Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Nagy Miklós: Az egri bástyák népszokásaiból, népdalaiból

Egri suszter varrta meg a cipőmet Egri gőzös viszi a szeretőmet Egri gőzös vigyél el hát engem is Ha elvitted a kedves szeretőm is.”

(Legányi Ferenc Napló XIII.)

Igen közkedvelt népdal volt a múlt század végén, de ma is ismert a hóstyákon a következő népdal. Népszerűségét bizonyítja, hogy számtalan szöveg íródott dallamára, még az „Egri Híradó" is közöl néhányat belőle, a három kiragadott példa különböző időkből való.

„Egri Híradó” 1901. október 12.

„Ezernyolcszáznyolvanegybe születtem Nem neveltek mégis felnevelkedtem, Úgy nőttem fel mint a réten a csálé Hál'lstennek nem vagyok a császáré.”

Legányi Ferenc Napló XIII. kb. 1925.

„Hosszú szárú széna terem a réten A babámmal nem beszéltem a héten Még csak beszélni sem hagynak szegénnyel Jaj Istenem nem birok a szívemmel.

Majd beszélek vasárnapon délután Mikor sétál a víg egri főutcán.”

Fischer Sándor 62 éves Rác-hóstya. 1971.

Búra, búra búbánatra születtem Dajkám sem volt mégis felnevelkedtem Mostoha volt még az édesanyám is Kalapomnál elhervad a virág is.

(Fischer Sándor ismerte kevés eltéréssel az 1901-ből származó szöveget.)

A délutáni sétálás és nótázás, este az „ivókban” folytatódott, ahol a banda muzsikájára táncoltak a fiatalok. Ilyen táncos mulatságokat rendeztek a hóstyai fiatalság részére a „földmíves olvasókörök", például a cifrahóstyaiak a „Mária utcai Szálában”, de voltak mulatságok az Érsek- kertben és más ivókban is. A táncra kérés sajátos módjáról számolt be több adatközlő. A lányok és a legények egy-egy csoportban állva figyelték egymást. A legény a fejével intett a kiválasztott leány felé, mire az odament és elkezdtek táncolni. Előfordult, ha a lánynak nem tetszett a legény, úgy csinált, mintha nem vette volna észre a jelt, de az is, hogy egy csinos legény biccentésére több leány is felé indult. E módja a felkérésnek sok félreértésre 6előtt alkalmat, mely nagyon gyakran véres verekedésekhez vezetett. Egyébként is az egri legény, vagy ahogyan itt hívták „kapás” vagy „cikra” legény virtuskodó, kötekedő hajlamú volt, melyet nagyon sokszor még fokozott a bor hatása. Nem múlhatott el táncmulatság, lakodalom véres verekedés nélkül. Ha megfigyeljük az „Egri Híradó" számait, tele van ezeknek a krónikájával. Néhány cikk eitle az 1901-es esztendő júniusi számaiból: „Vér és tánc az Arany-szőlőben”, „Véres lakodalom”, „Szúrkáló legények" stb. 1911. november 13.: „Eger bűnkrónikájában legvéresebb nap a Vasárnap” című cikkében beszámol egy reggeli verekedésről, délutáni Szépasszony-völgyi szúrkálás- iól, majd így folytatja „...este pedig a Mária utcai ivóban bál volt a szokásos verekedésekkel és fejbeverések- kel."

Volt, amikor valóságos „háborúkká” fajultak a vasárnapi verekedések. 1914. április 22.: ...„Vasárnap délután a cifra-hóstyai legények két verekedést is rendeztek. Úgy 4 óra tájban ütött ki az első háború a virtuskodók között... A verekedés már három utcára is kiterjedt, ami közben Mészáros János hasba szúrta Jankovics Andrást... A másik harc fél 7 tájban keletkezett a Cifrakapu u. 17. sz. alatt levő Moskovics féle kocsmában..., százakra menő nézője akadt.”

Nem csoda, hogy igen sokszor halállal végződtek a legények virtuskodásai. Ilyen tragikus vasárnapi mulatság emlékét idézi egy egri ballada. Érsekkerti bál után a mai Gárdonyi Géza Színház előtt László Sándor földműves legény késsel megölte Horváth Róza vőlegényét Deleit (vagy Döleit). A ma élő idősebbek többen emlékeznek az esetre, de részleteket tekintve nem azonos módon. Egyben azonban megegyeznek, miszerint a tragédia után nem sokkal már énekelték az eseményt az egri hóstyákon.

1. László Sándor mért mentél az ivóba Jobb lett volna aludni az éjszaka

Jobb lett volna a nagykést otthon hagyni Édesanyád szavára rá hallgatni.

2. „László Sándor nem fájt-e a Te szíved Mikor ezt a szőke legényt megölted"

„Fájt bizony, de majd két felé hasadott Mikor mondta, jaj Istenem meghalok."

3. László Sándort kísérik a tömlöcbe A két keze lábához van lekötve

„Jaj Istenem hogy kell nékem szenvedni Legénységem börtönben kell töltenem.”

4. „Horváth Róza ha fel akarsz keresni A hatvani temetőbe gyere ki

Ott nyugszom egy szomorú fűzfa alatt Jöjj ki Rózám, ott sírasd ki magadat"

Még igen nagy mennyiségben és terjedelemben lehetne adatokat közölni a hóstyák múltjából, de nem törekedtem teljességre, célom csak az volt, hogy „ízelítőként" felvillantsak néhány mozzanatot abból az érdekes, színes világból, melyben nagyapáink éltek. Nem is gondolná az ember, hogy itt egy város peremén a népszokásoknak ilyen gazdag mikrovilága élt és virágzott. A ma már dinamikusan fejlődő város új nagy lakónegyedei lassan kiszorítják a hóstyák alacsony, kis ablakos házait, a régi idők emlékeinek a hagyományoknak hordozói, a hóstyai cikra legények és leányok közül egyre kevesebben élnek, nekünk éppen ezért szép és kedves kötelességünk a még létező emlékek felkutatása és megőrzése az utókor számára.

Gál István. „Nóta Pesta" 78 éves Rác-hóstya. 1971.