Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Gyenge István: A 001-es vizsgálat

— Nos, uraim, csak nem félnek ettől a modern inkvizítortól?

Tettetett nevetéssel fordult Martin igazgatóhelyettes felé, aki híres volt arról, hogy mindig tudta mit vár tőle a főnöke.

— Megpróbálok okosan hazudni — vigyorodott el és elindult a gép felé. Beült a székbe, Born pedig csuklójára helyezte a karperec alakú érzékelőket, azután fejére tette a sisakot.

— Kész, doktor Martin? — kérdezte a tudós.

— Kezdheti — bólintott a másik.

Born megnyomta a START-gombot,

mire a gépből felhangzott az első kérdés.

— Mondja meg a nevét-és-a-be- osztását.

— Edward Martin, igazgatóhelyettes.

— Szakképzettsége-és-tudományos- fokozata?

— Kibernetikus mérnök vagyok, doktori címem van.

S ez így folytatódott az általános kérdések után szakterületi, pszichológiai kérdések árja öntötte el a plexi- búrás Martint.

Az igazgató magához intette Bornt.

— Meddig tart ez, kolléga?

— Körülbelül még huszonöt percig. Ez az idő némileg módosulhat a válaszadás sebessége függvényében.

— Milyen-viszonyba n-van-a-főnöké- vel? — hallatszott a monoton kérdés.

— A lehető legjobb viszonyban.

— És-a-beosztottaival?

Born lopva a segédinformációkat szolgáltató lámpákra nézett és kényelmetlen érzés fogta el. Az egyik lámpa, bóráján egy kis F betűvel, már másodszor gyulladt ki. A teremben csak ő tudta egyedül, hogy ez a kis betű a FALSE szót takarja. Pillanatnyilag ez azt jelentette, hogy Martin igazgatóhelyettes válaszát a gép hamisnak tartotta.

A teremben ülők gördülő foteleik- ben közelebb húzódtak a géphez. Born látta, hogy Bemard, egy fiatal fizikus a C-osztályról, nagy élvezettel rajzolgat. Bizonyára az igazgató vagy Martin karikatúrája készül, ami azután egy délelőtt bejárja az intézet irodáit.

Az enyhe moraj és halk beszélgetés zaja mögött hallatszott, hogy a gép most a „Mit tenne, ha ..kérdéseket teszi fel.

— Mit-tenne-ha-egy-beosztottja-. ..

— Mit-tenne-ha-ön-lenne-a- ...

— Megváltozna-e-a-véleménye-...

S ez így folytatódott még vagy húsz

percen át.

Amikor az utolsó kérdés is elhangzott, a gép megköszönte a páciens türelmét, és dolgozni kezdett.

Két sornyi fehér lámpa veszettül villogni kezdett, s a szekrényből ke- repelésre emlékeztető zaj hallatszott. Azután csend lett, csupán egy halk sípoló hang hatolt át az emberi morajon. Végül felhangzott egy fémes hong. Bonny közölte a vizsgálat eredményét.

— Nulla-nulla-egyes vizsgálat-A- kategóriájú-AB-beosztású-személy-név-Ed ward-Martin-személyiségi-jel lem - zők-nulla-egy-erős-akarat-nulla-kettő- -kombinálókészség-nulla-három-...

A perceken keresztül hallatszó monoton hang már kezdett unalmassá válni, s az igazgató éppen be akarta fejezni a bemutatót, amikor egyszerre mindenki felkapta a fejét. A gép szenvtelen hangja olyan dolgokat közölt most vizsgálati személyéről, melyeket esetleg néhány kollégája magában már megfogalmazott, de kimondani nem mert volna soha.

— ... nulla-hetvenkettő-saját-akarat-túlzott-érvényesítése-kollektívkonstrukciós-szellem-kialakítása-rovásóra-nullajhetvenhárom-elavult-vezetési-módszerek-makacs-védelme-ajánlat-vezetési-módozatok-alapjainak- tanulmányozása-megoldás-visszaminősítés ...

Az utolsó szó elhangzotta után mindenki felugrott a helyéről. Általános kiabálás zaja hallatszott a teremben. Martin rákvörösen üvöltött valamit Bornnak, de hangját elnyelte a zsivaj.

Az igazgató csak néhány perc múlva tudta lecsendesíteni a társaságot.

— Kollégák! Sajnálom, hogy egyesek elvesztették a fejüket egy alapjában véve érthető jelenség tapasztaltakor. Vagy nem láttak még rosszul működő gépet?

Egyszerre csend lett. Erre senki sem gondolt.

Az igazgató folytatta.

— Elnézésüket kell kérnem a magam és nem utolsósorban doktor Born nevében, hogy feleslegesen idefárasz- tottam önöket, kérem, tekintsék a bemutatót befejezettnek.

Majd Bornhoz fordulva halkan megjegyezte.

— ön természetesen magyarázattal tartozik a felelőtlenségéért.

A társaság kivonult, s amint Born egyedül maradt, csupán balszerencséjét szidta a történtekért. Mert ő és Martin, s valószínűleg Santori igazgató is tudta, hogy a gép jó.

*

— Hát így történt — fejezte be a tudós.

Az újságíró fészkelődni kezdett a mély fotelben, megdörzsölte orrát, ami nála az izgalom jele volt.

— Ha jól hallottam ez a gép írásos formában is kiadja az eredményt.

— Igen.

— S ezt a papírt ön, miután a bemutató véget ért, megszerezte?

Born elmosolyodott.

— Az eredmény a gépben akárhányszor reprodukálható.

— Akkor tehát bizonyos, hogy az igazgatóhelyettes „lelki tesztje” valahol ott pihen az íróasztala mélyén. Vagy tévednék?

— Nem téved — hagyta helyben a tudós Rudi megállapítását.

— S ahogy hallottam, ez a gépi vélemény nem túlságosan hízelgő Martin úrra nézve.

— Valóban.

— Nos, azt hiszem veszélyes egy masina ez az ön gépe. Nem szeretném, ha engem ültetne bele a főnököm jelenlétében.

Az újságíró felállt.

— Köszönöm a türelmét. Azt hiszem mégsem használom fel ezt a beszélgetést. Vagy gondolja, hogy érdekli ez az embereket kettőnkön kívül?

— Nem, nem hiszem. Azért javasolnám, hogy inkább írjon riportot egy profi teniszmérkőzésről, vagy rakéta fellövéséről. Jövedelmezőbb megoldás.

— Pompás, ön pedig készítsen rósejbnikészítő gépet, vagy automata hajmosó masinát, s ha kész lesz vele, szóljon nekem.

Most először oldódott fel kettőjük között a feszültség. Mindketten rájöttek, hogy azonos anyagból gyúrták őket.

Amikor Rudi Landa mögött becsukódott az ajtó, Born elgondolkodva

motyogta:

— Még hogy rósejbnikészítő ... — Nem rossz! Egyáltalán nem rossz...

22