Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 4. szám - A HAGYOMÁNYOK ÉLETE - Sereg József: Forradalmak a Mátra alján
vol alacsonyabb az országos átlagnál. A halálozás ezzel szemben igen magas volt, amit csak részben magyaráz a csecsemőhalandóság magas száma és a veszedelmes gümőkór. A proletárdiktatúra bukása utáni restauráció városunkban is a fasiszta keresztény nemzeti szellem jegyében folyt le. A városháza tisztviselő kara lényegében természetesen a kormánypárt szellemét sugározta. A Horthy- időszak jellegzetes pártja, a Magyar Élet Pártja tagságának jelentős részét közülük toborozta. A lakosság kb. 1/5-e zsidó volt, kisiparosok, kiskereskedők voltak, de szinte teljes mértékben közülük kerültek ki a kereskedelmi és ipari vállalkozók is, a helyi tőke képviselői. A helyi ,,nagytőzsde'', tőzsdeszerű intézménye volt a „Kereskedelmi Csarnok” Tagsága csaknem teljes mértékben zsidó tőkésekből tevődött össze. Tőzsde és kaszinó volt egyben. Tagjainak osztályheiyzete megszabta politikai állásfoglalásukat is. Később a 30-as évek végén és a 40-es évek legelején magatartásukat az egyre fokozódó aggodalom jellemezte, a megkülönböztető faji törvények következtében. A Kereskedelmi Csarnokkal szemben állott az időközben megalakult Baross Szövetség, tagjai „szegényebb keresztény" kereskedőkből kerültek ki, akiknek politikai aktivizálódása a fasizmus álarcainak levetésével együtt a várható zsidóvagyonok reményében egyre inkább fokozódott. Az ifjúság keresztény nemzeti szellemben való nevelését az iskolán túli szervek is fokozódó erővel szolgálták. Nevelésük természetesen egészítette ki a politikai szervek munkáját. A Levente Egyesület végezte ezt a nevelést a legszélesebb körben, de ennek a szellemnek a szolgálatában teremtődött meg a klérus ifjúsági szervezete, a „Kálót” és a „Kalász” is. Gyöngyösön mindkettő a ferences rend befolyása alatt maximálisan végezte tevékenységét. A gyöngyösi ferencesek széles körű agitativ tevékenységet folytattak a rendszer megszilárdításáért. A már említetteken kívül befolyásuk alatt működött a Cserkész Szövetség és a Szívgárda, valamint a Mária Kongregáció is. Tevékenységüket a felnőttek körében is eredményesen végezték. Tekintélyes és nagy létszámú tagságot tudtak toborozni az ún. „Harmadik Rendbe" és a „Férfi Kongregációba” is. A Gyöngyösi Úri Kaszinó csak látszólag élt elszigetelt életet. Tagjai birtokosok (dzsentrik), kisvárosi tisztviselők önmagukban hordták a korszak uralkodó szellemét. Féltékenyen őrködtek intézményük kasztjellegén, nagy súlyt helyeztek a társadalmi érintkezés szabályainak sérthetetlenségére és „tisztaságára". A paraszt-polgári ellenzék szerepét töltötte be a korban a Gazdakör. Itt talált otthonra a Kisgazda Párt gyöngyösi képviselete is. A Gazdakör tagsága azonban eléggé sokszínű politikai arculatot alkotott. Jobboldaltól a parasztdemokratákig minden árnyalatot képviselt. Politikai kihatása így a város hivatalos életében nem lehetett jelentős. Az uralkodó körök helyi képviselői számára lényegesen erőteljesebb ellenzéket képviselt a Munkásotthon. Ide tömörült a kis létszámú, de politikai érdeklődésében viszonylag aktív, szervezett — bár kisipari jellegű munkásság. Kisiparosok, segédek, kisebb vállalatok munkásaiból szervezte tagságát az itt működő szociáldemokrata pártszervezet és a szakszervezet. A két szerv tagságát szinte alig lehetett szétválasztani. Valójában itt találtak megfelelő környezetre a volt vörös katonák, a kommunisták, a tizenkilences aktív csoport is. A szociáldemokrata párt tagságán belül kommunisták is tevékenykedtek. A munkásotthon már 1927 óta működött. A tagok saját erőforrásaikból tartották fenn azt művelődési, kulturális és szervezkedési céllal. A munkásotthon tagjai közül a fel- szabadulás után sokan jelentős kezdeményező politikai szerepet vállaltak, sokan vettek részt a különböző állami és népi hatalmi szervekben. Közöttük voltak azok a baloldali erők is, akik Czakó Sándor, volt „tizenkilences” körül a 30-as években aktív szervezkedést folytattak Nagy- rédén. A szervezkedés leleplezésekor az uralmon lévők politikai bűntényként kezelték a megmozdulást. Bírósági eljárást indítottak. Az ügyet „tizenkilenc kísértéseként” ítélték meg, s a „bűnösökre” súlyos, rövidebb-hosszabb börtönbüntetés várt. A fasizmus a háború éveiben egyre nyíltabb terrorcselekményeket hajtott végre országosan, megyénkben és városunkban is. 1944. március 19-én az ország megszállásával a látszat polgári biztonsági állapotok is megszűntek, a démon elszabadult, nem kellett a „polgári állam" spanyolfalait használnia. Azonnal megindult a haladó elemek legjobbjainak üldözése. Már a német megszállás első napjaiban internáló táborba zárták újra, 1942 után másodszor 1944-ben, Zsiska István kőművest, Czakó Sándor vöröskatonát, Hablicsek Ferenc 1919-es veteránt és Pataki János földművest, lefejezni szándékozván a szerveződő ellenállási mozgalmat. Az antiszemita fajüldöző rendeletek konkretizálódtak. Április közepén már kötelező volt a megbélyegző — megkülönböztető sárga csillag, a zsidó üzleteket bezárták, a közhivatalokból és az ipari és kereskedelmi kamarákból a zsidók kizárása ténnyé vált. Május 5-én megjelent és végrehajtották a zsidók gettózását. Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban és Tiszafüreden állítottak fel a helybeli lakosságnak gettókat, míg a falusi zsidó lakosokat Szúcs község melletti bányatelepre gyűjtötték össze. A megyéből 6551 zsidó polgárt zártak táborba, s közülük legtöbbet, 1824 főt Gyöngyösön, a Hősök temploma környékére, Egerben 1620, Hatvanban 1121, Tiszafüreden 701, míg Szúcs községben 1285 személyt gettóztak be elemi egészségügyi feltételeket sem biztosítva. A vonakodó polgár^ tisztviselőket a feladat végrehajtására nem egy esetben" katonai, rendőri megtorlás, internálás, állásvesztés kilátásba helyezésével kényszerítették a hivatalos hatalom képviselői. Június 8-án hurcolták el az előzetesen elkülönített zsidó lakosokat Németországba, a gyöngyösieket Auschwitzba — közülük csak néhányon vészelték át a fasiszta haláltábor borzalmait. A megye lakossága fokozatosan szembe fordult a német fasizmust kiszolgáló, a maga fasiszta álláspontját egyre kevésbé takargató államapparátussal. Ennek tárgyi bizonyítéka a beszolgáltatási rendelet tekintélyveresége. 1943 első félévében a megyében még 138 százalékra, az év második felében ugyanitt már csak 66 százalékra teljesítették az előirányzatot. 1944-ben hírhedt cselédtörvény jelent meg, mely szerint a zsellér agrárproletárok az elmúlt évi munkabér szintjén internálással, munkatáborral való fenyegetés ellenében kötelesek voltak február 20-ig magukat munkavállalókhoz lekötni. A gazdag birtokosok hatalmi kényszerrel is alig tudtak munkaerőt biztosítani, határozott ellenállást fejtettek ki több megyei községben (Füzesabony, Demjén, Kerecsend, Egerszalók, Egerszólát), mely helyekről a forradalmi agrárproletáriátus vezetői közül kétszáz főt internáltak. 1944 nyarán már egyre sűrűbben fordult elő a hadseregből való „dezertálás" — szökés. Július—augusztusban már több mint háromszáz katonaszökevény ellen adtak ki elfogató parancsot a megyében. A nyilas rémuralom napjaiban az embervadászat, a gyilkosság súlyos tragédiákat eredményezett. Nyilas banditák a kerecsendi erdőben kiraboltak és agyonlőttek október végén huszonnyolc deportáltat. Október 17-én deportálták a gyöngyösi farkasmályi kőbányából az üzemvezetőt, Demeter Lajost, Bakos Károly gépészt és Mikulásik mozdonyvezetőt, és velük együtt kerültek a kis- tarcsai lágerbe Berta János szervezett munkás, Huszár Ferenc kádár, Moletti Márton utcaseprő és az 1919-es járási direktórium elnöke Tímár Lajos szűcsi lakos. Ezekben a napokban még tizenhatan kerültek internáló táborba, többek között Kis Ferenc rokkant és Benei Sándor tisztviselő, valamint Markazról Szabó János erdőőr. A háborús évek nyomása egyre erősebben éreztette hatását Gyöngyösön is. 1942-ben a boltokban már alig lehetett élelmiszert vásárolni. A jegyre adott kenyérfejadag szánalmasan kevés volt arra, hogy a dolgozó ember igényeit kielégíthesse. A jegyrendszer felvirágoztatta a feketepiacot és a korrupciót, és tovább mélyítette az új gazdagok és a nélkülözők közötti feszültséget. A hivatalos hatalom pedig a hangulat nyomása alatt, a „nyugalom megőrzése érdekében” munkakényszerrel sújtotta a dolgozó kisembereket, az agrárproletáriátust és a munkás
