Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 1. szám - JELENÜNK - Moldvay Győző: Boldog-e a boldogi paprika?
MiMttniwnmtinmnmmiuinninmmiuimimniMiin»mnMiinniiitmimM»imMMnnin»imnnrinuiiiiii»wintiim>»m>M»MmmiHiitm»wHMHutmmnMimmwMiMimmM»HMi»i I MOLDVAY GYŐZŐ: Boldog-e a boldogi paprika? ........................... H Sr 38 A század első felében, különösen a nagy világégések közötti időszakban, még két könyvben „jegyezték" Boldogot. Népviseletével, dalaival a folkloristák érdeklődését vívta ki. Idegenforgalmi nevezettség volt. S az 1930-as évek első jószándékú, tár sadalmi tendenciákat pengető magyar hangosfilmjének, a Tavaszi zápornak felvételeit is itt forgatták. De méginkább számontartotta oz alig négyezer lakosú községet a korabeli konzervipar és a piac, amely a Zagyva mentén termesztett ízletes, húsos, szemre formás boldogi paprikáért versengett. Úgy szerepelt a cikklistákon, akár a cecei, bogyiszlói, kalocsai. Előkelő származását, tájjellegét meg kellett fizetni. Ennek tudható, hogy az 1930-as esztendők végén már meghaladta az ötszáz holdat a szabadföldi művelésű paprika területe a községben. S háromszáz felett volt ama családok száma, amelyek megélhetésük, jövedelmük jelentősebb felét e növény- kultúrának köszönhették. De hogyan honosodott meg a C- vitamin legdúsabb tárházát jelentő paprika ezen a tájon? Minek köszönheti mostanáig élő hírét? — Egy balul végződött házasságnak! Igen. Egy házasságnak... Gondolom, az olvasó is megütközve kapja fel a fejét e szavakra. Pedig a legilletékesebbet, a paprika honosító Őszi Gergely életben levő gyermekét, Pétert idéztem. Aki kikopott ugyan a mezei munkából, kézbesítőként a Magyar Postának szolgál, ifjúsága éveiből azonban elevenen él benne minden mozzanat, ami csak a boldogi paprikára vonatkozik. — Immár két évtizede halott apánk Galgahévízről hozott másik asszonyt a Rákóczi utcai családi házba az 1920-as évek elején. Ott, abban a faluban akkor már virágzott a zöldségtermesztés, így nem csoda, ha udvarolgatván, reá ízeledett az öreg a kertészkedésre. Nógatta kezdetben anyánk is, persze! Hiszen tudta, szorgos és tapasztalt műveléssel egy hold paprika megtermi évi kenyerünket. . No, mondanom sem kell, az első időkben hitetlenül nézték apámékat a szomszéd földtulajdonosok. Mit akar ez a bolond Gergő? Belepusztul a munkába, vagy pedig eső, víz hiányában tönkremegy verítékének minden gyümölcse! Hanem midőn észlelték, hogy a Zagyva vizével nyár elejétől őszig elárasztható a tábla, s olykor százhúsz mázsa paprikát letakarít egy-egy holdról a család, bizony kapkodni kezdtek a fejükhöz. Terjedt is a paprika, mint a kórság, végig a folyócska mentén ... ★ Idáig jutva a boldogi zöldség múltjának kutatásában, most már azzal tartozunk, hogy elmondjuk, miként hódított a sok fáradságot, türelmet, de még több leleményt és vizet igénylő növény azokon a nadrágparcellákon is, amelyek nem a Zagyvára futottak alá? Miféle tényezők segítették a kultúra kibontakozását, a paprika piacának fellendülését? S melyek gátolták? Idős, megfáradt, kezdeményező kedvét azonban mindmáig őrző férfiú, a faluszerte ezermesterként ismert Csordás István bácsi kezében nyug szik a titok egyik kulcsa. Takaros háza ott áll a Béke utca végén, s amikor előimádkozzuk kedvenc süldői közül, megnyiszorogtatva maga alatt a tiszta szoba székét, egyszeriben nekitüzesedik a kedvére való mondókának. — Víz, víz, víz! Ezzel voltam. Ha vizünk van, lesz paprikánk, lesz pén- zünk. S fakasztok én, ha a bibliának sikerült. Igaz, földművelő ember vagyok, de minden a kezemre áll, mikor nagyon akarom. Láttam jártam- ban-keltemben kútfúrókat, emlékeztem szerkezetükre, s az agyamban rögződött kép nyomán, kicsiben, megcsináltam az első boldogi kútfúrógépet. Házilag! Egy kimustrált cséplőgép dobja lett a fúrótest. Forgókést és tengelyt magam kreáltam hozzá. Majd néhány atyafi társaságában nekifogtunk a vízfakasztásnak. Azt számoltam, 40—50 méteren sikerre jutunk. Annál inkább meglepett, hogy nem kellett addig lehatolni. A boldogi határban olyan szerencsés a geológiai rétegeződés, hogy 6—8 méter után homokot ér a fúró, s ez a laza, sóderes talaj ontja a vizet. Csak szivattyú meg cső kell a kiemeléshez. Akkoriban kezdtek elterjedni a Hoffer-gyár MIA-motorjai. Na, olyan volt nekem is. Hát arra kötöttem a föld gyomrába bocsátotl szívócsövet, és eként nyertem vizet a néhány hold öntözéséhez. Pedig ez a föld messzire esett a Higgasztótól, ahol Gergő elkezdte a palántázást. És teríteni is kellett, hogy minden tőhöz eljusson az áldás. Ezen azonban már nem akadtunk fel. A parcella magasabb fekvésű végébe került a kút, s csörgedeztetéssel, ahogyan most hirdetik a kitanult agro- nómusok, a barázdákban végigvezettük a vizet az egész táblán. Ez a módszer rövidesen nagyon elterjedt nálunk. Mint ahogyan egyre több felé szaggattak, cipeltek engem, hogy fúrjak, fúrjak. . . Fúrjon a názáreti! Van nekem elég bajom! Csináljátok magatok. Ezt előbb csak gondoltam, később azonban ki is mondtam ... A nóta vége ilyenformán az lett, hogy használati díjért odo- gattam oda a szerkezetet a falubelieknek. Állványzatot, fúrótestet, forgatórudat elbírt egy jobbképű bicikli, ha két ember támasztotta. S a Horthy-világban két pengőt, a felszabadulás után húsz—harminc, majd ötven forintot számoltam érte. Míg nem ráuntam az üzletelésre, s kétezerért túladtam az egészen. Bihar- keresztes mellé vitték el a fúrógépet. Egy termelőszövetkezet vette meg. Annak a vezetői látták Boldogon, miként fakasztjuk mi a vizet... Hogy az elsőt mikor fúrtam? Ha jól emlékszem, 1932 nyarán. Ma viszont legalább ötszáz ilyen csőkút szolgál a határban, meg bent a faluban. Mivel utóbb a portákon is fúrtak. Fóliás veteményeknek. Nem szélesebb egynek sem az átmérője tizenöt—húsz centinél. De el nem apadna a jóistenért! ★ — Milyen végül is a boldogi paprika? Amit „jegyeznek"? Mik a tulajdonságai? A termesztés technológiája? Dr. Varga András tudományos kutató, aki egy időben cukorrépa kísérletei mellett figyelmet fordított e növény termesztésére, s a körülötte keletkezett misztikus fátyol fellebben- tésére, így válaszol: — Tiszta, pontosan körülhatárolható egyedet Boldog sohasem produkált paprikában. A faluban élő parasztok, eljáró ipari munkások, akiknek néhány hold földecskéjúk volt, cecei és bogyiszlói magról nevelt palántákkal indultak. S mind maga törekedett a legjobb tövek kiválasztására, magjának megfogására, a „nemesítésre”. A termesztési adottságok, a parcellák sűrűsége természetesen hatott oly irányban, hogy egy nagyjából azonos jelleget kifejező paprika képviselje idővel Boldogot az országos piacon. Ennek az alakja kúpos. Mérete középnagy. Színe fehér. íze enyhén csípős. Maga a termés húsos, nedvdús. Szávai, {.IIÚUlliniMHIIIIIIIlUiMIIIUIIIIIIUIIIII
