Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 4. szám
Iniciálé Második évfolyamunk negyedik számát vés :i kezébe az olvasó, s aki hűséget fogadott n Szemlének elejétől fogva, az immáron a nyolcadik hatvannégy oldalt lapozhatja végig. Azt állítani e nyolc szám után, hogy a Hevesi Szemle btvölti ama hivatását, amelyért létrejött, amit a szerkesztő bizottság tagjai maradéktalanul megvalósítani szeretnének, s amit az olvasó is maradéktalanul és érinthetetlen jogánál fogva is elvár folyóiratunktól — túlzás lenne. Sőt: valótlan is. Ám azt állítani, hogy a két esztendő alatt Heve« megye országos terjesztésre is kerülő negyedéves folyóirata előbbre lépett azon az úton, amely az elmúlt éveknek amúgy is jellemzője volt születés betegségeit — ha a gyermekbetegségeket még nem is — kiheverte és kinőtte, hog, tényezője lett, bármilyen szerény mértékben is a megye, sőt az ország művelődéspolitikai életének — egyáltalán nem túlzás kijelenteni. Hozzá kell tennünk mindehhez, hogy az a politikai légkör, az a szellemi forrongás, az alkotni, a tenni, a mondani és közölni akarás, amely az elmúlt éveknek amúgyis jellemző^ volt hazánkban — ez hozta, csakis ez hozhatta 'étre folyóiratunkat. Ha a szerkesztő bizottság hűségesen szolgálja ezt a politikát, ha széleseob teret nyit, több lehetőséget és módot ad, hogy minél többen szóhoz jussanak hasábjainkon — a Szemle további útja és fejlődése kétségtelen. Számos bírálat érte a Hevesi Szemlét. Köszönjük. Akik bíráltak bennünket azok olvassák és bírálatukból kicsendülően tisztelik, sőt talán szeretik is folyóiratunkat. Vagy legalábbis tisztelik és megértik szándékainkat. A szerkesztő bizottság erejéhez, lehetőségeihez képest igyekszik nemcsak megszívlelni a kritikai megjegyzéseket, de a helyeslő fejbólogatásokon túl meg is óhajtja valósítani mindazokat a javaslatokat, amelyek jól szolgálják lehetőségeinket és céljainkat. A kritikai megjegyzések egynémelyikére mégis szükségesnek tartjuk kitérni. Bírálták folyóiratunkat, mert színvonalában és arányaiban, mérsékeltebb irodalmi rovatának cnyaga, mint például a helytörténeti rovaté. Hangzott el kifogás a lap grafikáit illetően, megkérdőjelezve annak nem túl magas színvonalát. És igen sok olvasónk tette kifogás tárgyává, hogy a Hevesi Szemle megjelenési időpontjai késnek (7 meghirdetettől, hogy nem lehet kapni a megye községeinek jórészében, de az ország számos kuburcentrumában sem. Előfizetni is felettébb ;:ohézkes folyóiratunkra. Nos: a Hevesi Szemle Heves megye folyóttá. A lap belső arányai, a rovatok tartalmának mennyiségi és minőségi viszonyai is szemléltetik, hogy erre és ennyire képes most Heves megye, illetőleg ennyit képes még és most feltárni n szerkesztőség a megye szellemi kincseiből: az irodalom terén. Igen sok tehetséges költő, nem kevés számú novellista, sok festőművész él és dolgozik például Heves megyében. Nem mindegyik tisztelte meg ezek közül folyóiratunkat, olyan is akadt, aki tehe<ségéhez képest gyengébb alkotással akart szerepelni a Szemle hasábjain. (Előfordult ez természetesen a szellemi élet más területén élő és dolgozó szakemberekkel is.) Miután ezt úgy felfogni, mintha az illető művész lebecsülné folyóiratunkat, természetesen távol állott tőlünk, curry kellett gondolnunk, hogy az ilyen esetben a művész rangját és hitelét megóvni nekünk a kötelességünk. Eltekintettünk írása, vagy munkája közlésétől. Elbotolni az ilyen tisztes elvek fényénél sem lehetetlen. Botlottunk is. A Hevesi Szemle nyolcadik számát tartja kezében az olvasó — írtuk az elején. Bízunk benne, hogy a terjesztésért felelős szervek és intézmények, s azok dolgozói is felfigyelnek a nyolcadik szám után, hogy Heves megye folyóirata legalább annyi megbecsülést érdemel a részükről, mint amennyit az olvasók megadnak a lapnak. Hogy ez a kötelességük és a munkájuk is — erről most ne itt essék szó. Bízunk benne, hogy évről évre mind kevesebb gond lesz a postai terjesztéssel, az előfizetéssel, s elérjük a terjesztők jóvoltából, hogy legalább Heves megyében minden községbe eljusson kellő példányszámban a megye egyetlen művelődéspolitikai folyóirata. Mi végezzük a magunk dolgát tovább — s nem is kevés. Következő számunk már oly időszakban jelenik meg, amikor az ország a felszabadulás 30. esztendejét ünnepli, amikor mindenki számvetést tesz a három évtizeddel: hogyan sáfárkodott önmagával és a rábízott dolgokkal. Ezt kell majd nekünk is tenni, tesszük is majd. A párt kongresszusa, az ott születendő határozatok végrehajtásában, az ünnepek utáni dolgos, de semmiképpen sem szürke hétköznapok jobbításában megvan és meglesz a feladata a Hevesi Szemlének is. Igyekszünk megfelelni a kötelességnek, a bizalomnak is és önmagunk elkötelezettségének Is. Boldog új évet ehhez!
