Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Korompai János: Gárdonyi és a politika

KOROMPAI JÁNOS: I

I Gárdonyi és a politika |

riiiiimiiiiiiiiiHHiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiuimiiiiiiMiiiiiiuiiinimiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimniiiiimi iiiiHiiiiiiiitliimmmimmiiiiiiiHimiiiimmiiHiiiiiiiuiiiimiiiiiiliiiiiimiHiiiifiiiiiiiiiiMmiimiiiiiliiiiitiHiiiiiiiiiimiiiiiiiii/i

Gárdonyi Géza feljegyzéseiben és műveiben félreérthetetlenül kimondta, hogy az író hi ve Osa az ember javítása, a nemzet nemesítése, a bennünket körülvevő világ szépségeinek és az emberekben rejlő jóságnak felszínre hozatala. Ehhez a célhoz szerinte a minél több realizmus, az élet „dekorálása” helyett a leleplező „bele- világítás”, az írásmű szereplőinek „méternyi közelségbe” hozása, a hős szíve dobogásának megéreztetése vezet. Ilyen szemlélet nem nélkülözheti a környező világ és a társadalom rendszeres vizsgálatát, a kor eseményeinek állandó figyelését — egészen a bírálatig és a befolyásolás szándékáig: más szóval nem nélkülözheti a politizálást.

Évtizedeken keresztül mégis bizonytalan vagy téves válaszok születtek arra a kérdésre, hogy politizált-e Gárdonyi, vagy pedig a politikától, mint haszontalan dologtól elfordult, elzárkózott. Mostani rövid írásunkkal az a célunk, hogy néhány adattal és gondolattal hozzájáruljunk e probléma megvilágításához.

Bevezetésül megemlítünk néhány ma is használt hivatalos kézikönyvben olvasható véleményt, majd bemutatjuk, hogy az utóbbi tíz év Gárdonyi-kutatása menynyit módosított ezeken a nézeteken, végül — és ez mondanivalónk lényege — az egri múzeumban feldolgozás alatt lévő Gárdonyi-hagyatékban talált feljegyzések szövegének idézésével magát Gárdonyit szólaltatjuk meg. Nyilatkozatot várunk ezekből a sajátkezű, többször keltezéssel és külön aláírással készített cédulákból arra, hogy mi volt az író véleménye kora társadalmáról, a királyról, a főurakról. Vallomásokat ke;esünk élete nagy eseményeiről, mindenekelőtt az emberiség addigi történetének egyik legnagyobb vérontásáról, az 1914—18-as világháborúról.

TÍZ ÉVVEL EZELŐTTI VÉLEMÉNYEK

Az Új Magyar Lexikonban (Akadémiai. 1962.) Gárdonyi Géza címszó alatt még azt olvashatjuk, hogy a kezdetben materialista és antiklerikális Gárdonyi később a nép írójából a papok és urak kedvenc írója lett.

A Magyar Életrajzi Lexikon (Akadémiai. 1967. 573. old.) így foglalja össze Gárdonyi politikai jellemzését: „A siker után a kezdetben harcos ellenzéki materialista, antiklerikális Gárdonyi élete vége felé nemegyszer misztikus pszichologizálás felé fordult, ábrázolásmódjába zavaró, hamis romantika vegyült, történelemszemléletét Schopenhauer pesszimista filozófiája befolyásolta.”

A szakmai tekintetben az előbbi két kézikönyvnél fontosabb Magyar Irodalmi Lexikon (Akadémiai. 1963.) I. kötetének 382—385. oldalain többek között az áll, hogy Gárdonyi . . .„Utolsó éveiben mindenki elől elzárkózva élt” .. .„lemond a kor társadalmának sokoldalú elmélyült rajzáról" .. .„a későbbi években . . .megfogyatkoznak benne a haladó vonások, s egész írásművészete megszürkül, veszít erejéből”.

A Magyar Irodalom Töténete (Akadémiai. 1965. IV. k. 908. old.) már ilyen megállapodásoknak ad helyet: „A hivatalos millennium a nemzet megaláztatását, a magyarság végveszedelmét jelezte (Gárdonyi) érzéseiben. Művekkel akart hát ellenállni... Jókai nem értette a szobáján túli világot, Gárdonyi minden idegszálával tiltakozott ellene... Az újságokból figyelemmel kísérte az eseményeket. .. Semmivel nem volt „zárkózottabb”, mint vidéki pályatársai, egy arasszal sem távolabb az élettől, mint Petelei Kolozsvárott, Gozsdu Temesvárt és Tömörkény Szegeden”.

KÉT KÖNYV GÁRDONYIRÓL 1970-BŐL

Kispéter András Gárdonyi Géza című (Gondolat. 1970.) könyvében a Tanítóbarát harcos szerkesztőjét, A lámpás kérlelhetetlen társadalombírálóját, a haladó újságírót, az igazságkereső költőt bemutatva a 45. oldalon arra a következtetésre jut, hogy „Gárdonyi látja a társadalmi bajokat, s nemcsak ekkor, hanem élete végéig...”. A 63. oldalon említi, hogy Tisza István még képviselőséggel is megkínálja, de Gárdonyi önérzetesen visszautasítja: „Ha nagyméltóságod az országban mindenkit megvásárol, a világosi fegyvergyáros fia nem eladó”. És Gárdonyi tüntetve kivonul a társadalomból, amelyet igazságtalannak, embertelennek érez.

A novellista Gárdonyi bemutatásakor így ír Kispéter András: „A néptől elszakadt, apró politikai csatározások mocsarába süllyedt úri világgal a századforduló után is a nép világát állítja szembe, azt rajzolja mind nagyobb megértéssel, egyre érettebb művészettel... Makacsul ragaszkodik a néphez, mert megtartó erőt lát benne. Nép- hezkötöttségében van az ő magyarsága, szemben a kor nagyhangú, kuruckodó politikusaival. Innen nézi mindig az egész magyar társadalom kérdéseit is”. Utána így folytatja :

„. .. fontos társadalmi jelenségeket figyel meg és ábrázol, de a mélyebb társadalmi összefüggéseket nem kutatja. Kiábrándult a politikából, elhatárolja tehát magát mindenféle politikától... Elítéli a politikát, mert elítél mindenféle erőszakot".

Gárdonyi Géza Szúnyoghy miatyánkja című regényét elemezve elmondja, hogy „A regény — minden morali- záslása mellett — kemény társadalombírálat, hű tükre a századforduló magyar világának. Látja, hogy Gárdonyi gyűlölte az arisztokráciát, ezt a parazita emberfajtát és idézi Gárdonyi szavait: „Isten nem teremtett grófokat. A grófokat a királyok teremtették. S nem ritkán olyan királyok, akik maguk az ember névre sem voltak méltók”.

Kispéter András könyvének 188—193. oldalain bemutatja, hogyan dúlta szét az író egri magányát az első világháború. Gárdonyi háborúellenes állásfoglalását Babits Mihályéval mondja rokonnak, mert mindketten a nemzeti és osztályérdekek fölé helyezték az általános emberi érdekeket, mindketten ellenálltak a megtévesztő háborús propagandának. Gárdonyit „A háborús pusztítás okozta megrendülés közvetlen művészi reagálásra indítja. . . Alig van írónk, aki ennyire közvetlenül, szinte egyidejűleg művészi alkotásokkal reagált volna az eseményekre. . . így fordul Gárdonyi érdeklődése a háború mindent felforgató bizonytalanságában ismét művészete teljes gazdagságával a nép felé. Háborús írásainak középpontjában a háború terheit viselő nép, az egyszerű emberék élete áll. Az ő természetes, ösztönös tiltakozásukat állítja szembe a háborús uszítással” .. .„Itt kapja meg igazi jelentőségét Gárdonyi népi elkötelezettsége, irracionális filozófiai és vallásos nézetein is átütő plebejus indulata. A háborút is a nép, az egyszerű emberek oldaláról nézi, akik a harctéren vagy otthon szenvednek... Nem csak humanizmusból an^f fordul szembe a vérontással: nemsokára felismeri a há- ború imperialista jellegét. Tudja, hogy a trónörökös meg- gyilkolása nem ok, csak ürügy. Egy percig sincsenek iilú- ^ ziói, hogy a magyarság igazságos háborút folytat — Adyt kivéve kevesen látták ezt ilyen világosan —, tisztában van 55 vele, hogy a nagyhatalmak harea folyik a világhegómó- niáért.”

Z. Szalai Sándor az ugyancsak 1970-ben, a Magvető