos, hogy a többiek a négyesben alig bírják ki elérzékenyülés vagy rö-