Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 2. szám - LEVELESLÁDA
A tények alapján egyre többen és többen győződtek meg arról, hogy a népi demokrácia a legmesszebbmenőkig támogatja munkájukat, erkölcsileg és anyagilag felemeli őket. Az MKP 1946 novemberi megyei pedagóguskongresszusán már számos nevelő tett hitet az új társadalmi rend mellett. Az iskolai oktatás terén elért eredmények továbbfejlesztése csak úgy volt lehetséges, ha az iskolák állami kézbe kerülnek. Az iskolák államosításáért folyó harc megyénkben is hatalmas tömeg- mozgalmat indított el. A megye népének széles rétegei, a demokratikus pártok, és szervezetek, a képviselő testületek, munkások, parasztok, felekezeti pedagógusok, egyes néphez hű papok követelték az iskolák államosítását. Az ország népének, a szülőknek, pedagógusoknak akarata 1948. június 16-án törvénnyé lett. A nemzetgyűlés megszavazta az iskolák államosításáról szóló törvényjavaslatot. Megyénkben 203 iskolát érintett az államosításról szóló törvény. Az államosítás lehetővé tette a falusi törpeiskolák egyesítését, osztott vagy részben osztott iskolákká fejlesztését. Az államosítás ténye biztosította azt is, hogy az iskolák építéséről, felszereléséről folyamatos és állandó gondoskodás történjen. A proletárdiktatúra állama alapot teremtett ahhoz, hogy a továbbiak során a szocialista építés követelményének megfelelő iskolarendszer épüljön ki. A felszabadulás lehetővé, sőt szükségessé tette a közművelődés demokratikus átalakítását. A nép széles rétegei előtt zárva tartott művelődés akadályainak elhárítását, a tanulás lehetőségének megnyitását szolgálták az 1200/1945. VKM. rendelettel létrehívott Országos Szabadművelődési Tanács, majd a 720/1946. ME. sz. rendelettel megszeivezett kerületi (törvényhatósági) megyei, városi és községi szabadművelődési tanácsok. Megyénkben a kerületi szabadművelődési tanács 1946. augusztus 23-án alakult meg. Ezt követően létrejöttek a helyi szabadművelődési tanácsok. Az 1944—1948 közötti korszakban a közművelődés központi területe az ismeretterjesztés volt. Az ismeretterjesztés számos részterülete közül megyénkben a szabadegyetemi előadások és a Szabad Föld Téli Esték kaptak nagyobb szerepet. A szabadegyetemi előadások megszervezésében országos viszonylatban is kiemelkedő szerepet játszott az Egri Nemzeti Bizottság Kultúrpolitikai Albizottsága. Az első szabadegyetemi előadássorozat lebonyolítására Egerben 1945. augusztus 5. és 19-e között került sor. A falusi ismeretterjesztés közkedvelt formái voltak 1946-tól kezdve a Magyar Kommunista Párt támogatásával szervezett Szabad Föld Téli Esték. Igen sikerült előadásokat szerveztek ennek keretében például Egerszalókon, Hevesen stb. A felszabadulás után a magyar könyvtárügy átszervezése is égető kérdés volt. Az új könyvtári hálózat kiépítésében alapvető volt a falusi népkönyvtárak megszervezése. Ezeket a könyvtárakat csaknem mindenütt a nemzeti bizottságok szervezték meg. Igen szép példája volt a bizottságok szervező munkájának az abasári, a tar- nazsadányi, és a poroszlói népkönyvtár létrehozása. A színház- és moziüqy újjászervezése is fontos feladat volt. Heves megyében csak Egerben működött színház. A felszabadulást követő hónapokban kapui még zárva voltak. Az egri nemzeti bizottság 1945 tavaszán elintézte, hogy április hónapbon a színházban elinduljon az élet. A színházat bérbe adta Molnár István és LendvGy Lajos budapesti színészek társulatának. A helyi vezetés azt igényelte a társulattól, hogy bemutatóival a demokratikus átalakulást aktívan szolgálja. A felszabadulás után rendbehozták a háború alatt tönkrement és elhanyagolt filmszínházakat is. Több helyen új filmvetítő gépeket szereztek be és új mozigépészeket állítottak munkába. 1947-től a mozikban egymás után játszották az addig ismeretlen különböző szovjet filmeket. A kulturális élet új színfoltjai voltak a különféle művelődési társaságok. Ezek között kiemelkedő szerepe volt a Magyar—Szovjet Művelődési Társaságnak. (Később Magyar—Szovjet Baráti Társaság néven szerepel.) Ezek megszervezésére Egerben és Gyöngyösön került sor. A gyöngyösi társaságot már 1945. július 21-én megszervezték. A helyi szovjet városparancsnokság nagy figyelemmel kísérte munkáját és minden támogatást megadott számára. Az egri társaság 1945. szeptember 9-én alakult meg. Létrehozásában fontos szerepe volt Kolacskovszky Lajosnak és Csirmaz Dezsőnek. A társaság igen színvonalas és gazdag programú kultúrdélutánokat szervezett. A felszabadulást követő évek politikai küzdelmei nyomán több lap indult a megyében. Elsőként az Igazság c. lap jelent meg Egerben, 1944 december végén, a Magyar Függetlenségi Front orgánumaként. Az Igazság megjelenését követte a Heves Népe, az Egri Barázda, g Heves megyei Néplap megjelenése. G/öngyösön elsőként a Gyöngyösi Néplap című hetilap indult meg. Első száma 1945 februárjában látott napvilágot. Később Gyöngyösön is több új lap jelentkezett. így a Gyöngyös és Vidéke, a Gyöngyösi Barátság, a Gyöngyösi Hírlap stb. Az Egerben élő írók és tollforgató emberek a város felszabadulása után alig pár hónappal létrehozták a Nemzedékek írói Munkaközösségét. A munkaközösség Nemzedékek címmel folyóiratot alapított. A helybeli politikai pártok jóváhagyták a lap alapítását, s így annak első száma 1945. március 15-én már meg is jelent. Felelős szerkesztője Ebergényi Tibor volt. A folyóirat jellegét tekintve politikai, irodalmi, szociológiai és kritikai szemle. Az országban ez volt az első vidéki folyóirat a felszabadulás után. Jelentősége az, hogy igényt szabott az új eszméknek, táplálta az antifasiszta öntudatot és utat mutatott jövő felé. Gyöngyösön 1945 tavaszán Fiatal Magyarok címmel indult az egrihez hasonló kiadvány. Biztató jelei voltak a tudományos élet kibontakozásának is. A történelmi kutatásoknak az 1848—49-es szabadságharc 100. évfordulója adott ösztönzést. Az előkészületek során fellendült a történelmi kutatás. A korszak legnépszerűbb megyei történetírója Kolacskovszky Lajos volt. Az Egri Gyermeklélektani Állomás megalakulása a pedagógiai vizsgálódásokat serkentette. Az egri Jogakadémián létrejövő szociográfiai intézet szociológiai kutatásokat inA Hevesi Szemle második évfolyamának első számában ,,A művészet funkciója és a technikai-tudományos forradalom” címmel Dargay Lajos szobrász a mai technika és a képzőművészet viszonyáról ír igen értékes és érdekes tanulmányt. A kinetikus művészetet, mint a technika fejlődésének egyenes következményét vizsgálja, s írásában egyértelműen szögezi le, hogy ez a művészet „az összekötő kapcsot jelenti az egyén és a társadalom számára is a fejlődéshez és a kor tudományos technikai eredményeihez”. Dargay írását többek között azért is tartom értékesnek, mert világos, áttekinthető és közérthető funkciót jelöl ki a kinetikus művészetnek. Valószínű, hogy az írás hiányosságai nem is annyira a szerző felkészültségének, inkább az általa bemutatott művészi irányzatnak a hiányosságaira utalnak. Dargay rendkívül tömör művészettörténeti áttekintésében a kinetikus művészet úgy szerepel a kronológiai sorrend végén, mint a szükségszerűen bekövetkezett, a technikai-tudományos és társadalmi haladással együtt változó, képzőművészeti megjelenési formák hierarchiájának csúcsán álló egyetlen helyes irányzat. Való igaz, hogy a művészetnek ez az értelmezése „mely a kor technikai és tudományos eredményeit kívánja a szubjektív megismerhetőség hétköznapi lehetőségei közé sorolni, csak pozitív törekvés lehet.” De csak törekvés. Egy a sok közül. Ez a megállapítás azonban már magában hordozza azt a hiányt, amely a kinetikus művészet hiánya. A művészetnek, köztük a képző- művészetnek ugyanis nem lehet kizárólagos feladata, hogy hidat, járható utat teremtsen a kor technikai-technológiai struktúrája és a szubjektív megismeihetőség lehetőségei között. A kinetikus művészet jól betölti ezt a funkciót. A kor anyagai — acél, üveg, műanyag — kiemelt szerephez jutnak. Ezeket az anyagokat a művészek úgy képesek harmonikus esztétikai struktúrákba ötvözni, hogy az így létrehozott konstrukciók (például mobil) művészi leképzését és sűrítését adják a kor technikájának-technológiájának, hatékonyan érzékeltetik környező világunk mai industriális, tudományos összképét. De nem érzékeltetik ez ember helyét, viszonyulás! rendszerét, érdekek, csoportok vagy osztályok érdekellentétét, vagyis magyarán mondva, nem tükrözik a maga bonyolultságában, nem képesek visszaadni a maga ellentmondásosságában az embert, annak emberi és technikai-társadalmi létezési modelljét. És itt jutottunk el a lényeghez. A képzőművészet, ugyanis nem szorítkozhat az ember—technika reláció digitális kapcsolatára. Kétségtelen, hogy a kinetikus művészet végre a kort, a kor eszközeivel igyekszik bemutatni. Ez viszont addig nem sikerülhet, amíg le nem mond az ember-technika bilaterális problémakör kizárólagos ábrázolásáról. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha a kinetikus művészet valami eddig még meg nem fogalmazott és ki nem próbált modell szerint, szintetizálja a „hagyományos” képzőművészeti és az új megjelenítési formát. Részletkérdésekben is vitatkozom még Dargayval. Arról, hogy mikor volt olyan korszak, amikor a művészetek nem vállaltak társadalmi tudatformálást. A művészetek mindig minden korban vállaltak társadalmi tudatformálást, más kérdés, hogy pozitív vagy negatív előjellel. Vitatkozom azzal is, hogy szükséges-e a művészi alkotás folyamatában „segítségül hívni” a kibernetikát, a komputert. Hová lesz az alkotói szubjektum, illetve meddig tolhatok ki az alkotás szó határai? Vitányi Iván és Gyertyán Ervin legutóbb publikált művészetszociológiái kutatásai egyre inkább reális helyét határozzák meg a szubjektív kapcsolási szisztémának; annak a módszernek, ahogy egy-egy alkotó sajátos összefüggésbe hozza a jeleket és jelrendszereket, amelyből az alkotás összeáll. Lehet-e és szabad-e ehhez gépeket segítségül hívni? Egyetértek Dargayval, hogy az egységes művészi nyelvben ideje a leglogikusabb, legegyszerűbb és legközérthetőbb kifejezési nyelvet megtalálni. Hiszek abban, hogy ez a nyelv emberi és nem gépi beavatkozással állítható elő a művészetben. Ehhez azonban feltétlenül az szükséges, hogy a kor művészei saját koruk anyagával és eszközével beszéljenek a befogadókhoz. Ezt teszik a kinetikusok, akikkel kötelességünk párbeszédet kezdeni, a közös megoldási lehetőségek érdekében, mert ha egyszerűen nem veszünk tudomást róluk, képtelenné válunk a mai fül számára könnyen és gyorsan érthető nyelven beszélni. Szigethy András Eger A művészet funkciója — hiányosságokká! dított el. Az itt folyó felmérések Eger és az Eger környéki falvak társadalmi viszonyainak feltárására irányultak. Néhány innen induló kutató ma már országos nevet szerzett. (Kulcsár Kálmán, Acsády György.) 1944—48 között a megye területén mintegy 17 festőművész és szobrász élt. Nagy részük egri volt. Igaz, a háború utáni időszak anyag- és megrendelőhiánya egy ideig nem kedvezett a művészeti életnek. Figyelmet érdemelnek azok a törekvések, amelyek Egerben és Gyöngyösön képzőművészeti szabadiskola létrehozására irányultak. Ezeket meg is szervezték és néhány évig működtek is. Az a kulturális fejlődés, amely megyénkben 1944 végén megindult, alapjává vált a proletárdiktatúra győzelme után kibontakozó kulturális forradalomnak. Szecskó Károly Eger
