Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 3. szám - HAGYATÉK - Vizitáció (Népi játék)
JÓSKA: Danójjónk mé legények, hadd érezzenek fel a jányok! GYURI: Télleg, kezgyed csak János! MIND: (Jánosra néz.) Nocsak! JANOS: (Kezdi.) Domonkosi bíró levelet kapott, Sorozza be mind a fijataiokot! Sorozza be mind a fijataiokott Aki katonának való, azokot! LÁNYOK: (Nóta alatt szállingóznak be a szín mindkét oldaláról, a nóta második részébe bekapcsolódnak.) Domonkosi bíró háza de magos! Kilenc ablak rajta, srarugátélyos! Tizegyiken néz ki, maga a bíró, Csend legények, jányok, itt a behívó! BOROSA: (Fejét bólogatja.) Szívem, meg ne szakaggy! MÁLINÉNI: Úgy érzem magam, mint tizenhatesztendős koromba! Sorozza be mind a fijataiokot, Aki katonának való, azokot! JÁNOS: (Ránéz Marira bájosan.) Mariska! Mewársz-e mi kitelyik? MARI: (Ránéz bájosan, bickel.) JÓSKA: (Katyira.) KATYI: (Jóskára nézve biccent.) PESTA: (Terára.) TERA: (Pestára.) GYURI: (Ilkára.) ILKA: (Gyurira.) NÁCI: (örzsire keményen.) örzsi, mevvársz-e mi kitelyik? ÖRZSI: (Elfordul Nácitól kitörve.) Nem! (Zokog.) BOROSA: (Szivéhez kap.) Jaj, de belenyilamlott a szívembe! (Halkan sir.) MÁLINÉNI: (Elpityereg.) Szegény jány! ANDRÁSBA: (Belépt ostor a kezében.) No legények, együtt vattok-e má minnyájan? A kocsi, ló rendbe van, mehetőnk! KÁROLYBA: (Belép Andrásbá után.) Itt van-e mindenki, akinek dukál? JÁNOS: Itt. KÁROLYBÁ: Én ám ászt kétellem! Én má nem hiszem annak se, ami rajtam van! (Megfogja a kabátját.) Mi meg nem győződök magamszint! GYURI: Számojjék meg, ha nem hisz! KÁROLYBÁ: No, ne mozogjék senki, jányok mennyetek hátrább! Mer tyikteket is beszámollak! (Számol.) Egy, kettő, megént egy, kettő, me- gént egy. Mevvattok. MIND: (Nevetnek.) ANDRÁSBA: Jányok, tán tyik is gyönnyiakartok? LEGÉNYEK: Jó vóna, ha gyönné- nek! JÁNOS: A nóta is úgy van. hogy: Bár csak jányokot is soroznának, Velem századba osztanának! Kipuculnám szerelvényét, kargyát, Csókolnám a kicsi száját! LÁNYOK: (A nóta ismétlésébe bekapcsolódnak.) Kipuculnám szerelvényét, kargyát, Csókolnám a kicsi száját! ANDRÁSBÁ: No, én má elmenek, befogok, oszt ideállok a kocsival, azután elmennyőnk, mer itt az ideje! JÁNOS: Gyerőnk, mert a falu népe aggyig má nem csinál semmit, mi el nem menőnk! Mind itt lesbél, ebbe a drága jó időbe! KÁROLYBÁ: Elkészőté-e má András rendesen? Van-e má minden, amire szükség lehet? ANDRÁSBÁ: Van. Feltettem a derékba vagy hat csatlóvéget. mer tavaly is, mikor vittem a vizitációjára a legényeket, hazafelé gyövet a lele- sziekvel összecsaptak. Én is belekeveredtem a veszekedésbe, azután mire rend lett, a lőcsnek csak a tokja ma- ratt a kezembe, úgy kellett haza- gyönnyi három lőcsve!. MIND: (Nevetnek.) MÁLINÉNI: (Bickel.) Huszár vót! BOROSA: (Bólogat.) Mellátynyi rajta, mé most is! JÓSKA: Korhatt vót má az a lőcs, Andrásbátyám I PESTA: A mellehet, azé szakatt olyan könnyen el! GYURI: Elszokott vóna az, igaz-e Andrásbátyám, akar milyen fából lett vóna, ha eccer erő érte? ANDRÁSBÁ: Mé ha vasbó lett vóna is, ahogy mevvótam zabosodva I No, de menek, oszt fogok! MIND: (Nevetnek.) NÁCI: Majd a kocsma elejbe áj- ják. majd ott leszőnk! LÁNYOK: Be van zárva! KÁROLYBÁ: Majd az a zsidó ad hátróró is, nem bánnya az a tilalmat csak foggyék az ital I MARI: Danójjonak mé legények! LÁNYOK: Igazán, csakugyan, danójjonak! PESTA: Jó lesz, danójjónk! GYURI: Kezdjed, no Náci! NÁCI: Majd elkezgyi János, nekem nagyon kappang hangom van, én nem tudok kezdenyi! ÖRZSI: (Haragosan.) Ha ő elkezgyi, akkor a kutya mind elkezgyi a vonyítást a faluba! MIND: (Nevetnek.) JÁNOS: Aszonygya, hogy: Ha bemegyek Eger városába, Egyenesen a borbé szobájába, Széket is annak, hogy üjjek le rája, Eles az olló, göndör hajam vágjaI MIND: Göndör hajam lepereg a földre. Gyere babám, szedd fel a kötődbe, Ahány szálat szedet a kötődbe, Sej, annyi szásszor jussak az eszedbe I KÁROLYBÁ: No, én má elmenek, oszt mennézem a törvénybírót, hogy kiszalógyik-e má, szólok neki, hogy gyöjjék már! Mer indátok! PESTA: Tán, ő gyön velőnk, nem a bíró? KÁROLYBÁ: Ű, mer a bíróúr nem ér rá! (El.) JÓSKA: Mindegy az, akar ki gyön, csak ádomás legyék! GYURI: Annak mekkell lennyi, ha törik, ha szakadt NÁCI: Mellessz, aszonta édesapám, mé cigányt is fogad! JÁNOS: Ászt nem kell fogannyi, itt lesznek má azok, mire hazaérőnk, fontos emberek azok ilyenkor. LEGÉNYEK: Abbijony! LÁNYOK: (Ugrálnak.) Jaj de jó lesz, muzsikás is lesz! BORCSA: (Szinre jön.) Nem sok kompért ások én má ki mámmal MÁLINÉNI: (Szinre jön.) Oda elmenőnk lesnyi, ha az Isten meghagy- gya érnyi az estét! Hajjátok-e fijajim! Ászt a nótát danójjátok mé el, amit az én Andrásomék danátok, mikor a vizitációra mentek valaha. MIND: Mellyik vót az? MÁLINÉNI: Asz, hogy: (Dalol.) Kedves fija vagyok én az anyámnak, MIND: Méis besoroztak katonának, Kihúszták rám az első cédulát Itt kell hannyi Domonkos faluját, Isten veled Domonkos faluja, Má én hamar nem leszek lakója, Teremhet má rózsát jó szagosat, Az én lábam hamar nem tapossa! LEGÉNYEK: Szép nóta! LÁNYOK: Jaj, de szép nóta! MÁLINÉNI: Szép ám, jaj Istenem, de ríttónk, méis jó vót, mer mé akkor fijatal vótam I MIND: (Éneklik.) Isten veled Domonkos faluja. Má én hamar nem leszek lakója, Teremhet má rószát jó szagosat, Az én lábam hamar nem tapossa! BORCSA: Bijony, én isemlékszek rá, mitha mámmá vóna, pegy mé akkor egy majzos jány vótam, mikor Andrásbátyám itthon vót szabaccsá- gon, oszt azt húzatta a cigányval, memméis a sarkanytyújával is kiverte a hangját, hogy: MIND: A csárdába szépen muzsikának! Jó kedve van egy magyar huszárnak, Sarkantyúja mindé csak ászt pengi, Magyar huszárt ne sajnájja senkii BORCSA: Istenem, de szíbbemar- koló vót! MIND: Sarkantyúja mindé csak ászt pengi, Magyar huszárt ne sajnájja senki! MÁLINÉNI: Mikor meg besorosz- ták, akkor meg mindé ennek a nótának a másik versét danóta, amelyik úgy van, hogy: MIND; Azé, hogy én bevagyok sorozva. Ne féjj rózsám, nem leszek katona, Inkább leszek betyár a pusztába, Messe leszek császár katonája! MÁLINÉNI: Méis allett! ÖRZSI: Oszt nem is bánta meg, hogy katona lett! Mer az olyan nem is egész ember, aki katona nem vót. Én el se mennék ollyaho! (Nácira sandít.) BORCSA: Jó mondod! Én tudom, hogy mi az, mer én benne vagyok nyakig, akar a kisgyermek, majd memmondom, hogy mibe! MIND: (Nevetnek.) JÁNOS: Gyere el velőnk Borcsa!
