Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Farkas András: A lagzi
Ha megalkudsz, Ideveszlek, Szeretőmnek, De felesnek, Ami van még, Ha megosztom, Tied is lesz Fele-poszton — FIÚ: Mért neki adnád Most a felét is? Vedd az enyémet, Kell-e a haszna? Kérj, ha idáig Elkanya rodtál, Kérj, ne vacogj, nézz Engem, akit kell! Mintha sükettel Súgva beszélnék, Most figyelem csak, Érti-e számat, s ha a számon Balga a szó már, Meg se kísérlem Adni a lelkem — KÓRUS: Mag kell kérdezni telük, Miért, hogyan akarnak Akármit is, ha jöttek! Még semmi bizonyos nincs! Még bárki szabadulhat, Még bármi is megeshet, Mi rejtve van előttünk! Ki láthat a jövőbe, Akármi is a szándék? Kérdezzetek! A válasz Lehet kimondhatatlan, Lehet megérthetetlen, De hogyha nincs a kérdés, A válasz nem jöhet rá! LÁNY: Mi, ha kéne? Ki, ha kéne? FIÚ: Engem akartok? Öt ne vigyétek! A LÁNY ANYJA: Ha a pénz csak a fontos. Adom én, de kevés van! A kevésnek az árán Hagyod itt a leányom? A LÁNY APJA: Bármit akartok, adom már! Ez nem elég? Hol a többi? Már nem is értem, a láda Ilyen üres sose volt még! A FIÚ ANYJA: Békekötés, nem elég jó? Holnapig és azutánig? Alkura alku a játék, Értitek? Úgy! Ki nem érti? A FIÚ APsA: Csak az alku az alku, Vagy az alku a látszat, Azon innen a többi, Vagy a többi azon túl? HÁLÁL: Hogy már idejöttem, Meghálni szeretnék, Meglátni a látást És tudni tudásom. LÁNY: Ha erős vagy, Mire vársz hát, Hol a szándék, Hol a tárcád, Hol a pénzed, Ha kitennéd, Fizet értem, Aki vendég, Aki vendég, Fizet értem, Ha ficánkol A szemérmem — FIÚ: Hívod a zsarnok Kapca-betyárját? LÁNY: Ha kíváncsi. Idejöjjön, De mulasson Kicsi könnyön. FIÚ: Melle, ha melléd Búvik, a vérem Megfagy, a csók is Jégbe nyomódik — LÁNY: Ki-ki érti Maga dolgát, Hol a nászdal? No, dalolják! FIÚ: Mintha megőrült Volna, szemében Tébolyok úsznak, S távoli köd ráng! HALÁL: Nem bánom az egyszer! Kíméletesen kell Ágyukba bebújnom, Hadd higyjenek engem Őszinte barátnak. Jól látom a rémült Arcokban a fájást, És érzem a kínnak Könnyes remegését, Mert nászi ruhában Szégyen menekülni — LÁNY: Te is érted, Amit ő mond? Flü: Suttog a fattyú, Csontja, ha csattog, Már ez a zörgés Rontja a lelkem— HALÁL: Átfogni a tested Száraz gyönyörűség, Megtudni belőle, Honnan, mire vágyik, Szánalmas okosság. Nem kell ez a párna, Jobb fekhely a deszka — A NASilÁŰY DALA: Nyikoroghatnék, De a félelmem, Ahogy itt állok, Merevít engem, Lepedő sem kell, S ami pendelyben Csuda tűz lángolt, Hamu szél ellen — Buta szégyenben Butamód állok, Hova tűnnek majd Eme lázálmok? LÁNY: No de, mégis Ez a csont itt, Könyököl már Be a csontig, S ami itt volt, Ami kellett, Buta csonton Kerepelget. FIÚ: Kell az időben, Kellene lenni Rendnek, a törvényt Kellene tenni! KÓRUS: Mi tesszük azt, barátom! A hasztalan valóság Gyakran felingerelhet Akármilyen hatalmat, És azt mi késve, későn Hiába vesszük észre. Hogy ítélnek felettünk, Hogy döntenek mirólunk, Gondolkoznak helyettünk, Cselekvésünk kiszabják Adnak hozzá türelmet Ta(án nem elegendőt, Egy forgó pillanatban Csak messzire söpörnek. Pedig szemét se voltunk — Fiú: Hívjanak újból Főpapot, adja Bármi igéjét, Bármi az ára! A LÁNY APJA: Rögtön előhozatom már! A HU ANYJA: Száz aranyat fizetünk meg, Csak kitalálja a szót már, Hogy kitalálja a módját, Mint lehet ezt a varázst is Messzire küldeni innen! FŐPAP: Jól látom, lefeküdt már, És hogy fogja az asszonyt, És hogy tűri o férfi! Mit kell, kellene tennem? A LÁNY ANYJA: Odaszólni, elébe Kiabálni a titkos Szavakat, hova menjen, Ahová mi ne küldjük! FŐPAP: Titkos szó, csudaszó nincs. Szándékom se lehet más, Mint elmenni. Tudásom Más formára tanított. FIÚ: Még ha lehetne Tán a hatalmat Kérni, ha tudna, Jönne, segítsen! A HALÁL ANYJA: Hogy hasztalan, Amit kívánsz, Nyilvánvaló, Akár a ránc Akár a gond Az arcodon, Szegény bolond, Szegény bolond. Fiú: Mégis a percet Nem hagyom így, itt, Ennyire nem vad Egynapi sorsom — A HALÁL APJA: Néha homályos az élet,
