Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 4. szám - A HAGYOMÁNYOK ÉLETE - Sereg József: Forradalmak a Mátra alján

Vachott Sándor utcán a Kálvária-part, Gyöngyöspata rányába, November 18-án egész nap folytak a küzdel­mek Gyöngyösért. Délután észak felől a németek ellen- ámadást kíséreltek meg. ez azonban csak néhány rövid órára fékezte meg a szovjet támadás lendületét, még ezen íz éjszakán a fasiszta egységek elhagyták a várost és íszaknyugatra, a Toka-patak partján és a vele párhuza­mos RÍngisi-völgyben vetették meg ideiglenesen lábukat, vlásnap, november 19-én a városban már szovjet járőrök eljesítettek szolgálatot, a közvetlen harcok megszűntek, fe a lakosság biztonságát még hosszú hetekig veszélyez­ette a Mátraháza környékére, a hegyekbe befészkelt né­met tüzérségi lövegek szórványos tüze. A város birtokáért egy SS-páncélosokkal megerősí- ett hadosztály küzdött. Gyöngyös a németek szempont- ából is fontos hadászati pont volt. A főváros birtokáért olyó küzdelemben összevonási terület volt, másrészt jgészségügyi és gazdasági bázis. Tartani azonban min­ién kísérlet ellenére sem tudták. A szovjet csapatok két- rányú hadműveleti területe érintkezett itt, egyrészt a íudapesti ostrom gazdasági és egészségügyi bázisa volt, másrészt a pásztói Szurdok-szoroson át vonultak tovább i Garam irányába Közép-Szlovákiába a szovjet csapatok. \ városért nagy szovjet erők harcoltak, Malinovszkij mar- ;all „hevesi parancsnoksága" irányította a hadműveletet. \ 4. lovas gárdatest csapatai és a 23. páncélos had­osztály erői vonultak fel. Környékünkön harcolt Pliev al- ábornagy, lovas-gépesített alakulata is. A harcoló csa­patok közvetlen parancsnoksága a Mátyás király utcába (öltözött, a Jókai utcában tankjavító műhelyt rendeztek oe, ahol 8—12 tankot is javítottak egyszerre. A Bartók 3éla utcában Krasznokutszkij tábornok vezetésével had­osztályparancsnokság működött, ezért ezt a városrészt a polgári lakosság elől lezárták. A Zalár József utcába söltözött az egységek GPU-parancsnoksága 5—ó főnyi személyzetével. November 24. körül, egy rövid hét leforgása után a gimnázium épületében és a városi kórház jelentős részé- oen, valamint a Jókai úti, nagyméretű Hajdú-házban kór­házat rendeztek be. Ez az intézmény 1945 kora tavaszáig működött. A város egész tél folyamán katonai felvonulási köz­pont volt. Szinte minden házban zsúfolásig szállásoltak el szovjet katonákat. Itt gyűjtötték össze azokat a katonai erőket, amelyeket a Garam-völgyi előnyomuláshoz vetet­tek be. Maga Malinovszkij marsall is megszemlélte egy alkalommal, 1945 legelején a Gyöngyösre vezényelt csa­patokat, s azoknak lelkesítő beszédet mondott. A szovjet erőknek 1944. december 24-re sikerült a Mátrába befészkelt és bekerített német csapatokat meg­semmisíteni, illetve megadásra kényszeríteni — ezzel a városra időnként szórványosan rázúduló ágyúzás is meg­szűnt. A lakosság sorai közül a városban jelentős fegy­veres ellenállásra a német fasiszták és a nyilasok rém­uralma idején nem került sor. Gyöngyösorosziban azon ban három régi szervezett bányamunkás fegyvert szerezve ellenállási mozgalmat kísérelt meg közvetlenül a felsza­badítás idejében. Több SS német katonát semmisítettek meg, s később csatlakoztak a felszabadítókhoz. Sajnála­tosan elszigetelődve nem tudtak szélesebb ellenállást szervezni és kifejteni. így is óriási jelentősége volt sze­mélyes bátorságuknak és példamutatásuknak. Hatvan város november 26-án, míg Eger november 30-án szabadult fel. A Mátra hegységben Sirok és Sírok­tól — sőt Szarvaskőtől Gyöngyösoroszíig húzódó, kiváló védelmi terep jó lehetőséget nyújtott a fasisztáknak a támadás lendületének megtörésére. Gyöngyös fölött a környező hegyi falvakban így 3—4 hétre megvetették lábukat és csak december 24-re sikerült megyénk terüle­téről az összes fasiszta erőket kiűzni. A kéthónapos, súlyos harcban a Mátra vidék és Gyöngyös nagyon sok anyagi kárt szenvedett, középüle­tek estek áldozatul, a vasútvonalak berendezései semmi­sültek meg, s a jelentősebb 323 hídból 108-at felrobban­tottak, a villamos- és postai vezetékek hetven százaléka semmisült meg, a személyi károk pedig ennél jóval na­gyobbak voltak. Felszabadítóink áldozatait, a városok és falvakban őrzött több ezer szovjet hős sírja jelzi az utókornak. 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom