Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 4. szám - A HAGYOMÁNYOK ÉLETE - Fülöp Lajos: Vidróczki Marci megálmodója
MIIIIi!lllll!l!mi!lli!l!!!MI!IIHIIII!ini!lltrH!n!II!!!!l>lll!f!!miU!!i;!t!Hl!n!!!!!!l!!l!!l!!nt!!!lltmilll!!H!!!!!m!!(lll!!!n!l!IH!!!m!l!!!!n!miim!|!!mMm!m!l: I FÜLÖP LAJOS; I Vidróczki Marci megálmodója i ! I | S £ 7iiiifiiiimiiHiiimiiiiiiuiititimiiii!iiiiiiiHi!imiiiiiiitiiiiiiiii!iiitmiiiiiiiiimiimim!i(iiiiiimimiiiiiifiiiiMiiiniiiimiiiiiiiimiiii!immiimiiiiiiiii!ii(i!ii Autónk erőlködve kapaszkodik a Mátra szerpentinjein. Fotós barátommal a hegység túlsó oldalára, Párádra igyekszünk. Vigasztalanul esik az eső, Mátraházán már felhőgomolyag- ban járunk. Aztán a galyatetői elágazó táján ismét világosodni kezd. A látvány elbűvölő: az út mentén bükk- óriások állnak őrt, kétoldalt ősrengeteg, amelyet áttör a Hidas messzire elnyúló vágata. Kisebb-nagyobb bércek tűnnek fel, selyemfüvű rétek, ezernyi virággal, majd előbukkannak úticélunk mesébeillő házai. Palóchagyomány, Károlyi-emlékek, üveggyár, csevice, kocsi-múzeum, gyomorszanatórium. .. — a községre gondolva ezek a tények idéződnek fel bennünk. Újabban azonban más is: Asztalos Johák, a népi fafaragó, aki már úgy hozzátartozik Párádhoz, mint a mellette emelkedő Kálváriadomb. ♦ ÍS ♦ Házát egyetlen útbaigazítással megtaláljuk. Hogyisne, ilyen faragott kapuval és kerítéssel messze földön nem dicsekedhet senki! A porta kicsi, mint általában a hegyvidéki házak telkei; az udvaron rönkök, fatörzsek, későbbi munkák alapanyaga. Közülük egyet a megmunkálás kezdetén látunk: a felszabadult ország szimbolikus bemutatása lesz ez; a 30. évforduló pályázatára készül. Az udvarról először a műhelybe lépünk, ahol a mester éppen ajándéktárgyat, vidróczkis fatónyérkát készít. A bemutatkozás szűkszavú; lassan indul a beszélgetés, majd a töredékes félmondatok egyre teljesebbé válnak, feszélyezettséq nélküli, bizalmas társalgássá. Szóbakerül az életút, a megpróbáló emberi és alkotói sors, a sikerek és a buktatók. . . 1924-ben született Párádon, tehát most 50. esztendős. Nagyszülei, szülei pásztorok, summások. Ügy látszott, számára sem marad más lehetőség, ezt az életformát kezdte élni. A korszak ösztönös pásztorfaragásainak az időszaka is egvben. — Aztán a 40-es években kubikosmunkát vállaltam Pesten — mondja elgondolkozva. Többen voltunk innen csapatban. Vittük a vászontarisznyát, benne a krumplit, laskát meg a szalonnát. Magunknak főztünk. Nekem, mint fiatalembernek szerencsém volt, mert néha tervrajzokat küldözgettek velem egyik munkahelyről a másikra. Ekkor ismertem meg Pestet, közben bemerészkedtem a múzeumokba is. Csak ámultam azokon, amiket ott láttam I Ilyen szépségekről azelőtt nem is álmodhattam . . . Ennek az életnek a háború vetett véget, elvittek engem is a leventékkel, de sikerült megszöknöm. A felszabadulás a Felvidéken ért. 1944 Szilveszter éjszakáján érkeztem haza. Itthon mindjárt bekapcsolódtam az ifjúsági mozgalomba; színdarabokat ösz- szejöveteleket rendeztünk. Részt vettünk a földosztásban is, de itt Párádon nagyon keveset lehetett adni. Nekünk sem jutott belőle semmi. Akkor határoztuk el, hogy küldöttséget menesztünk a Földosztó Tanácshoz. Hárman mentünk fel Pestre — nagyon kalandosan. Ahogy felértünk, megkerestük a Földosztó Tanácsot. Két napig vártunk a lépcsőházban, amíg beengedtek. Veres Péter meg Erdei Ferenc fogadott bennünket. Elpanaszoltuk, hogy nálunk nincsen föld, de annál több a szegényember. Földet, letelepedést kértünk, ahol még lehetne. ígéretet is kaptunk, hogy mehetünk Baranya megyébe, Mucsi községbe. Ketten el is utaztak, hogy felderítsék a helyet. Amikor hazajöttek, 126 család indult el szerencsét próbálni. 3 család azonnal vissza is jött. En utólag mentem el még 5 családdal, de akkorra már a jobb házakat elfoglalták. 1946-ban beléptem a Nemzeti Parasztpártba. El is küldtek a szekszárdi káderképző iskolára. 1948-ban egy időre visszajöttem Párádra. Itthon tovább dolgoztam az Eposzban. Aztán megint Mucsi következett; csak 1950-ben költöztünk haza véglegesen. Már ekkor az ipar felé kezdtem kacsingatni. Beléptem a Kommunista Pártba. Egy időre községi párttitkárnak is megválasztottak. A Mátrai Fémművek építésénél kubikosmunkát végeztem, majd átképzéssel kőműves lettem. Különösen a gipsz épületelemek készítése érdekelt. Sokat tanultam az öreg mesterektől, akik még Olaszországot is megjárták. Ott is maradtam, amíg a gyár el nem készült. Onnan az akkor alakult parádi Vegyesipari Ktsz-hez kerültem pár évre. Majd az Erdőgazdaság következett. Itt rokkantam meg a derekamra, abba is kellett hagynom a munkát, leszázalékoltak. Ekkor kezdődött el tulajdonképpen a fafaragás, 1958- ban. # ^ ♦ A beszélgetés után egy zárt, kiállító folyosóra megyünk át, ahol a munkák — a mester helyett is — önmagukért beszelnek. A nagyobb szobrok közül azonnal megragad bennünket a Palóc asszony gyermekével c. mű néprajzi pontossága, finom kiőolgozása. Ezt követi a legendás hírű mátrai-bükki betyár, Vidróczki Marci szobra, az első életnagyságú munka. Vidróczki gyakran tartózkodott Párádon; egyébként is a közeli Mónosbélen született. Fénykép, karcolat nem maradt fenn róla, csupán a népi emlékezet idézi még alakjál ezen a tájon; így hát valóban meg kellett álmodni őt teljes testi való ságában. Sikerült! A mester egyik legkedvesebb alkotása ez, bár még nagyon a pályakezdő időszakból való. A betyárábrázolás egyébként kedvenc témája; ide sorolható Pintér Pista, Rózsa Sándor és Sobri Jóska megjelenítése is. A legkidolgozottabb és legtetszetősebb mégis Pintér Pista alakja, akit nagyapjáról mintázotti meg. Rendkívül kifejező Guggoló cigány c. szobra; öreg cigányemberről alkotta, a cigánysors drámaiságát fo- falmazta meg. Kidolgozása a fantázia működésére ad lehetőséget. Megható Édesanyám c. műve, akit parádi népviseletbe öltözötten ábrázol. Ugyanezt mondhatjuk el Palóc menyecske c. mellszobráról, amely a mester véleménye szerint afféle Palóc Buddha. Találkoztunk még egy drámai alkotással: Don a címe. Rokkant öreg katonát mutat be; azt ábrázolja, hogy mivé lesz az ember a háborúban. A falon szebbnél szebb domborművek sorakoznak: ilyenek a Csoda- szarvas üldözése, Vérszerződés, Dózsa halála a történelemből, Petöii, Madách és Ady portréja az irodalomból, a Pusztaszabolcsi summás- sztrájk egyéni élmények alapján, majd a kimeríthetetlen néprajzi emlékek: a Falusi este, Leánykérés, a Lakodalmas 3 szép darabja (Viszik a menyasszony ágyát, Menyasszonyköszöntő, Lefejezés), a Lótemetés és o Miska bácsi bagózik címűek. Láttunk egy hatalmas húsvéti tojást is, oldalán a húsvéthétfőn szokásos locsol- kodási jelenettel, A mester 1970 óta vesz részt kiállításokon. A plakátokat ugyancsak a folyosó falán láthatjuk. A főbb dátumok ezek: Parádsasvár, 1970., Salgó tarján, 1971., Vadászati Világkiállitás, 1971., — A természet és az ember témakörből; Balassagyarmat, 1972., Nemzeti Galéria, 1972., — Naiv művészek kilállítása (ezen nívó-díjat is kapott); Nyíregyháza, 1973. ♦ W ♦ A naív művésznek, aki elől az élet korábban elzárta a magyarság és az emberiség esztétikai kincseit, vissza kellett térnie a kultúra gyökereihez. A néphagyomány alakította ízlését, a paraszti és a munkásélet alkotó- készségét, közvetlen környezete, közössége életfelfogását. Nem hatottak rá a különféle izmusok, ösztönösen, őszintén, közérthetően alkot; a szépet azoknak akarja átadni, akiknek — mint eddig neki — nem volt lehetőségük a közelébe kerülni. A valóságot úgy mutatja meg, hogy pa
