Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Gyenge István: A 001-es vizsgálat
— Miért? — Látszik, hogy nem volt még hasonló helyzetben. Tudja, ilyenkor az embert fiatalkorára emlékeztető lelkesedés fogja el. Én is éreztem ezt, de inkább arra vártam, hogy a bemutatás előtt kipróbáljam a gépemet. Amikor tehát mindenki eltávozott, bezártam az ajtót. Bekapcsoltam a tápfeszültséget, aktivizáltam a programot, majd beültem a géppel egybeépített fotelba, s fejemre tettem az elektródákat tartalmazó sisakot. Dohát ezek részletek, bizonyára nem érdeklik magát. — Ugyan dehogy! Folytassa csak, kérem I — Nos, a gép annak rendje s módja szerint feltette nekem a kérdéseket, én válaszoltam, s mindennek eredményeképpen egész helyes jeizatszáma és típusa, melyet előre megkapott a, tervező, ott díszelgett egy kis fémlapocskán, valamelyik műszaki egy táblát erősített az oldalára Bonny felirattal. A műszakiak mindig szerették valamilyen névvel ellátni a gépeket. S azután úgy is emlegették őket, mint valami élő személyt. Bonny tehát benn állt a terem végében, s nagyon hasonlított egy szekrény és egy íróasztal kombinációjához. Éppen rákapcsolták a hálózatra, amikor Born megérkezett. — Jónapot, doktor. Kipróbálja mielőtt megjönnek a fejesek? — Nem. Tegnap már kipróbáltam. Mennyi a feszültségingadozás? — Plusz minusz nulla egy. Born helyeslőén bólintott és odalépett a géphez. Ellenőrizte a kapcsolókat, a hangszórót, majd kinyi— Uraim! A.z önök előtt álló gép hagyományos elemekből épült fel. Alkalmazási területének megfelelően memóriája relatíve kicsi, azaz kisebb, mint például az univerzális számítógépeké. Logakai felépítése csupán a kívánt feladat elvégzését engedi meg. Talán felesleges megemlítenem, hogy ez a tulajdonság meghatározza használhatósága korlátáit is. önök előtt tehát egy célgép áll, melynek feladata azonban merőben új, s ez a gép, melyet talán pszichológiai analizátornak nevezhetnénk, első a maga nemében. Bemenetei a vizsgált személy fizikális funkciói és a program kérdéseire adott válaszok. Kimenő- egysége azonos a beszélő robotokéval. A bemenő jeleknek megfelelően elkészíti a vizsgálati alany személyiségének leírását, amit hallható foriemképet festett rólam. S nem is a leghízelgőbbet. — Ez igen! Amennyire értek hozzá, ez egy remek kis masina lehet. Hol volt hát a baj? — Nézze, lehet, hogy egyszer valóban sikere is lesz. Végül is nem a gépet bocsátották el, hanem engem. — Ezek szerint valaminek még történnie kellett... — hajolt előre a riporter. — A logikája bámulatos, barátom — gúnyolódott enyhén a tudós. — De ha ennyit elmeséltem, a legérdekesebb részt valóban nem tagadhatom meg magától. — Szeme elkalandozott az ablak fényszűrő üvegén túlra. * Aznap délelőtt az intézet egyik bemutatótermében nagy volt a készülődés. A gépet már reggel átszállították a laboratóriumból. Noha sorototta a gép hátsó ajtaját. Megvizsgálta a mikrokártyák kontaktusát és becsukta az ajtót. Ebben a pillanatban vonultak be az intézet vezetői. Santori, a vezérigazgató, Martin és Novikov, a helyettesei, Neumann, a közlekedésfejlesztési csoport vezetője, Reményi, a Fizikai Társaság elnöke, s mögöttük a különböző osztályok és csoportok vezetői. A műszakiak kivonultak. — Jó reggelt. Born! — köszöntötte az igazgató a tudóst, majd a többiekhez fordult. — Aki még nem ismerné, bemutatom doktor Born kartársunkat, a gép tervezőjét. A vendégek elhelyezkedtek a nagy fotelekben, némelyikük kis zsebmagnót vett elő. — Azt hiszem kezdhetjük, doktor — szólt oda az egyik igazgatóhelyettes. Born beszélni kezdett, személytelenül, mint egy gép, s közben az igazgató köpenyének zsebét nézte. mában közöl és gépelt formában is kiad. Kérem, engedjék meg, hogy egy példán bemutassam a gépet. Ezzel a géphez lépett és bekapcsolta a tápfeszültséget. Halk zümmögés hallatszott a szekrény belsejében, s a homlokfalon kigyulladt egy zöld lámpa, majd egy másodperc múlva mégegy. A tudós ekkor megnyomott egy gombot: — Most aktivizálom a programot, s a gép készen áll a működésre. A szekrényből szaggatott sípolás hallattszott. — Hajlandó lenne valaki kísérletünk alanyául szolgálni? — nézett körül Born. Mozgolódás támadt, egyesek noteszükbe firkálgattak, mások kibámultak az ablakon. 21 Az igazgató, aki nagy súlyt helyezett arra, hogy közvetlen, vidám embernek tartsák, körülnézett.
