Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Bán Ervin: A kétezer éves koreai költészet
HItIHMIIIIIMIIIIIIIHIHIIIIIIIIIHMUIHIimilHIIIIIHIIIIIIIimillllMllllllimillllimillMllllimillHHIIHIHHIHIHIHIIIim 1 BÁN ERVIN: I A 20C0éves koreai költészet | TiniiimiiiMiiiiiiiiiiHHiiiiiiiiimiiinmiiiiiiiiHiiiiHiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiuniiiiiiiiiiMMiiiiiiiHiiiiiiiiMiiiiiiii Az UNESCO emberséges és izgalmas vállalkozásba kezdett: elhatározta az emberi szó kincsestára nyelvi vagy más okokból hozzáférhetetlen rekeszeinek feltárását, így került sor, sok egyéb között, a kétezer éves koreai költészet antológiájának kiadására. (Anthologie de la poésie coréenne. Collection UNESCO d’Oeuvres Représen- tatives. Paris, 1972.) Korea nagyon messze van tőlünk. Politikai kapcsolataink erősek, de kultúrájáról keveset tudunk. Alig-alig ismerjük mai líráját, éppenséggel sehogy a régit, a távolabbi múltat. Az említett könyv kétezer év költészetének válogatását adja, francia fordításokban. A koreai költészet igen régi, hitelesen régi. Első, írásban megmaradt emléke ,,A sárgarigók dala”, szerzője Juri, Kokurio királya, aki Augustus római császár kortársa volt. — A líra első nagy korszaka az első évezred második fele, amely az erős kínai hatás jegyében telt el; bár koreai nyelven írtak, de kínai betűkkel. Az akkoriban írt verseket a koreai hagyomány „régi ódák”-nak nevezi. Akad politikai vers („Ju Csöng Ven tábornokhoz”, V—VI.), természetleírás, emberi panaszok (pl. Zsüe Zsi Vom IX. századi költőé). A II. évezred első századaiban jelentős társadalmi és politikai változások történnek, a katonanemesség rovására teret nyer az értelmiség, és a kínai mintára, részben kínai nyelven írt, mereven szabályos versek meüett feltűnik a szabadabb, frissebb „utcai” költészet. A kettő között mintegy hidat vert a „riol-kok”, ame'yet. nagy műveltségű emberek írtak, de úgy, hogy tágra nyitották a kaput a természet szépsége és az emberi érzelmek előtt. A XIII. századtól divatos a „szizso”, a háromsoros, kötött formájú, epigrammaszerű költemény. Nagy vívmánya volt a koreai értelmiségnek a XV. században a kínaival nem egyező, a saját nyelvre szabott koreai ABC. Ami a XVI. századtól az 1900 körüli időkig született, abban az európai figyelő nem sok változatosságot lát: természetpoézis (mint a legtöbb keleti költészetben), érték- és tekintélytisztelet — egy hosszú, forradalom né'küli feudális korszak tükörképe. Érdekes, hogy a költők között nők is akadnak, így az igen tehetséges Hvang Zsin-i (1506—1544). A huszakadik század fordulóján Koreába is betört a vihar „új időknek új dalaival”, bár a fordulat nem volt annyira személyhez kötött, mint nálunk. I Kwang Szu (sz. 1892) szerepét lehet talán Adyéhoz hasonlítani. Megjelent Európa, az izmusok, győzött az egyéniség a tekinté'y felett. Főleg Baudelaire hatott a fiatal költőkre. Az első, könnyűnek hitt lépések után tragikusan nehéz évek következtek: 1910-ben a japánok gyarmatosították az országot. A japán rendőrterror ellenére é'etre tudták hívni az első irodalmi folyóiratot 1919-ben, Zs’ang-zso-t (= alkotás), de a helyzet egyre nehezebb lett, s a két világháború között voltak o'yan évek, amikor a japánok mindenféle koreai nyelvű publikálást megtiltottak. Akadt költő, aki az ellenállási mozgalom mártírjaként, a japánok börtönében halt meg. A második világháború kataklizmájában kicsire zsugorodott a földgolyó. Olyan távoli országok, mint Magyarország és Korea, egy évben szabadultak fel, és ugyanabban az évben, 1975-ben ünnepük felszabadulásuk 30. évfordulóját. Koreára azonban még a felszabadulás is szerencsétlenséget hozott, az ország kettéosztását. Azóta két koreai állam és két koreai irodalom van. Az európai olvasó, aki végigolvassa ezt a könyvet, az 1900 előtti, csaknem húsz évszázados lírát valahogyan ál- lóképhek: látja. Kevés á változás, nincs meg az időknek az a nagy fesztávolsága, mint Horatius és Victor Hugo között. Mi lehet az oka? Biztos, hogy a fejlődés nem távolodott el soha a hagyománytól annyira, mint Európában, hiszen a társadalom is állhatatosan épített ja tekintélyre. Vagy csak azért nem látjuk a különbséget, mert nagyon messziről nézzük? Kétségtelen, hogy a francia fordítás nem tud jól differenciálni, a mindent egyforma — XX. századi francia — szavakra átvetítő fordítói munka egy síkba gyűjti a különböző nyelvi és társadalmi indulású üzeneteket. — Azt azonban a Távol-Keletet nem ismerő, csak a francia nyelvre hagyatkozó olvasó is érzi, hogy 1900 után áttörés történt. A fordítás munkáját két koreai származású szakember, Peter Hyun és Hi Szik Min végezte egy francia irodalmár, André Michel segítségével. Franciaországban élő koreaiakról van szó, valószínűleg kétnyelvű emberekről. A nyelvileg megközelíthetetlen távoli kis ország költészetét így sikerült megszólaltatni egy világnyelven, s ezzel lehetőséget adni arra, hogy bármilyen nyelvre tovább fordítsák. Hasznosítható példa azoknak, akik a magyar irodalom külföldi terjesztésével foglalkoznak. A következőkben három verset mutatunk be az antológiából. Az egyik I Juk Sza (1905—1944) műve, akit a háború alatt a japánok letartóztattak, Pekingbe hurcoltak, és ott halt meg, börtönben. A másik kettő ma is élő költők műve: I JUK SZA (1905—1944): A tó leíkem vágya, hogy messze fussak el, Szél-mosta szemem kitart a tájon. Olykor rémül tőlem a szomorú hattyú, Am éjszaka szelíden elnyújtózva alszom. Álmodom haldokló csillagok sötét árnyán, Míg ellep a lila köd, a gondolat puha fátyla. KIM TONG RUAN (1901—): Buddha Kelet tengere kiszíkkad, O Buddha! Merengsz-e még, ha kakuk kiált a hegyen A hold fényében? Virrasztasz-e a fenyőn, Me'yel szederindák futnak kő ül? Szél támadt madarak dalából, S míg fújt, Évezred múlott el. Szeretnék zokogni Térdedre borulva. KU SZANG (1919—): A tenger, tavasszal HAJNALBAN A tenger hajnalban Hála egy óriás halnak, Mely a napba szórja Ezer pikkelyét. A tenger hajnalban Kert, melyet virágok terítenek Arannyal, ezüsttel, S pillangói a sirályok. NAPPAL Nappal a tenger Zsibbadtan Fegyvertelenül Alussza álmát. Hátán bárkák lépegetnek Vitorla né'kül, S álmát vigyázzák. ESTE A karóról Kövér tök pottyan Pirosán, lomhán. A , tenger befalja, , S. a teknős-szigetek ; " Hangtalanul imbolyognak.
