Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 4. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Garai Gábor: Kóbor végvári vitéz fohásza

Iliit ;ilil iliiilllllUilllllIUlllllUIHIill'' llllllli IttilllllilUltf UMllllli

GARAI GABOR:

| Kóbor végvári vitéz fohásza

(Valentinus Balassi emlékezetére)

UlUinUIUillllllinmilMIIIUIUIIUIIllllUtlHUIUUIIIUII(UUmillHUIItHHIUHUIIMIIIIIUMIIIIIIIHIIHIIUISIS<i;illllUlllllllUIHIIIIIIHIIItlllHllt<ilUIIWll<:iltllllllllimiUllimiUIIIIIUlim!MllMHII»IllllJUIIIMIimillillilllltllHMUMHIIilUlllSlir

s

I

I

s

:

1

!.

Indulnék Egerbe, szegődnék seregbe, hanem a vár elveszett; Dobó elesett, el — s Bornemissza Gergely kárhozatra tévedett: halálok csak mezőben, kelek őszi ködben harmat áldja testemet.

Nem őriz a törvény, sötétben rámtörvén vén csikaszok harapnak; de próbált kardomra nem ül veres rozsda, tükröt villant a napnak; jó ügyért verekszem, híven — s engedetlen: törvényt teszek magamnak.

Fölnézek az égre, a Göncöl-szekérre; rúdja most arra mutat, hol az én kedvesem rabsorban, csöndesen morzsolja a napokat; jöttömet elvárja — nem jut árvaságra, mert szerelmem nem lohad.

Kiváltom én, bárhol járjon, az álságból, elveszni nem eresztem; el is megyek érte, csillagos szekérbe fogva nyargal a lelkem; érte nyargal váltig, kivel már halálig életem eljegyeztem.

lii.

Habár seregtelen járok, — reménytelen meg nem adom magamat; gyalázhatják balog, balkörmű zsoldosok jó—katona—voltam; búban, csahos sárban, kóbor árvaságban, becsületem megmarad.

Nem magamért élek, hazát sem cserélek; földem méhébe temet, vissza a nagy ölbe, ha dolgom letelve végbúcsúmhoz térdelek; de addig kéretlen, portyán vagy seregben hadakozom értetek.