Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 3. szám - JELENÜNK - Tóth Árpád: A falusi életvitel és művelődés változásai Borsod megyében

1945 után a falusi és városi iskolák közötti különbséget megszüntették, s egységes oktatási rendszert és követelményeket szabtak meg. Igen sok új falusi iskola épült. Az egyenlő oktatási feltételeket és színvonalat azonban nem tudták biztosítani a községek jelentős részében (képesítés nélküli pedagógusok, az iskolák felszereltsége, szemléltető eszközök, szakos tanárok hiánya).

1945—60 között a falusi művelődés területén még pozitív tendenciák tapasztalhatók. Sok életképes öntevékeny művészeti csoport alakult. A falusi könyvtárak olvasóinak száma rohamosan nőtt és a 60-as évek elején elérte a csúcsot. Az utóbbi tíz évben azonban a művelődés legtöbb területén hanyatlás következett be. Az építkezések megindulása takarékosságra késztette a falusi lakosok többségét (pénzzel, idővel) minden szinten, a művelődés terén is.

Gyakran hangoztatott vélemény, hogy a művelődés iránti érdektelenség a bejárás következménye. Vizsgálataink igazolják azonban, hogy Borsod megye iparában a dolaozók többségének napi utazása kevesebb, mint egy óra. További egy negyednél két óra alatt van. S a ,.bejáróknak” is csupán 5 százaléka utazik többet, mint napi két órát. A munkaidő és utazási időn túl azonban a falun élő munkások többsége még napi 5—6 órát, rendszerint igen intenzíven dolgozik. A művelődés hiányának, illetve háttérbe szorulásának oka tehát nem az utazási idő, az ingázás, hanem a k'étlaki életmód.

Legfőbb problémának azonban azt látjuk, hogy a falusi ember szemléletében, gondolkodásában a műveltségnek, a művelődésnek nincs meg a társadalmi presztízse. Rendkívül komoly kérdés, hogy az intenzív fejlődési szakaszában lépő iparunk, — mely egyre több kvalifikált szakembert igényel, — hogyan fogja ezt a kérdést megoldani. Az általános és szakműveltség emelése társadalmi fejlődésünk egyik kulcskérdésévé vált.

Táj gyárral

(Bolyki István tusrajza)