Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 2. szám - A HAGYOMÁNYK ÉLETE - Sereg József: Forradalmak a Mátra alján

azonnali bevezetését, új tantervet, a nevelők szocialista átképzését tervezték. A gimnáziumban Jónás Frigyes tanár szervezte nagy lelkesedéssel az ifjúságot, terjesztette a Vörös Újságot. Az elemi iskolák élére 3 tagú direktóriumot állítottak (Havas Pál, Imreffi Lajos és Nagy Lajos tanítók személyében). Már március 20-án létrejött a tanítók szak- szervezete Varga Tivadar elemi iskolai igazgató kezdeményezésére, Józsa György igazgató elnöklete alatt. A gimnázium híres önképzőköre Szocialista Diákszakszervezetté alakult át, és a párt ifjúsági szervezetének nyilvánította magát. Meghívták Beregi Oszkárt és Móricz Zsigmondot, akik április 7-én az iskola tornatermében Ady szobra javára irodalmi estet rendeztek, és a jövedelmet be is fizették a szoboralap javára.

1919. április 7-én zajlottak le Gyöngyösön is az első tanácsválasztások. A szavazók nagy lelkesedéssel járultak az urnákhoz, s megválasztották a 137 tagú városi tanácsot. A tanács tagjai egyszerű gyöngyösi munkások, kisemberek, értelmiségiek és kapásparasztok voltak. Ekkor lett a három tagból álló intézőbizottság elnöke Nemecz József és a bizottságban társai, Junghancz Ferenc és Cziffeszki Károly. A felállított szakosztályok vezetésébe is mindenütt szociál- demokraták-kommunisták kerültek. Bár a szociáldemokrata többség a város vezetésében mindvégig megnyilvánult, mégis Nemecz József fiatalos proletár-kommunista az általa betöltött pozícióval megakadályozta a szociáldemokrata jobboldali „mérséklés” érvényesülését, hiszen ő volt a direktórium elnöke, a vörösőrség parancsnoka és a Vörös Mátravidék című újság szerkesztője.

A békés szervező-építő korszak nagyon rövid volt. Már április végén a Tanácsköztársaság elleni intervenciós cseh— román támadások idején Gyöngyös is újra országos jelentőségű események szintere lett. Április 21-én Bokányi Dezső és Nyisztor György tartottak a város főterén katonai toborzó gyűlést. Az alakuló magyar Vörös Hadseregbe először 500 menekült gömöri bányász lépett be Heves megye területéről, később azonban gyöngyösiek is nagy számban jelentkeztek. A gimnázium három nyolcadikos tanulója már áprilisban érettségi vizsgát tett, és jelentkezett katonának. A sorozóbizottságok a megyében a jelenkező 3000 főből a frontszolgálatra mindössze 576 személyt találtak alkalmasnak, míg 429 főt őrszolgálatra, a községek, városok védelmére rendeltek. Csaknem 2000 embert a sorozóbizottságok „alkalmatlannak" találtak.

Jelentős ellenforradalmi összeesküvés szálai szövődtek városunkban 1919. március végén és áprilisban, noha még március 31-én Bozsik Pál apátplébánost, a korábban már részletesen bemutatott helyi vezető ellenforradalmárt Kőbányára internálták. Néhány helybeli egyházi vezető személyiség ádáz gyűlölettel fordult a munkáshatalom ellen. Március 30-án az egyházi vagyont leltározó direktóriumi bizottság ellen felbőszítették a misét hallgató hívőket, akik megtámadták és súlyosan megsebesítették a leltározó bizottság tagjait. Ezek a papok a nagy létszámú tömeget a városháza elé vezették, s a direktórium vezetői csak nagyfokú önuralom és higgadtság árán tudták a vészterhes csoportot fegyveres összetűzés nélkül eloszlatni. A ferences rendház főnöke, páter Péry Bonaventúra a direktórium kérése ellenére sem volt hajlandó a hívők megbékéltetésére közreműködni.

Áprilisban, a szervezkedés második szakaszában az ellenforradalom már egyre inkább katonai oldalra tolódott át. Kenyeres János huszárszázados állt újra sorompóba, de hű társai voltak mindenben a ferences rendfőnök; páter Péry Bonaventúra és páter Oslay Oswald teológiai tanár. A mögöttük álló erők a megtévesztett hívők és elsősorban a tehetős gazdák voltak. A munkáshatalom, miután tudomást szerzett az ellenforradalmi szervezkedésről, a legvagyonosabbak közül néhányat túszként letartóztatott. Az intervenciós, ellenforradalmi, román és cseh csapatok előnyomulása idején azonban Kenyeres százados aktív lépésre határozta el magát. A gyöngyösi ellenforradalmárok túlbecsülték a Vörös Hadsereg vereségéről szóló híreket. Elérkezettnek látták az időt a nyílt cselekvésre. Kenyeres százados május 1-én azt a hírt kapta, hogy a románok útban vannak Szolnokról Jászberénybe, és a csehek Eger felé nyomulnak előre, ahol már az ellenforradalom uralomra is

jutott, míg más erős csapatok tért nyertek Salgótarján körzetében. Kenyeres számítása szerint a gyöngyösi ellenforradalmi alakulatnak mindössze két-három napig kell csak tartania magát, addig, amíg az ellenséges csapatok a városba bevonulnak. Május 2-án hajnalban parancsot adott hát Krupánszky László főhadnagynak, hogy 12 huszárral induljon Hatvan felé, és állapítsa meg, a vörösök valóban visszavonultak-e, illetve milyen irányban haladnak. A főként altisztekből álló járőrrel Krupánszky Hortig jutott el, ahol valóban vörösökre bukkant. Miután a járőr kifürkészte, hogy a vörösök visszavonulóban vannak, visszafordult Gyöngyösre. A gyöngyöshalászi műúton találkoztak 4—5 szekérrel tele vörös katonákkal. Harc bontakozott ki közöttük. A fehérek a Nagypatak mentén foglaltak el tüzelőállást. A vörösök látták, hogy be akarják őket keríteni, s helyzetük nagyon súlyos — visszavonultak. Krupánszky főhadnagy, visszatérve a laktanyába, beszámolt Kenyeresnek győzelméről. A százados felbátorodott, a városházára sietett és fegyverrel kikényszerítette, hogy az erkélyről a vörös lobogót levonják. Egyidejűleg társai a külső lovassági laktanyában megkezdték a felfegyverkezést. A fegyvereket Fejes István csendőrtiszthelyettes osztotta ki, majd a több száz főből álló gárda megkezdte a Vörös Őrség lefegyverzését. Kenyeres gyorsan és határozottan cselekedett, olyannyira, hogy a kommunisták nem tudtak ellenállást szervezni. Soraik sem voltak egységesek, mert időközben a Vörös Őrségbe kétes elemek is beszivárogtak, így Kenyeres sikerei gyorsak és meglepetés- szerűek voltak. A válságosra fordult helyzetben Nemecz József és Endrész József titokban Budapestre utazott, hogy segítséget kérjen az ellenforradalmárok ellen, míg a Gyöngyösön maradt direktóriumi tagok taktikai meggondolásból egyezkedni próbáltak a fehérekkel. Kenyeresék hajthatatlanok voltak. A Vörös Őrséget feloszlatták, a proletárdiktatúrát megbukottnak nyilvánították, és hozzáláttak a kommunisták letartóztatásához.

Nemecz József Gödöllőről felmentő csapatot kapott, s a Thausz Vilmos vezette 160 tagú különítménnyel május 5-én este különvonattal érkezett Gyöngyösre. A vonatot — óvatosságból messze az állomástól — a laktanya közelében állították meg. Két felderítő járőrt küldtek a városba Nemecz Alajos és Endrész József vezetése alatt. A helyi ellenforradalmárok a munkás hadsereg megérkezésétől megrettenve ellenállás nélkül, pánikszerűen menekültek. „Május 5-én ismét győzelmet arattak a proletárdiktatúra hívei, a forradalmi munkáshatalmat helyreállították és több ellenséges egyént letartóztattak, akik közül hatot a Forradalmi Törvényszék halálra ítélt. A halálos ítéletet Csipkay Albert huszár századoson — aki Gyöngyöshalászról hozta az ellenforradalmároknak a géppuskákat — és Welt Ignác kereskedőn végre is hajtották.” Az ellenforradalmárok nagy része Mátrafüred felé menekült, ahol Török Miklós erdőmérnök átszöktette őket a cseh csapatokhoz. Halálra ítélték még Kenyeres János századost, Krekutz Lajos századost, Krupánszky László főhadnagyot és Kernács Jánost is, mivel azonban ezek elmenekültek, az ítéletet nem tudták végrehajtani. ‘

Térjünk azonban vissza a város békésebb politikai életéhez. A gyöngyösi 1919-es május elsején forradalmi népünnepélyt tartottak. Diákok, munkások, katonák, gyöngyösiek önfeledt, színpompás felvonulása volt a nap fénypontja. A Búza térről (a mai Április 4. térről) vonultak a város dolgozói a Főtérre. A hatalmas emelvény fölött diadalkapu várta a felvonulókat. „Le a burzsoáziával! Éljen a nemzetközi proletárság! Világ proletárjai, egyesüljetek!" — hirdették az emelvény hatalmas transzparensei. Nemecz József, a direktórium elnöke beszélt, majd elhangzott Tóth Árpád „Új isten” című verse. A felszabadultan örvendező, vidám tömeg a Csathó-kertben egész nap majálist tartott. A gyöngyösi ellenforradalmi lázadás leverése és a Vörös Hadsereg májusi győzelméről érkező hírek megszilárdították a Mátra- vidéken is a proletárdiktatúra helyzetét. Nagy lendülettel indult tovább a munka. A tanácsok országos kongresszusán a megye képviselői között Endrész József vasmunkás is ott ülhetett Budapesten 1919. június 12-én.

A helyre állott nyugalom és béke azonban rövid életű lett újra. A katonai nehézségek egyre fokozódtak, súlyos harcokról érkeztek a hírek. A gyöngyösi proletárhű erők