Hevesi Szemle 3. (1975)

1975 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Korompai János: Gárdonyi és a politika

Kiadónál megjelent Gárdonyi műhelyében című könyvének 61. oldalán megállapítja, hogy „A tények rácáfolnak azokra a vélekedésekre, mik szerint (Gárdonyi) a politikától, mint „értelmetlen dologtól” mindig idegenkedett”. Az utolsó fejezetben pedig elmondja, hogy Gárdonyi már a háborús készülődések idején hallatta szavát cikkekben és novellákban, amelyekben megfontolt és „dühödt” pacifista nézeteket hirdetett. Említi, hogy Szegeden sokáig nem felejtették el azt a tüzes eszmefuttatást, amely azzal végződött, hogy „addig nem érdemli meg az ember az ember nevet, míg minden kardból ekevas és minden ágyúból harang nem lesz".

Kispéter Andráshoz hasonlóan Z. Szalai Sándor is megerősíti, hogy Gárdonyi „A háborús propagandának egy pillanatra sem dőlt be, mint sokon kortársai közül. Az emberi humánum nevében hitt a népek egyetértésében, de átkot szórt a háborús bűnösökre, jóvátételt és megtorlást követelt: A hágai békepalota elé művészi szoborcsoport helyett egy monstruózus akasztófát állítsanak. Arra kössék fel, aki ezentúl háborút indít!"

E szerző összefoglaló véleménye szerint Gárdonyi „Meggyőződése Adyéhoz állt közel: a háború gazdaságipolitikai okait kezdettől világosan látta. Pacifizmusa több volt puszta humanizmusnál: tiltakozása az ember hitét és jövőjét féltő panasszá tágult”.

POLITIKAI FELJEGYZÉSEK GÁRDONYI CÉDULÁIN

Az író idősebb fia, Gárdonyi Sándor, ingóságai közül 1965 végén előkerült gazdag irodalmi hagyaték most feldolgozás alatt levő részében, a vázlatcédulák között számos politikai tartalmút találtunk. Ezek szövegének csak kis része jelent meg újságcikkekben és novellákban a keletkezés időpontjában. Egyik-másikuk helyet kapott az író halála után a harmincas években kiadott Gárdonyi-művekben. Részletesebb ismertetésükre azonban csak az Egri Múzeum Évkönyve XI—-XII. (1973—74) kötetében, a világnézeti vonatkozású cédulák között került sor. Tekintettel arra, hogy ez a közlés sem teljes, és mert a kis példány- számú évkönyv elsősorban külföldi cserére készül és így csak szűkebb körben ismert, nem lesz felesleges ismétlés, ha gondolatmenetünk befejezésére és a felvetett kérdés megvilágítására ezekből a cédulákból idézünk.

CÉDULÁK A TÁRSADALOMRÓL

1. ,,A természet kebelén nincs szegény ember. A szegénységet a civilizáció csinálta. A Föld elég nagy arra, hogy minden ember megéljen, s lehetnének azért tudományok és művészetek, az emberi lélek virágzásai. Dehát hogyan csináljuk vissza? Hiszen maga a szegény sokaság adja a katonát és veszi a fegyvert, amellyel a zsíros kissehbséq megakadályozza a szabadsága, a jómódja visszaszerzésében."

2. „Embernek csak a becsületes ember az ember. — A társadalom fundamentom-kövei között is egyik nagy talpkő a becsület. — Dehát miért nem kötelező kelléke a becsületesség a politikának? Miért nincs ítélőszéke a nemzeteknek, hogy két egymással patvarkodó nemzet között ítéljen? Nem közös ügy-e az emberiségnek, hogy eqy-egy nemzetet ne nyomhasson el gazság, orvtámadás.. .? (1903)"

3. „Egy törvénynek szeretnék szerzője lenni: mások szegényítésével senkinek meggazdagodnia ne lehessen!"

4. „Napló. 1921. V. .. .politikai szélmolnárok, akik mindig a szél járása szerint fordítják a kerekeiket, hogy maguknak őrölhessenek."

5. „1915. szept. Egy asszony fülében két gyémántot láttam, s mosolygó két szemében ezt a kérdést: — No, mit szól a gyémántjaimra? S az asszony mindenki tekintetében ezt a választ olvashatta: — Szépek. — Ha az én tekintetemben is tudott volna olvasni, abban is ezt olvashatta volna: — Szépek, nagyságos asszonyom, szépek, ahhoz a két könnycsepphez hasonlítanak, amelyet egy özvegy asszony szemében láttam, mikor a gyermeke kenyeret kért tőle."

6. „Alig tízmillió magyar, az is szegény és rab, és úgy

gondolkodik, mintha gazdag és szabad volna. Politikai lidérctüzek. 1912. XI .23."

AZ ÁLLAMRÓL

1. „Idő. A népek emlékezetében csak egy mondat a történelmi név emléke: „Árpád vezette be a magyarságot." „IV. Béla idejében volt a tatárjárás." „Rákóczi a magyar szabadság hőse". — Ferenc Józsefről ma azt írják: A legalkotmányosabb király. Es hajlonganak előtte. — Halála után a történelem összeszedi az aktákat és beteszi a levéltárba és nem olvassa senki. — Száz év múltán a köztudatban ennyi marad meg az életéről és a működéséről: „Az aradi vértanúk hóhéra." (1895)"

2. „A régi magyarok urak voltak. Nyugat népei előttük meghajoltak. A mai magyarok szegény szolgák: egy német család fizető rabjai..

3. „A borjút nem bántják a legyek, de a marhát rajban bogározzák körül. Bármennyire rázza a fejét, bármennyire legyezi magát, bármennyire váltogatja a helyét, a legyek el nem maradnak tőle. — Miniszter és államtitkár sohasem jár egyedül."

4. „Kétféle titkos tanácsos van nálunk: T. t. és Valóságos t. t. — Tehát az első mindig hozzágondolhatja: Valótlanságos."

A KIRÁLYRÓL

1. „Egy nálunk soha meg nem honosodott osztrák család osztogat magyar nemességet. Egy olyan család, amely csupa esküszegő, hazug, erőszakos, kapzsi, buja, buta, szóval nemtelen embereket sorjázott 1891."

2. „Eszterházy juhászkutyái. — Azt lehetne vélni, hogy senkinek annyi birkája nincs a világon. — Hát Ferenc Józsefnek?!!! 1897."

3. „Mikor a nép a cárért imádkozik — az ördög röhög. 1891."

4. „1916. nov. 22. Meghalt hát az öreg osztrák katonatiszt is, aki címei között a „magyar király" nevet is viselte."

5. „1916. dec. 5. Két hete, hogy vezércikkek és szónoklatok. betűknek és szavaknak özöne jellemzi, vaavis iparkodik jellemezni Ferenc József életét és személyét. De semmi se jellemzi olyan igazán, mint amennyire jellemzi az a nagy, általános öröm, amellyel ismeretlenül is fogadta a két birodalom az új uralkodót."

6. „A magyar király Isten kegyelméből úgy születik, hogy nincs elég esze. A király tehát tanácsosokat nevez ki maga mellé, hogy az országot bölcsen kormányozhassa. Mégpedig háromféle tanácsost: királyi tanácsost, aki nem belső, tehát sohase tanácsolhat semmit a királynak; 2. belső titkos tanácsost, akinek azonban megmondják, hogy nem valóságos; 3. valóságos belső titkos tanácsost, akinek a tanácsát sohse kéri a király. 1901."

7. ,,Történelmünk utóbbi négyszáz évének tanulságaiból: Soha még senki ingyen nem szerette a Habsburgokat."

8. „Akármennyire bús szemmel nézünk is végig a Habsburgok négyszáz évén, mégishát legyünk igazságosak: minden habsburgi királyunk szerzett a magyar nemzetnek két örömnapot. Az egyik az volt, amelyiken megkoronáztatta magái. A másik nap, amelyiken meghalt."

9. „Ferenc József sohse volt igazán magyar király — mindig csak osztrák császár — az ebugattát!"

JEGYZETEK A HÁBORÚRÓL

1. „Ahogy egyes ember elintézhet gyilok nélkül is akármi gonosz ügyet, mért ne intézhetnék el nemzetek is? — Mától kezdve tehát az V. parancsolat nem bűn, hanem erkölcs. 1914. júl."

2. „Általános mozgósítás — tehát háború! Civilizált népek között, akik már az állatvérre is tiltakozva néznek! Akiknél Íratlan törvény, de mégis törvény, hogy egy vigyázatlan szóval se okozzanak kedvetlenséget az embertársnak. Akik a katonaságot középkorból maradt barbár in