Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Szeidl Béla: Obszervatórium a Piszkéstetőn
viharos gyorsasággal zajlik le, 10—20 másodperc alatt tízszeres fényesség növekedés is bekövetkezhet. Véletlenszerűen, szabálytalan időközökben villannak föl. Megfigyelésük éppen ezért türelmes munkát, több száz távcsőnél töltött órát igényel. Kutatásukban csak akkor lehet eredményre számítani, ha több csillagvizsgáló intézet eqyüttes erőfeszítéseket tesz. Intézetünk elsősorban az örmény Tudományos Akadémia bjurakani Csillagvizsgáló Intézetével működik együtt e csillagok vizsgálatában. Az utóbbi tíz esztendőben az újságok gyakran adták hírül, hogy magyar csillagászok a piszkéstetői Schmidt- teleszkóppal szupernóvát fedeztek föl. A szupernóvák valószínűleg felrobbanó csillagok; a csillagok anyagának jelentős része szétsugárzódik a világűrben, csupán egy igen kis méretű és tömegű neutron csillag a maradvány. Ügy gondoljuk, hogy a szupernóva robbanás egyes csillagok életének utolsó nagy állomása. A csillag eredeti fényességének közel milliárdszorosára fényesedik ki, majd fokozatosan elhalványul. A szupernóva fellángolás aránylag ritka jelenség. Egy galaxisban, mely akár több milliárd csillagot is tartalmazhat, átlagosan szózévenként egy robbanás következik be. Megfigyelésük, felfedezésük éppen ezért rendszeres és szívós munkát igényel. A piszkéstetői Schmidt-teleszkópDa! évente 400—500 felvétel készül az égboltnak azon részeiről, ahol extragalaxisok nagy számban fordulnak elő, így a felfedezés valószínűségét meg lehet emelni. Egy-egy felvételen többszáz távoli, tőlünk 10—100 millió fényév távolságra lévő galaxis (Tejútrendszerünkhöz hasonló csillagrendszer) vizsgálható, vajon fellángolt-e bennük szupernóva. S ha sikerült egy „csillag-robbanást” felfedezni, néhány órával később távirat útján a világ valamennyi csillagvizsgáló intézete hírt kap róla. Fontos a gyorsaság, hiszen a kifényesedés 1—2 nap alatt játszódik le, s a csillag a fényességmaximum után gyorsan halványodik. Mindössze egy-két hét áll a csillagászok rendelkezésére, hogy legnagyobb műszereiket e ritka objektumok felé irányíthassák. A Schmidt-teleszkóp „üzembe helyezése” lehetőséget adott arra, hogy a csillagászat olyan kérdéseivel is foglalkozzunk, melyekre korábban, megfelelő műszerek hiányában nem volt lehetőségünk. 1962 óta intézetünk egyik új kutatási területe a Tejútrendszer szerkezetének vizsgálata. Tejútrendszerünk korong formájú hatalmas csillag- rendszer. Átmérője mintegy 100 000 fényév, vastagsága viszont alig néhány ezer fényév csupán. Központi részéből spirálszerűen fölcsavarodott hatalmas karok nyúlnak ki, melyek főleg fiatal csillagokból állnak. Nagy mennyiségű por és gáz is található a karokban, a kialakuló új csillagok alapanyaga. Napunk egyike a Tejútrendszer százmilliárd csillagának, az egyik spirálkar szélén, a rendszer középpontjától mintegy 30 000 fényév távolságban helyezkedik el. A Tejútrendszer vizsgálata az objektumok nagy száma miatt csak statisztikus módszerekkel történhet. A csillagász nagy látómezejű távcsövével különböző irányokban felvételeket készít, „mintát vesz”. Egy-egy felvételen több ezer csillag fénye is nyomot hagy. A távcső elé helyezhető objektív prizmák segítségével pedig a csillagok spektruma is vizsgálható. Az összegyűjthető információk alaoián meghatározható a csillagok felszíni hőmérséklete, valódi fényességük, tőlünk mért távolságuk, így különböző irányokban a csillagok előfordulási gyakorisága és a csillagközi anyag sűrűsége. S mindezek alapján lehetővé válik Tejútrendszerünk szerkezetének pontos feltérképezése. Ezek a vizsgálatok arra is választ adnak, hogy hol keletkeznek a csillagok, és születési helyüktől hogyan szóródnak szét az évmilliók, évmilliárdok során. A csillagászat az emberiség írott történetével egyidős tudomány. Fejlődésének talán egyik legnagyobb hajtóereje az emberi kíváncsiság, a megismerés vágya volt a mindennapi igények kielégítésén túl. Ma még fokozottabb érdeklődés kíséri a csillagászat fejlődését, mint valaha. Érthető, hiszen a természettudományos világnézet kifejlesztésében döntő jelentőségű, ugyanakkor a csillagászati felfedezések a fizika oly fejlődéséhez, olyan eredmények eléréséhez vezetnek, melyek a holnap technikájának alapját képezik. A magyar csillagászok, kihasználva nagyszerű lehetőségeiket a Piszkéstetőn, igyekeznek kutatásaikkal hozzájárulni a csillagászat fejlődéséhez, az egyetemes emberi tudás gyarapításához. 55
