Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Nagy Miklós: Az egri bástyák népszokásaiból, népdalaiból
Ödry Dónielné sz. Brázovics Rozólia, 57 éves. Rác- hóstya. 1971. A dallam moíivikája a verbunkos stílusra enged következtetni, de lengyeltáncra is emlékeztet. A párok egymás mellett állva, elől keresztbe fogott kezekkel a zene ütemére lépkedtek, úgy hogy a lépés a zene ütemének 1 és 3 negyedére történt. A 2 és 4 negyedre az elöl levő nyújtott láb, amelyre a test súlypontja helyezkedett térdben kissé megroggyant, továbbiakban a mozgások ismétlődtek, miközben a párok körben haladtak. A mozgásnak e feszes és hajlított volta, az egész tánc jellegének egy bizonyos délcegséget, hetykeséget kölcsönzött. Adatközlők szerint egyszerű és szép tánc volt, ahogyan a párok egyenes tartással, egymás szemébe nézve lépkedtek körbe-kör- be, néha órán át a banda muzsikájára. Furcsa — bár tudatosan kerestem —, de ennek a táncnak a nyomát sem fedeztem fel más hóstyákon, a Rác- hóstyán viszont majd minden adatközlő többé-kevésbé emlékezett. A nyári hónapokban, mint általában Borsod, Heves és Nógród megyékből, Egerből is igen sokan mentek az Alföldre aratni. A summások „bandákba" tömörülve, a „banda-gazda” vezetésével 2, 4, 6 vagy 7 hónapra vállaltak munkát, hagyták el szülővárosukat. Indulást megelőző este általános búcsúzkodás volt városszerte. Másnap a vonathoz több százan kísérték hozzátartozók az aratni indulókat, akik férfiak, nők vegyesen sokszor közel ezren voltak. A hosszú elválásra gondolva szomorúon énekelték a sum- másbúcsúztatót: Bukucs Béláné sz. Tóth Rozália 61 éves, Hatvoni-hós- tya 1971. „Indulásra Rittyentett a masina, „Gyere babám kísérj el a vasútra!" „Nem megyek én babám, szívem meghasad, Egyedül kell visszajönnöm magamba." Az idegenbe szakadt summósoknak kemény, nehéz életük volt, panaszaikat tükrözik a summásdalok, melyek elmondják, hogy hajnalhasadtától, napestig folyt a munka, hogy az „intézőjúr” milyen embertelen, hogy mindig „savanyú-bab" meg „avasszalonna" volt az ennivaló. Egy egri summás legény tragédiáját mondja el a róla szóló ballada, aki „nem tudott a dőlt búzában haladni", nem birta a nehéz munkát, elmaradt társaitól és elkeseredésében kútba ölte magát, mások szerint kaszába dőlve oltotta ki életét. Gál István 78 éves. „Nóta Pesta” Rác-hóstya 1971. 1. Sütött a nap az egri legényekre Lakatos Sándor elvan keseredve nem tudott a dőlő búzában haladni azért akart mindenáron meghalni. 2. Újváros búzaföld közepében Gémes kút van egy kis erdőszélében Lakatos Sándor felállt a szélére Úgy ugrott a három öles mélységbe. Nem csoda, ha alig várták, hogy kiteljék az idő, s visszatérhessenek otthonukba, erről árulkodik ez a sum- másdal szövege is: „Ispán uram arra kérem én magát, Már minékünk ne mérjen több szalonnát, Vagy ha mér is tegye el már jövőre, De nem a víg egri summás részére." „Édesanyám, adjon isten jó estét, Hazajöttem mint egy váratlan vendég, örömre jöttem én haza, nem búra, Summásélet de beléd vagyok únva!" (Legányi Ferenc Napló XIII. Kézirat) Az egri fiatalok a dolgos hétköznapok után vasárnaponként és ünnepnapokon a Főutcán sétáltak, énekeltek, este meg az „ivóban" táncoltak, szórakoztak. „Ha vasárnap délutánján végig tekintünk Eger utcáin, érdekes látvány nyílik szemeink elé — írja Benkóczy Emil az Ethnig- raphia 1909. „Az Egri fiatalság” c. cikkében. — Leányoki legények külön-külön sorban, hatan-hatan összefogózvo járják az utcát, mintha csak mutatni akarnák a lányok rikító színű, tarka-barka ruhájukat, a legények pedig bok- rétás, pántlikás pörge kalapjukat. Délután van: ráérnek egy kissé kószálni, no meg egy keveset évődni egymással. A leányok lehetőleg egyszerre lépnek, mégpedig csupa számításból, mert különben nem ringana olyan határozott pontossággal az a kurta harangalakú szoknya jobbra-balra, éppen úgy, mint a hosszú lengésre bocsáj- tott, méltóságos járású inga. Jönnek-mennek, s a kisebb utcákon felhangzik a nóta, melynek legtöbbször lokális jellege van. Gyakran a legismertebb népdalokat is lokálissá alakítják, városuknak valamely nevezetesebb részét, épületét, hegyét, folyóját is megénekelik." Benkóczy megállapítása helytálló. Az egri hóstyai nép dalos kedvű volt, szinte hetente születtek népdalok az egri hóstyákon, többnyire ismert dallamra alkotott szövegek, melyeknek aktualitásuk volt. Népdalaik szövege a város szeretetéről beszélnek, melyekbe beleszövik a város helyneveit, a Cifrapartot, a Hatvani-temetőt, a Szálát, majd minden dalban szerepel a „víg Eger”, a „víg egri főutca • az „egri legény" stb. szovak. Nézzük meg, hogy a közismert „Alig várom, hogy a nap lenyugodjon..." kezdetű népdal dallamára milyen „egries” szöveg kerül. „Már a héten nem találok szeretőt Felszántatom a Kisasszony-temetőt Magamat is belévetem virágnak Aki szeret majd leszakajt magának. Végigmentem a Hatvani temetőn Élőmbe akadt a régi szeretőm Ugyan babám miért állottál előmbe? Már én nálam régen el vagy felejtve. . „Édesanyám sirassál meg engemet Idegen földbe temetik testemet, Ti is sirassatok egri kislányok Már én többet nem járok el hozzátok."
