Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 3. szám - HAGYATÉK - Vizitáció (Népi játék)
BORCSA: Tán ászt hiszed, hogy nem elmennék, csak lehetne! MIND: (Nevetnek.) 0RZS1: Bijony én is ászt mondom, amit Borcsa! JÓSKA: Jó lenne, igaz-e Náci, legalább mevvetné az ágyadot estenként? MIND: (Nevetnek.) ANDRÁSBA: (Jobbról belép, ostor van nála.) No legények, mehetőnk! LEGÉNYEK: Hát gyerőnk! ANDRÁSBA: (Meglátja Málinénit.) Te is itt vagy, ebatta? Tővé tettem má érted a féfalut! MÁLINÉNI: Mé hijányosztam má annyira? ANDRÁSBA: Nem tanátam tiszta gatyát. MÁLINÉNI: Jaj, Istenem, összetúrta má mindenemet a ládába, ott vöt a ládafijába letfelő! ANDRÁSBA: Nem baj, itt van má letaló-e, de az ingem nyakát sem tuttam begombónyi! (Mutatja az ing- nyakát.) MÁLINÉNI: Mutassaszi! (Gombolni akarja.) Nagy gyámótalan, mé esse tuggya má begombónyi, ahogy vénei, úgy gyámótalanogyik. (Észreveszi, hogy a gomb hiányzik.) Jó ember, hát nincs ezen gomb! ANDRÁSBA: Azé nem tuttam én is begombónyi, jóasszony! MIND: (Nevetnek.) KÁROLYBÁ: (Belép balról.) Gyertek má, a kutyafáját! A törvénybíró elun má várnyi. Má kikérte a pályinkát is! LEGÉNYEK: Akkor gyerőnk! Vág- jónk rá mé egy nótára! MIND: Házunk előtt mennek el a huszárok, Édesanyám én is közéjek állok, Én leszek az első századm szakaszvezető, Majd kitelyik ez a három esztendő! Húzd rá cigány, szakaggyon el a húrod, Mer má nekem üsse sokáig húzod, Majd húzza a katonaság rezesbandája, Siralmas lesz annak hallgatása. LEGÉNYEK: (Mind megöleli párját gyengéden.) NÁCI: (Meg akarja ölelni Orzsit.) ÖRZSI: (Durván kiszabadítja magát, majd sir és elszalad.) LEGÉNYEK: (Párosán el, balra, dalolják :) Húzd rá cigány, szakaggyon el a húrod... stb. KÁROLYBÁ: (Legény után el.) ANDRÁSBA: (Jobbra el.) MÁLINÉNI: (Nótaismétlés közben.) Szerencsés utat fijajim! BORCSA: Ugyan bemarad-e mind? FÜGGÖNY. II. Felvonás BORCSA: (Színen. Feje kázsmér- kendővel hátrakötve.) Ugyan bema- rad-e mindenki, nagyon kéványcsi vagyok már rá! MÁLINÉNI: (Színen, jobb öltözetben.) Bebe, bijony, honná maranna, kell a katona, ezek mind olyan szép derék legények, aktar egy-egy szá jegenye. BORCSA.: Hát csinosak, de azé nem lehet ászt tunnyi, az én emberem is elégnagy, oszt mésse kellett katonának! Mer nem lehet tunnyi, hogy bekötött zsákba mi van, csak mikor levetkezik. MÁLINÉNI: Az igaz, mikor az én Andrásomék vótak a vizitáción, akkor se vették be közölök, a szegény Cingár Dezső nem maradt be. Igaz, hogy ő olyan vót, szegény nyugogy- gyék, akar egy fáradt gunár. BORCSA: Olyan vékony vót? MÁLINÉNI: Olyan. Narreményte- lenségbe vótak szegények, sokan vótak testvérek, az apjokra rádőllött a fa mé fiatalkorában, oszt mekhótt, az annyok nevelte őköt, ászt a kis főggyököt is elcsalta tőlök egy kis ételmaradéké, me miegymásé az a fődéhes Zsugori Balázs. BORCSA: Az is olyan vót? Appegy má örekkorába mindé a templomba vót, ott ájtatoskodott, akar egy apáca! a búcsúra járt a Szentkútho. MÁLINÉNI: Mer fét má akkor a mehhalástó, honnemjut el a fekete lelki a menyországba! LÁNYOK: (Mind színre jönnek.) MÁLINÉNI: Itt vannak-e má Máli- neném? MÁLINÉNI: Itt-itt! KATYI: Te is itt vagy má, Borcsa? TERA: Ki van-e má ásva a kompé- rod? ILKA: Lett-e sok? BORCSA: Nem is vótam ásnyi! ÖRZSI: Várhatott az embered, majd ad máha hazagyön! BORCSA: Majd hazudok neki, hogy betegvótam. epehányásom vót! MIND: (Nevetnek.) MARI: Jaj, de soká nem gyónnék má a sorozásról TERA: Ügy várom, má hogy ki marad be! ILKA: Mind, úllehet! KATYI: Bebijony, mind katonának- való! ÖRZSI: Nem mind! MÁLINÉNI: Máj mettugyuk má nemsokára, máj mellátyuk, hogy melyiknek lesz a kalapján nemzetyi pántlyika! BORCSA: Kéványcsi má arra mindenki! Annyi má a nép minden kapukba, akar vasárnap létányija után. KATYI: Mé az öreg Tüttökszüle is ott ül má a kisszéken a kapuba, a két unokájával vezettette ki magát. ILKA: Mer nem tud má mennyi szegény jámbor, móta a szé megütte! MÁLINÉNI: Nem a szé ütte őt szegényt meg, a guta, csak éppen nem egészen jó érte! Csak a félódalát nem bírja. TERA: Jó asszony pegy szegény! ILKA: Jó bijony, az elmútt nyáron, amikor mé innen járté odajártam túrójé meg tejé, mer mink nem fejtőnk, oszt olyan csomó túrókot nyomott, akar a fejem. Fösvény Tera nem nyomott olyat háromba se. MÁLINÉNI: Bijony nem. Mi mé ét, előttem szokott ünyi a templomba, oszt elnésztem, hogy mikor a harangozó a pészt szette, csakúgy reszketett a keze, akar a kocsonya, mikor a krajcárt beletette a csengetyűbe. Mémeg tekingetett, hogy láttyák-e hogy ő is ad. MARI: Azé gazdagottak úgy meg, a szegényember zsírján! ÖRZSI: Jaj, má gyónnék a legények, olyan mintha nótát hallanék! MIND: (Figyel jobbra.) KATYI: Nem gyónnék mé, a filed csengett. LEGÉNYEK: (Távolból nóta hallik, mind jobban erősödik.) JÁNOS: Máj ha kifog András- bátyám, gyöjjék a kocsmába! LEGÉNYEK: (Színre jönnek, kalapjuknál nemzetiszin pántlika.) Besorozták a kilencszázas regulát, Fújja a szél a háromszínű szalagját, Pántlikája földet éri, Szeretője szomorúan, sirva nézi. Hogy kell tőled kedves babám elválnyi. MIND: Pántlikája földet éri, szeretője a Kapuból sírva nézi. Hogy kell tőled kisangyalom elválnyi. LÁNYOK: Isten hozta benneteket! MÁLINÉNI: Isten hozott beneteket! Nem rúgott-e má be Andrásbátyátok, nem dőtött-e fel benneteket? JÓSKA: Nem bijony, úgy hajtott, hogy imitt-amott érte a kerek a fődet. ÖRZSI: (Nácira néz, majd a lányokra.) Ugye, memmontam, hogy nem veszik be! LÁNYOK: Nem a! JÁNOS: No jányok, most má el- danóhattyátok némelyiken, hogy: Rigó madár felszállott a fára, LEGÉNYEK: (Nótába kapcsolódnak.) Dalol szegény, elhagyta a párja, Engemet is elhagyott a rózsám, Én is sírok, mint a rigómadár, LÁNYOK: Rigómadár ne szállj fel a fára, Inkább szájj el a babám ablakára. Dalold el a szomorú nótámat, Elvitték a babám katonának, LEGÉNYEK: Ne vigyenek engem katonának, Meghasad szive a babámnak. Meghasad, a babám gyenge szive. Ha engemet elrabolnak tőle. KÁROLYBÁ: (Balról színre jön.) No legények, jányok, gyertek má, a cigányok má ott vannak a kocsmába! ANDRÁSBA: (Jobbról színre jön.) No, a ló má el van rendezve, lecsutakoltam, ennyi attam neki, majd később hazalépek, oszt megitatom. MÁLINÉNI: Maga má ne mennyék aggyit sehová, mi má nem harap valamit, mer megárt az ital egyomorra, most is kereszbe áll má a szeme! ANDRÁSBÁ: Kereszbe, kereszbe, mer mindenkit látynyiakarok, eccerre! A jányokot azé, hogy néznek-e mé, téged meg azé, hogy nem fétesz-e? MIND: (Nevetnek.) BORCSA: Hát bij az illyen embert mé lehet fétenyi! Mer mé őrá rá-
