Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Varga István: Németh László és a könyv

I VARGA ISTVÁN I

Németh László és a könyv

I.

Németh László és a könyv kapcsolata kimeríthetetlen témakör. A szellem birodalmában hozzá hasonló nagy utazót keveset találunk a XX. században. Két igény, két terület fonódik egybe lenyűgöző szellemi tájékozódásában és közhasznú tájékoztatásában: a nemzeti és az európai. Tudta, hogy az európai kultúrának csak akkor lehetünk megbecsült részesei, ha nemzeti értékeinket kitörjük nyelvi elszigeteltségünkből. Azért is várta oly izgatottan a nagy feladatra alkalmas írót. A nemzetiből az általános emberibe akart emelkedni, a magyarból az európaiba, úgy hogy éltető forrásait megőrizze, értékeit átmenekítse az egyetemesbe.

A cím alapján azt gondolhatnánk, hogy szándékunk — ha érintőlegesen is — számot adni Németh László műveiről, esszéiben, regényeiben, drámáiban felbukkanó olvasmányélményeiről. Eleve lehetetlen vállalkozás lenne, ha a teljesség igényével kísérelnénk meg ezt a feladatot elvégezni. A közel félévszázados Németh László-életmű még mindig gazdagodik, igaz, elsősorban nem szépirodalmi alkotásokkal. A szépprózát, drámát és esszét ritka intenzitással művelő író, maradandó fordításremekekkel is szaporította a nevével kapcsolatos könyvek számát. Többek közt az ő fordításában olvassuk az Anna Kareninát.

Az olvasók nagy örömére eddig folyamatosan jelentek meg az életműsorozat szép kötetei. Bár a tervezettnél későbben, de remélhetőleg hamarosan kézbe vehetjük a sorozat utolsó köteteit is. Különös érdeklődéssel várjuk ezeket, mert az önéletírásokat: az Ember és szerep, a Magam helyett címűeket is tartalmazzák, amelyek ma már nehezen hozzáférhetők. A Magam helyett folytatásait fokozott érdeklődéssel olvassuk a Tiszatáj hasábjain. Két kiadó fogott össze az életmű kiadására: a Szépirodalmi és a Magvető. Eddig siker koronázta vállalkozásukat. Az író is úgy nyilatkozott, hogy szépirodalmi alkotásokkal már nem jelentkezik, csupán néhány korábban készült kisebb írását publikálja. Idejét, erejét az életműsorozat kiadására szenteli, a pontos szöveghűséget kézjegyével garantálja.

Ha az egyes Németh-művek megjelenését időredben követnénk, akkor kötetekben is mérhető lenne roppant intenzív irodalmi tevékenysége, amelynek során lenyűgöző gyorsasággal sorjáztak elő könyvei, nagyobb tanulmányai és kisebb írásainak sokasága. A sorozatban megjelent köteteit ismertetjük csupán, azt is felsorolásszerűen. Ez a sorozat teszi igazán széles körben hozzáférhetővé, közkinccsé alkotásait.

II.

Az első könyv címe, amely a sorozat nyitányát jelentette: Negyven év, Horváthné meghal, Gyász. Tehát a sorozat és a kötet élére került az eredetileg az Iszony párizsi kiadásához készült Negyven év című esszé, amelyben Németh László saját írói fejlődésének egész pályaívét megrajzolta. A sorozat bevezető tanulmánya is bizonyítja, hogy nincs még egy író, aki ennyit vállalt volna a kritikusokra, irodalomtörténészekre váró kötelességből, műveinek értelmezéséből, nem ritkán a műértékelés kényes feladatából. Alapvető tanulmány ez mind a kutatók, mind az érdeklődő, a könyvek sokaságában tájékozódni akaró olvasók számára. A sorozat iránt megnyilvánuló érdeklődést mutatja, hogy az első kötetnek már a második, változatlan kiadása is megjelent. Dicséret illeti ezért az értékes irodalom terjesztését szívükön viselő kiadókat.

A sorozat többi kötete regényeket, drámákat, esszéket, kisebb írásokat tartalmaz. Egy könyvben jelent meg a Gyász és az Iszony. Az Utolsó kísérlet című befejezetlen regényciklus két kötetben került kiadásra. Külön kötet jutott az első Németh-regényként számontartott Emberi színjátéknak, az Égető Eszternek, és az Irgalomnak. Drámái Szerettem az igazságot és Kísérleti dramaturgia címen jelentek meg két- két, azaz összesen négy kötetben.

Rendkívüli szellemi kalandjairól vallanak az Európai utas szép tanulmányai. Ez a kötet találó címével utal arra, s anyagával bizonyítja is, hogy Németh László a XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb, legeurópaibb alkotó elméje. A kutatók által sokat idézett, de még korántsem kimerített nagy tanulmányokat találjuk ebben a kötetben. Szép írások szólnak a görögökről, akik oly biztos kézzel alkották meg típusaikat, akiknél a meglátást oly gyorsan követte a felismerés és a megismerés, hogy ma is kivívják a legnagyobb gondolkodók csodálatát.

Itt olvashatjuk a nevezetes Prousí-tanulmányt, az írói módszerrel kapcsolatban még mindig sok adalékot rejtő, írónkra nézve eszméltető hatású Gide-ről szóló esszét. Az ember és szerep kulcsszavai a szerepjátszást új drámai törekvések közepette újjáértelmező Pirandello színpada című írásban lelik legfőbb magyarázatukat. A Freud-esszé Németh László lélekábrázolásának fontos jegyeit mutatja, amint Orfega-értekezése is alapvetően fontos tudnivalókat tartalmaz az író történelemszemléletére vonatkozóan. Puskinról írt könyve és Tolsztojról szóló írásai még nem jelentek meg a sorozatban.

Kísérletező kedvének eredményeit őrzi a címében is telitalálatnak nevezhető A kísérletező ember, amelynek anyagában orvosi jellegű tanulmányaitól kezdve a részben saját tanári gyakorlatában is kipróbált oktatási reformokat is megtaláljuk. Érdekes, hogy napjainkban, az ismeretek hallatlan differenciációja miatt a Németh László-féle integráció nem egy időtálló gondolata vált oktatásunk reform- törekvéseiben időszerűvé és termékennyé.

A XX. századi magyar irodalomról készült alkotásait a Két nemzedékben gyűjtötte össze. Fontos a cím itt is, zászlóként jelzi a könyv címlapján: a harmincas évek táján induló új nemzedék — köztük József Attila is! — a Nyugat első, nagy nemzedékéhez hasonló jelentőségű. Az Ady-korhoz hasonlóan fontos irodalmi korszak kezdődött ekkor.

A XX. század előtti magyar írók és költők műveivel foglalkozó írásait az Én katedrám című kötetben találjuk meg. Tehát eddig 15 kötet jelent meg az életműsorozatban. Ez a feisorolásszerű ismertetés is bizonyítja, hogy néhány szavas áttekintéshez is bő terjedelemre volna szükség, ha a kötetekben foglalt anyagból az író által recenzált könyveket, könyvélményeket akarnánk ismertetni.

III.

Figyelmünket a régi magyar irodalommal kapcsolatos könyvekre irányítjuk. Kísérletünk kudarcát mentse szándékunk lényege: egy cseppnyit akarunk megragadni a tengernyiből, azaz néhány olyan régi magyar irodalomba tartozó könyvre szeretnénk rámutatni, amely fontos könyvélménye volt az írónak.

Németh László számára is a könyv jelentette a kultúr- élmények legfőbb forrását. Ezért is kaphattak a régi korok magyar könyvei — különösen a XVI. századiak — kiemelt szerepet eszmei fejlődésében az eszmélkedés éveitől kezdve napjainkig. A „szilasi fundus” falusi világa a személyes tapasztalatok a típusok gazdag tárházát kínálta az írónak. Ehhez járultak a fővárosban a gyermek- és ifjúkor élményeinek szinterei, amelyek regényeiben is visszatérnek.

A gazdag „ember-faunát", a többször bejárt hazai és külföldi tájak, városok élménygazdagságát jól egészítette