Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Viktor Rozov: A szabadalom (Ford.: Hekli József)
^iiiiniiiiiiiimiMtiiniimiiiiiimiiiummiiiiiiiuiiiiMmiiiimimiiiMniuHiiiimn inn minimi I until imiiMii nun uiiim mi miiimNiHiiiinimi um um M>> VIKTOR ROZOV: A szabadalom 3 Komédia Fordította: HEKLI JÓZSEF TiimitiuuiiiuiiiimiiimiiiiiiiiiiiMMiiimiiiiiiiiiiiHiiiiiinHiiiiiiinHiiiiinniuiMiiiiinniiiiuiimiiiminmimuiMinMiiiiiiiiiiiMiiinuitiiHiinuminiiiinT MÁSODIK FELVONÁS Uayanaz a lakás. Néhány úl tárgy látható, mint az ablakon lévő szép, díszes függönyök. Pelage/a Filatovna asztalt terít. Bejön Viktor. PELAGEJA FILATOVNA: Mi újság? VIKTOR: Minden a legkitűnőbb. PELAGEJA FILATOVNA: Megígértétek, hogy elmentek Antonhoz, nem feleltetted el? A kis Misának ma van a szü’etésnaoja. V'KTOR: Persze, em'ékszem. PELAGEJA FILATOVNA: Az ú] füg- gSnv«i/ot észrevetted? VIKTOR: Észrevettem. PELAGEJA FILATOVNA: Tamara vett mén teás készletet is. Nekem — eqy órát. (Mutatja.) Teljesen meg- kavarorlott. VIKTOR: Hát aztán? A füaaöny szOkséaes, neked az óra — szintén, a k^srlelnek is hasznát vesszük, PELAGEJA FILATOVNA: Méa bárom nao van a fizetésig. Neked mennvl nénred maradt? VIKTOR; Eav t'z»s. Kibírlak addiq. PFI.AGFIA FILATOVNA: Csillapítsd lg Tnmcirát. VIKTOR; Honvan? PFIAGEIA FILATOVNA: Nyíltan man'll at neki mindent. V'KTOR: Nincs értelme. Anton azt manóin. m'nd°n renrlFe jön. PELAGEJA FILATOVNA: De az idő múl'k. VIKTOR: Na és, minek feleslegesen iraatni. PELAOFIA FILATOVNA: A feleségnek mindent a férjjel eayütt kell elviselni. A közösen átélt események szilár'Ktíölt ci családot. VIKTOR; Mén uárnk eay kicsit. PEIAOEJA FILATOVNA: Várd csak mea. Addig Idd meg a teádat. Sütöttem pironot. befőttet is készítettem, meaavböl. VIKTOR: Meqvárom Tamarát. Aztán hamarosan vendégségbe kell mennünk. PEIAGEJA FILATOVNA: Ignátot láttad? VIKTOR: Hová tűnhetne. . . Min- dennao találkozom vele. PELAGEJA FILATOVNA: Talán ész- retért. Szégyell bizonyára a szemedbe nézni. VIKTOR: Nem éppen, belenéz. Neked üdvözletét küldi. Mondd még az anyádnak — benézek majd, mihelyt kissé szabadabb leszek. PELAGEJA FILATOVNA: Csak jöjjön! Én majd adok neki... De mivel van elfoglalva? VIKTOR: Határidős megrendelést i* készítenek India számára. PELAGEJA FILATOVNA: Határidő — ez ismerős dolog, ötvenegyben kaotuk az első ilyen határidős feladatot. Már nem emlékszem, kinek a részére dolaoztunk. Óriási megrendelés volt. Jó! megcsináltuk. Ti se valliatok széqyent. (Beiön Tamara.) TAMARA: Sokáig elmaradtam Méq hozzánk is beugrottam. A papának kesztyűt vettem, barnát, épp olyan, mint a kabátiónak a színe. PELAGEJA FILATOVNA: S mi van a dobozban? TAMARA: Az Misenkáé. Nézzétek! (Kivesz a dobozból egy tengelye körül forgó lepülőgéoet. felhúzza a iá- tékszert. A repülő közben röpköd.) Ilyenfajta, azt mondják, ritkán szokott lenni. És nem is dróna — tizenkét rubel. .. Átöltözöm. (Kimegy.) PELAGEJA FILATOVNA: Mondj meg neki mindent. VIKTOR: De hogy mondjam meg neki, honv? PELAGEJA FILATOVNA: Tehát pénz. szóval lehet, hogy nem is lesz. Manvarázd meg. VIKTOR: Mi az hoav nem lesz? PELAGEJA FILATOVNA: Hát, késik, mondink. VIKTOR: Ö is tapasztalja a késedelmet. PELAGEJA FILATOVNA: Akkor meg miért nőm beszélsz? VIKTOR: Megmondtam: nem akarom hiába izqatni. . . Jól van, kiköltekezik, aztán lecsendesedik. Valószínű, már az utolsó rubeleit költi. (Beiön Tamara, forgolódik a tükör előtt.) TAMARA: Mama, tegnap átnéztem a téli holmikat, magának új bunda kellene. PELAGEJA FILATOVNA: Még mit nem, erre ne is gondolj. Én a régit szeretem, ahhoz szoktam. Ne merj venni. (Kimeav.) TAMARA: Csak, hoay ellenkezhessen. Az anyáddal eavütt milyen sivárak vaavtok. Ez „nem kell”, annak „nincs értelme”. .. Nézd csak, ezekkel a füaqönyökkel milyen csinos a lakás. Még veszek valamilyen ötletes csillárt Is. VIKTOR: Minek a csillár? TAMARA: Vitya, ne avatkozz a házi dolaokba. Ti azt mondjátok — nem vaavok háziasszony. Én majd megmutatom, micsoda háziasszony vagyok! Méq futószőnyeaet is vásároltam. (Kiránaatia a táskájából, a komód J dobja.) Szép? VIKTOR: Szép... TAMARA: Megvettem Herzen mellszobrát is, (Kiveszi a táskájából.) VIKTOR: Miért Herzenét? TAMARA: Más nem volt. (Gyönyörködik a vásárolt dolgokban.) Most már megértem az embereket, akiknek sok pénzük van. Azt sem tudja, hova nézzen az ember: ezt is szeretném, azt is. Egyenesen meg kell bolondulni. Elveszted a fejed, (Kivesz a táskából eqy vázát.) (Beiön Pelageia Filatovna.) VIKTOR: Ez kié? TAMARA: Most a miénk. Patinás. A bizományi boltban vettem. Pontosan ilyen van a fodrászüzletünkben, nrndiq meqcsodálom. Vitvka, micsodo ho'mik vannak a bizományiban? Jobb oda nem bemenni. Oroszlánt is láttam I V’KTOR: Miféle oroszlánt? TAMARA: Márványból. Valamiféle embert marcangol. Félelmetes! PELAGEJA FILATOVNA: Ragadozó állat, ezért marcangol... Várhattál volna eav kicsit a bevásárlással, amin meakapiótok a pénzt. TAMARA: Nálam az a szabály: ha olyant látsz, ami szOkséaes, vedd mea. Később, kritikus helyzetben, futkoshatsz. ahoav tetsz:k — mea nem leled. (Csenaetés. Pelaneja Filatovna kimegy, mold vhrzatér Nonnával. N^-na kezében báló van, tele vásá rolt holmikkal.) NONNA: üdvözletem I Elfáradtam... (A táskáiára mutat.) Misenvkának az ünneoi asztalra. Nem felejtettétek el? PFLAGFIA FILATOVNA: Már elkezdtek készülődni, üli le, Nonna. Pirogot sütöttem, befőttet készítettem. Kóstold meg. NONNA: Köszönöm, nem kérek Mór meavek is, valamit még főznöm kell. Anton nincs itt? PRAGEIA FILATOVNA: Nincs. (Tamara kimegy a másik szabóba.) NONNA: Mi van Tamarával? PELAGEJA FILATOVNA: Teliesen nek'vnrliilt — nyakra-főre vásárol. NONNA: Nem mondtál el neki semmit? VIKTOR: Nincs értelme. NONNA: Félsz? VIKTOR: Nem félek én semmitől. Nincs értelme és kész. NONNA: A férjem másképpen bolondult meq, olvan mint eqy őrült. És qonosz lett. Misenvkót ma megütötte, a gyerek úav üvöltött. De nem a fájdalomtól, tűrő fiúcska, hanem sértettségből. S mindez miért történt? Anton ült, valamit írt, mostanában folyton mindenféle beadványokat szerkeszt. Misenyka az asztal alá mászott és biztosítótűvel a két nadrág- szárát egymáshoz tűzte. Anton, mikor felállt, maidnem orra bukott. Mi van ebben különös! A gyerek találékony, fejlődik. Milyen ravaszul kigondolta! Hát, csínyt követett el, persze. Értesd meg vele. Persze nem gonoszkodásból tette, hanem tréfából. De Anton keményen hátbacsap- ta.. . A születésnapon. Megajándékozta ! PELAGEJA FILATOVNA: Pfuj. az átkozott, egy Ilyen kisfiút.
