Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 4. szám - A HAGYOMÁNYOK ÉLETE - Sereg József: Forradalmak a Mátra alján

ságot. A faji gyűlölködés szellemének megfelelően bevezették a megbízhatóság „őskeresztény" fogalmát.

A magyar nép érdekeivel ellentétes háború általánosan és gyöngyösi viszonylatban is súlyos véráldozatokat követelt. A lakosság hangulatát egyre inkább a béke felé fordította a mind gyakrabban érkező halálhírek és háborús veszteségekről szóló félhivatalos, vagy más forrású híresztelések. Mindenki jól tudta, hogy ezek mögött valóság van. Ezek a hangulati elemek megadták a lehetőséget ahhoz, hogy a város társadalmi rétegeinek megfelelően formákat öltsenek a háborúellenes, antifasiszta nézetek. A városi polgárság szűk németellenes csoportja befelé fordult és egymás között kétségbe vonta a németek esélyeit. A végső válság idején közülük néhányon vagy bujdosni kényszerültek, vagy ideiglenesen börtönbe kerültek.

Jelentősen szélesebb körben hatottak a Vörös Hadsereg győzelmeiről szóló hírek a város népi, antifasiszta köreiben, amelyek elsősorban a Tanácsköztársaság aktív részvevői körül csoportosultak és magvát képezték az újjáalakuló kommunista mozgalomnak. A baloldal erői jelentős segítséget kaptak a fővárosi munkásosztály részéről néhány olyan pártmunkással, akik a szervezett nagyüzemi munkásosztállyal tartottak kapcsolatot.

A város politikai hangulatára következtethetünk a helyi lap 1944 tavaszán megfogalmazott vezércikkéből, amely Tito partizánjai és Károlyi Mihály hívei ellen „nemzeti összefogást” hirdet és fenyeget is. . . „életünket, nemzeti létünket védjük ebben a háborúban..., tehát sem egyén, sem osztály ne bizakodjék abban, hogy helyezkedéssel és politizálással a nemzet többi tagjainak, vagy rétegeinek kárára kihúzhatja magát az alól, ami itt készül. . . nem, ezerszer nem!” Ilyen hangulatban élt a város akkor, amikor Horthy sikertelen kiugrási kísérlete után a fasizmus diktatúrája minden álarcot levetett, leplezetlenül, nyílt sisakkal a közélet porondjára lépett.

A nyilaskeresztes párt gyöngyösi szervezése már korábban megindult. Székhelye a Petőfi utcai műemlék jellegű Kulcsár-ház volt, ahonnan a város hivatalos vezetőinek bizalmával szervezték Gyöngyösön és környékén a fasiszta pártot. A szervezkedés jelentőségét aláhúzza az a tény, hogy a gyöngyösi nyilasvezetők közvetlen kapcsolatot tartottak fenn pártjuk országos központjával, személyesen Szálasival is. A város szegényparasztsága és munkásosztálya körében hosszú ideig sikertelen volt a nyilas agitáció. Az előbbire viszonylag jobb munkalehetőségeik, az utóbbira a Munkásotthonból kisugárzó erő miatt nem hatott szociális demagógiájuk. Talán éppen ezért helyezett maga Szálasi is súlyt a gyöngyösi szervezkedésre azzal, hogy személyesen is belefolyt abba. 1944. október 15-én a nyilaskeresztes párt helyi vezetője, a közismert „Hicsak”, rendes nevén Kiss János, városi nyilaskeresztes parancsnok lett. Fegyveres pártszolgálatot szervezett, a baloldali érzelmű embereket üldözte és inter- nóltatta, a zsidó holmikat szétosztotta és a felszabadító csapatok közeledtére a rekvirált fogatokkal fegyveresen a Mátrába „menekült”, Dr. Eély Iván és Bally Imre nyilas- vezetők segítségével több kocsirakomány fegyvert és lőszert rejtettek el a várostól nyolc kilométerre levő „Bagolyvárban”, azaz a régi Gyöngyösoroszi ércbánya tárnáiban. A rejtekhely több száz kézigránátot, páncélöklöt, aknát, robbanóanyagokat, géppisztolyokat, lőszereket, egy tábori rádióleadó-állomást és egyéb katonai felszereléseket tartalmazott, esetleges ellentámadási célokra. Azonban terveiket megvalósítani nem tudták, mert a Vörös Hadsereg egységei gyors ütemben nyomultak előre és így számításaikat keresztülhúzták. A gyöngyösi haladó erők antifasiszta ellenállásának hatékonyabb formáit megakadályozta a kegyetlen terror, a sok internálás és egyéb megtorlás, amellyel a meg-meglnduló szervezkedésnek szembe kellett néznie.

Ennek ellenére 1944. március 19 előtt a Battyhány téri Munkásotthon ismert találkozóhelye volt az illegális kommunistáknak, majd Donáth földműves lakásán, Prunyi Béla cipész, ill. Maticsek János felsőrészkészítő lakásán baráti összejövetelt színlelve hallgatták az Illegális Kossuth adó híreit.

Sajnos mire a mozgalom aktivitása kibontakozót! volna, a vezetőket internáló táborba hurcolták, először 1944 áprilisában, s később, 1944. október 17-én — így a potenciálisan létező antifasiszta erő szervezett ellenállása nem tudott magasabb szintre jutni, viszont a felszabadulás első napjaiban a lefogott erők annál nagyobb erővel bontakoztak ki, mint ahogy ezt a november végi és decemberi örvendetes események is igazolják.

Hazánk felszabadítása 1944. szeptember 23. és 1945. április 4. között zajlott le. A német fasizmus utolsó európai csatlósaként fontos tényező voltunk a hitleri birodalom védelmében, mint gazdasági tényező is, de mint hadi, stratégiai tényező is. Az előző esetben nem nélkülözhették mezőgazdasági és ipari nyersanyagszállításainkat, az utóbbi esetben le kellett mondani hazánk elvesztése folytán egész Délkelet-Európa feletti ellenőrzési lehetőségről, a hurok hazánk elvesztésével a hitleri Németország körül bezárult.

Megyénkben a harcok október folyamán már megkezdődtek és a Tiszán túli területeink október közepén felszabadultak. Október 20-án érték el a Tisza keleti partjait. Megyénkért a 2. Ukrán Front 53. hadserege, a 49. és 57. lövészhadtestek, a jobbszárnyon a 27. hadsereg, a baiszárnyon pedig a 7. gárda hadsereg harcolt, A Tisza nyugati partjain egy hét kilométer mély védelmi vonalat hoztak létre a németek október 30-ra, Poroszló, Sarud és Tiszanána községek vonalában, és a tankokkal megerősített 76. német gyaloghadosztály vette fel a küzdelmet.

November 2-án a német erőket kivonták a harcból és az első vonalba a 9. magyar határvadász és a 25. magyar gyaloghadosztályt vetették, felrobbantották a tiszafüredi és a kiskörei hidakat, a magyar egységeket felmorzsolásra szánva visszavonultak Füzesabony térségébe. Itt két német gyalog- és egy páncélos hadosztály helyezkedett el. (A 76., a 8. gyalog és a 24. páncélos hadosztály.) Az átkelés november 6-tól 7-re virradó hajnalban történt hatalmas erőkkel mindkét oldalról. Legendás hőstettek születtek, Kusnov hadnagy és Terentyev géppuskás, a Szovjetunió hőse tüntette ki az átkeléskor különösképpen magát. Terentyev géppuskás az átkeléskor háromszor sebesült meg, mégis géppuskájával egyedül biztosította órákon át az első egységek átkelését már a nyugati partról. November 7—9-ig jutottak el a felszabadítók Poroszló—Kisköre vonalától Füzesabony alá. A támadás sajnos lelassult, a németek a létfontosságú Miskolc— Füzesabony—Hatvan vasútvonal védelmére rendezkedtek be. E harcokban állományának hatvan százalékát elvesztette a 9. és 25. magyar hadosztály, mely testével rakott védfalat a fasiszta német „szövetségesnek".

November 11—16 között folytak a létfontosságú vasútvonal előterében a harcok, melyek november 16-ra Visznek—Adács—Karácsond—Vámosgyörk—Nagyfüged és Gyöngyöshalász felszabadításával végződtek, és Füzesabonynál Eger irányában kialakult a németeket bekerítő harapó délnyugati szárnya. A hadi események ezzel városunk közvetlen közelébe kerültek.

Gyöngyösért a felszabadító csapatok támadása délről és délkeletről indult meg, ezért a németek a város déli vonalán megerősítették hadállásaikat. A munkálatok elvégzésére a polgári lakosságot is igyekeztek kényszeríteni, de törekvéseik kevés sikerrel jártak. A város lakossága ekkor már önvédelemről gondoskodott. Több ezer ember a város közelében levő farkasmályi pincékben talált menedéket. Az otthon maradottak pedig a lakások alatti pincékbe menekültek. A szovjet hadsereg földi és légi támadást indított a német állások ellen, s a tüzérségi előkészítés után páncélos és gyalogos egységek szorították vissza a város házai közé a német csapatokat. Míg a várostói délre eső fronton a németek kétségbeesett ellenállásba kezdtek, addig váratlanul kelet felől a meg- erősítetlen résen újabb szovjet támadás bontakozott ki, és ez a német csapatokat visszavonulásra kényszerítette.

A szovjet csapatok előnyomulása a városba vezető déli és keleti főútvonalon az Egri és Jókai utcán és ezek mellékutcáin folyt le. Utcai harcok folytak, különösképpen a város Főtere környékén. A szovjet csapatok támadása itt összpontosult és innen újra két ágra bomlott, északi irányba a Petőfi utcán Gyöngyössolymos felé, illetve a