Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Szeidl Béla: Obszervatórium a Piszkéstetőn
kóló lómpabúrókkal, függönyökkel csökkentik a felszűrődő fényeket. Derült estéken, útban a kupolák felé, figyelő szemmel tekintünk körül, nem tűnik-e föl újabb zavaró fényforrás. A megfigyelések valóban Ideális körülmények között folyhatnak a Piszkóstetőn mind az Intézetnek már klasszikusnak számító témájában, a változó csillagok kutatásában, mind pedig új kutatási területén, a Tejútrendszer szerkezetének vizsgálatában. A fényességüket az idő folyamán változtató csillagokat fényváltozós vagy röviden változó csillagoknak nevezzük. Ma már több mint húszezer Ilyen objektumot ismerünk. Vannak köztük olyanok, melyek fényváltozása szigorúan periodikus, de olyanok is, melyek teljesen szabálytalanul változtatják fényességüket. A periódusok hossza a legkülönbözőbb lehet: pulzárok esetében a másodperc törtrésze, óriás csillagoknál viszont akár több év is. A periodikus változó csillagoknak van egy igen érdekes osztálya, az RR Lyrae típusú változók. Az elnevezés onnan ered, hogy az ismert legfényesebb ilyen típusú változó a Lyra (Lant) csillagkép RR jelű csillag a Fényvál- tozásuk periódusa általában fél nap körüli. Fényességük 1—2 óra alatt 3—4-szeresére emelkedik, majd 10—12 óra alatt lecsökken eredeti értékére. Közben a csillag atmoszférája 30—40 km/sec-os sebességgel kitágul, majd összehúzódik. S a fantasztikusnak tűnő több 100 000 kilométeres amplitúdójú lüktetés szigorúan periodikusan, századmásodperc pontossággal ismétlődik! A csillag élete során jelentős változásokon megy át. Megváltozik kémiai összetétele, sűrűsége, hőmérséklete, folyamatos részecskesugárzás és hirtelen anyagkidobások révén pedig tömege csökken. Mindezek a periódus többé- kevésbé lassú változásaihoz vezetnek. Hosszú, harminc— negyven évre elnyúló megfigyelési sorozatokból már egy— két tlzedmósoaperces periódusváltozások Is kimutathatók. Ilyen Jellegű megfigyelések cslllapfejlődési elméleteink ellenőrzésében fontos szerepet Játszanak. Néhány RR Lyrae típusú változó 1—2 hónapos periódussal másodlagos változásokat is mutat, melyek valószínűleg mágneses terükkel és tengely körüli forgásukkal vannak kapcsolatban, Az RR Lyrae típusú változók vizsgálatát intézetünkben több mint negyven esztendővel ezelőtt Detre László akadémikus, az Intézet igazgatója és Balázs Júlia kandi dótus, ny. főmunkatárs indították el. Ma már meglehetősen megbízható elképzeléseink vannak a csillagok fejlődéséről. Hatalmas qázködök fo kozatosan összehúzódnak, s közben belsejükben a hőmérséklet több millió fokra emelkedik. Ha a centrális hőmérséklet húszmillió fokot ér el, beindulnak a magfolyamatok, a hidrogén héliummá változik ót, s közben hihetetlenül nagy energiák szabadulnak föl. A „hidroqén égés” a csillag tömegétől füqgően akár több milliárd évig is eltarthat. Amikor a hidrogén elfogyott a csillag belsejében, a belső tartományok gyorsan zsugorodni kezdenek, mígnem oly magas hőmérsékletet ér el a csillag középső része, hogy a hélium más, magasabb rendszámú elemekké kezd átalakulni. A csillaqfeilődés különböző stádiumaiban a csillag különböző tíousú fényváltozásokat produkál. Ez a tény ad külön jelentőséget a változócslllaqászatnak. Az új piszkéstetői ötven centiméteres távcső lehetővé tette a változócsillag kutatás kiszélesítését. Programba vettük a néhány napos periódusé cepheida változók vizsgálatát, majd pedig a fedési változó csillagok megfigyelését is, Utóbbiak azért változtatják fényességüket, mert szorosan egymás körül keringő csÜlagpárok, s keringésük során egymást periodikusan elfedik. Ilyen kettős rendszerek vizsgálata értékes felviláaosítást adhat a csillaqok tömegéről és méretéről. A kettős rendszer tagjai között gyakran hatalmas gázáramok jönnek létre, ezek vizsqó- lata a modern asztrofizika napirenden lévő problémája. Nem nehéz elképzelni, hogy a kölcsönhatások igen erősek, hiszen nagyobb csillaqok, mint a mi Napunk, közelebb keringenek egymás körül, mint Földünk a Nap körül. A kettős csillagok nem különleges objektumok, majd minden második csillag az égen tagja egy többes rendszernek. Ezek a csillagpérok azonban oly távol vannak tőlünk, s oly közel egymáshoz, hogy méq a legnagyobb távcsövekben is egy fénylő ponttá olvadnak össze. A fiér típusú változók fejődésüknek leqkezdetlbb szakaszában vannak, s valószínűleg csillaggá formálódásuk éppen hogy befejeződött. A fiér csillagok kifényesedése
