Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 2. szám - A HAGYOMÁNYK ÉLETE - Sereg József: Forradalmak a Mátra alján
minden módon orra törekedtek, hogy segítséget nyújtsanak a Tanács-Magyarország védelméhez. Cziffeszki Károly, Endrész József, Úri Elemér és még sokan mások nem késlekedtek, hanem vörös munkásszázadot szerveztek, amely július 2-án meg is alakult. A gyöngyösi vörös munkásszázad parancsnoka Nemecz József lett, a szakaszparancsnokok pedig Kovács Gyula vasmunkás, Novák János kőműves, Kreitz József fazekas. Letanóczky Ferenc vezette a kiképzést. Mire a gyöngyösi csapatok a Tiszához vonultak, a Vörös Hadsereg támadása már meghiúsult, a katonai vereség bekövetkezett, így vörös katonáink a harcokban már nem vehettek részt. 1919 július utolsó napjaiban Nemecz József újra, soha nem látott fáradhatatlan szervező munkához fogott. Minden 18—45 év közötti gyöngyösit felszólított a gyorsan kinyomtatott plakátok segítségével a proletárdiktatúra védelmére. A gyöngyösi munkástanács utoljára 1919. augusztus 2-án ülésezett és új vezetőséget, az irányzatnak megfelelőbb, liberális szociáldemokratákat segített hatalomra. Nemecz helyére ismét Junghancz Ferenc került. Létrejött egy polgári karhatalom is, Szentimrey István százados vezetésével, de ezt augusztus 5-én, a Kápolna és Karácsond felől bevonuló román csapatok azonnal lefegyverezték. Nemecz csak az utolsó pillanatokban hagyta el a várost — látván, hogy a túlerővel szemben értelmetlen az ellenállás. A gyöngyösi ellenforradalmárok újra aktivizálódtak és már augusztus 3-ón külön sürgető kérdésekkel Szentimreyt Kápolnára küldték, hogy a románok bevonulását meggyorsítsák. Ez a tény következett be augusztus 5-én. Georgescu őrnagy csapatai elfoglalták a várost. A Petőfi utcai Almássy- házban katonai parancsnokságot helyeztek el, a külső lovas laktanyába pedig a román megszálló csapatokat szállásolták el. A Petőfi utcában, a román parancsnokság közelében engedélyezték a magyar tisztek állomásparancsnokságát is a polgári karhatalom fenntartására, de fegyvert az első napokban nem viselhettek. A városházán a polgármesteri székbe visszaültették a polgári demokratikus forradalom idején elűzött Kemény János polgármestert. Augusztus 2-án kiszabadult és hazatért Bozsik Pál apátplébános is. Együtt volt újra az ellenforradalmi vezérkar. Első dolguk volt, hogy a tanácsrendszer minden rendelkezését megsemmisítsék, valamint Szentimrey százados útján a román megszálló csapatok parancsnokának átadják a kommunista hatalom vezetőinek névsorát. Három nap sem telt el, megkezdődött a fehér terror. Augusztus 8-án délután 6 órakor a nagy laktanya udvarán kivégezték Reiszmann Hermant, Luker Sándort, Sima Dá- vidnét (Született Lax Katalin), Donovór Jánost, Palcsó Antalt és Tóth Gézát — gyöngyösi lakosokat, direktóriumi tagokat. (Kivégzésük helyét ma szerény emlékoszlop jelöli.) Másnap, augusztus 9-én, Kis Antal gyöngyösi napszámost a Hatvani út melletti kőhídnál lőtték agyon, bírói eljárás nélkül, (télét nélkül koncolták fel Tóth Géza Gyöngyösön tartózkodó losonci vörös katonát, valamint Reiszmann Béla Gyöngyösön elfogott politikai biztost is. Letartóztatták Waldner Fülöpöt, Goldenberg Dávidot, Hablicsek Ferencet, Tímár Bélát, Endrész Józsefet, Nádas Mártont, Csiba Juliannát, Fenyvesi Gábor és Fülöp Balázs tanácstagokat, akik közül Nádas Márton és Csiba Julianna 5—5, Endrész József 15 évi fegyházbüntetést kapott. 1920. tavaszán került sor a gyöngyösi direktórium később elfogott tagjainak és a Tanácsköztársaság más beosztású helyi vezetőinek perére. A hírhedt „Egri Királyi Törvény- széki ötöstanács" ítélkezett közel két hónapon át a gimnázium tornatermében. 25 kommunistát állítottak törvényszék elé, köztük Nemecz Józsefet, a direktórium elnökét, a helyi Vörös Őrség parancsnokát. Egyedül Nemecz József pere egy hétig tartott. Öt 1920. május 27-én ítélték halálra, és ugyanennek az évnek július 29-én reggel 7 órakor az egri Törvényszék udvarán végezték ki. Az első magyar proletárdiktatúra 133 napja a Mátra- vidéken is tavaszi virágnyílás volt. A jelentős forradalmi hagyományokkal rendelkező város és környéke magáénak vallotta a munkáshatalmat, szívvel és ésszel küzdött érte. A város politikai vezetésében kezdetben a mérsékeltebb szociáldemokraták, később azonban felkészült kommunista vezetők jutottak döntő szerephez, akik valós forradalmi osztályszövetségre támaszkodtak, a kommunista munkások által vezetett kapás, szegényparasztok, kereskedő legények és forradalmi értelmiségiek (pedagógusok, ügyvédek) körében. A politikai osztáiyharc minden területen éles volt. Katonai, gazdasági és kulturális területeken egyaránt nap mint nap csatát vívtak a forradalmi és az ellenforradalmi erők. „Csepp a tengerben” — a proletárdiktatúra Gyöngyösön azonos módon élt, virult, küzdött és veretett le, miként a magyar tanácshatalom. Gyöngyösön, és szerte a hazában a nép őrizte a Horthy fasizmus éveiben a dicső emlékeket és az ereklyéket. Vörös katonák adták sorra az 1907-ből való egyleti vöröszászlót, szinte testre csavarva menekítették a forradalom e jeles szimbólumát. Nemecz József direktóriumi elnök perében, a gimnázium tornatermében a nép is ítéletet mondott. A megbilincselt direktóriumi elnök lábai elé, ítélethirdetés után, a teremből való elvezetéskor vörös szekfűket dobáltak a közönséq soraiból. A Vörös Mátravidék 1919. május 1-i számának első oldala (A Mátra Múzeum archívumából)
