Hevesi Szemle 3. (1975)
1975 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Farkas András: A lagzi
FARKAS ANDRÁS: A lagzi Parasztmisztérium Szereplők: A lány A fiú A lány anyja A lány apja A fiú anyja A fiú apja A hatalom, vagy a király A főpap A halál A halál anyja A halál apjc A nászágy Kórus Színhely: faluban, két domb közti vidéken, a lányos háznál, nem is olyan régen. Az olvasóban felmerülhet néhány kérdés: Parasztmisztérium? 1975-ben? Egyáltalán misztérium ebben a józan és ész szerint előre törekvő korban? Ráadásul antik versformák köpenyébe burkolva, ott is halmozva egyre-másra a ritmusok táncát-játékát, ezzel is borsivá azt az egyébként sem betartott szabályt, hogy lehetőleg a játék és annak szereplői egységet alkossanak a megjelenítendő gondolatban? Ügy véljük, szükséges néhány bevezető szót leírni az esetleges kérdésekkel kapcsolatban. Ez az írás parasztmisztérium. A lakodalmaknak, az egri bástyákon így-úgy megrendezett, vígságos nagy rokoni éjszakáknak gyermeki élményeiből csapódott le, mostanság, évtizedekkel később, mintegy igazolva is az alkotás lélektanának azt az állítását, hogy ez érett kor egy pillanatra sem veszti el a gyermekkor gazdag éleiét, csak időlegesen feledkezik meg róla. Persze azt sem tagadhatjuk le, hogy a férfikor szerelmi lendülete és láza áthatotta a gyermeki kor képét és a keltő együtt vezetett a parasztmisztérium alakjaihoz, megírásához. Szükségszerű? Ha véletlen, annál jobb! Azt talán senkinek sem kell bizonygatnunk, hegy az igazi nagy érzések az élet igazi nagy kiélését sodorják magasba és mögéje cdateszik mindjárt árnyéknek a halál érzését, sejtését. A legboldogabb pillanatcinkban érezzük legközelebb magunkat a halálhoz. .Ennek a bonyolult és nehezen kisóhajtható érzésnek, sejtésnek esendő megfogalmazása, egyszerű formába öntése, szerény érzékeiteíési szándéka ez az írás. Fel fog tűnni, hogy ebben a játékban a halál is család formájában jelenik meg. így a kép, első olvasásra talán meghökkentő. Magyarázatát nem szükséges adnunk, de részben indokoljuk azzal, hogy a szerző a családot, mint a társadalom alapvető egységét hiszi és tudja a meghitt élet egyik biztosítékának és értékének. Ezért látja igy a halált. A Hatalom és a Főpap bizonytalan reminiszcenciákat ébreszthetnek, egyesekben. A Közösséghez való tartozást valahogyan ki kell fejeznünk. Ismerős mindenki számára a kegyetlen érzés, amikor segítséget keres a bajban: néha még a legszemélytelenebb tárgyaknak is emberi formát adna, hogy az kinyújtsa felé a karját, tekintetet vessen rá a segíteni akarás bármilyen Ígéretével. A nászágy is megszólal itt. Talán csak azért, mert ez emberek bizonyos lelki tartalmakat nem tudnak, vagy nem akarnak kimondani, vagy r.em pontosan úgy mondják ki, ahogyan érzik. Talán ezeket a szemérmességi akadályokat igyekeztünk ezzel leküzdeni. Persze, nemcsak ilyen külsődleges okok hatottak! A forma? Minden játékos más ritmust, dallamot szólaltat meg. Jellemzés is akar lenni ez a megoldás Hisszük azt, hogy a vers ritmusa szükséges a gondolat, az önkéntelen taglejtés, a jtánc, az emberi test és lélek viselkedésének kifejezéséhez. Más lendülettel fog a cselekvéshez a boldog és a szenvedő ember, más ritmusban beszél, cselekszik és dönt önmaga felől mindenki. Mi hiszünk abban, hogy a zárt ritmus, a dallam az emberi lélek és test egyéb közlési formáira is kihat és nem hátrányosan. Merő véletlen, hogy ezt a fegyelmet ezúttal ezekben a ritmusokban, dallamokban - kerestük meg. Ez a játék nem a puszta szépségért, az élet és a halál minden napos találkozásának, széptevésének bizonyításáért keletkezett. A gondolat által, amelyet kifejteni kívánt, arra akarja kényszeríteni olvasóját, nézzen szembe önmagával és a törvényekkel, amelyeket illik és szükséges is minél hamarabb észrevennünk a világban és önmagunkban. A játékban szereplő kórus erre többször figyelmeztet.
