Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Gyenge István: A 001-es vizsgálat
niiitMmmmiiimiiimiicuiiiiiiiiiimu iMjmmniiiFinmtmtumiiui hiiifíhi mii minin üiiMtrmiiiMimiimuimiirrmitiiitmmiiiu GYENGE ISTVÁN A OOi-es vizsgálat Minin int M M iimmiiiiiim un unit! ii iiiiimiminiiMiiiiiiitiiiiiiiiHmiiiiiiiiiiHiiniiiiiHiiiiimiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiii i!imiisimummnmiuiíi A csengő dallamosan zendült meg az ajtó túloldalán, amikor Rudi Lan- da megnyomta a kis fehér gombot. Kisvártatva kinyílt az ajtó és egy sovány, borostásképű férfi nézett a csengetöre. Az ingén látszott, hogy nem ma vette fel először. — Doktor Born? — mosolygott Rudi azzal a behízelgő vigyorral, amivel alanyait meg szokta győzni nyíltszívűségéről. — Én vagyok. Milyen ügyben . ..? — Az ön ügyében, ha megengedi —, s már be is lépett az ajtón. A doktor becsukta az ajtót, s néhány másodpercig a riportert vizs- gálgatta. — Fogadni mernék, hogy maga újságíró, — Nyert. Landa, Rudi Landa — nyújtotta kezét az előbbi mosollyal a riporter. Born habozva nézte a kezet. — Maga is Bonny miatt jött? Rudi kéznyújtása egy legyintésben fejeződött be. — Arról a masináról ugyan keveset tudtam meg, de engem pillanatnyilag jobban érdekel ön, doktor. — Ugyan? És minek köszönhetem az érdeklődését? — húzódozott keskeny mosolyra Born szája. — Valahogy az az érzésem, hogy e körül a gép körül nem tiszta a levegő. S ezt csak megerősíti az a tény, hogy két kollégámat már kirúgta innen. Ha szabad magam így kifejeznem. Born ismét gyönyörködhetett a fogkrémreklámra emlékeztető mosolyban. A doktor azonban úgy látszik immunisnak bizonyult a vigyorral szemben, mert komoran kérdezte. — S miből gondolja, hagy magának nem ezt a sorsot szántam? , — Nem gondolok semmit. Csakhogy én, kollégáimmal ellentétben vissza fogok jönni holnap és holnapután és azután, ha erre kényszerít. S mivel nem akarok neveletlennek látszani, nap mint nap zavarni önt, arra kérem, beszélgessen velem néhány percig. — Nocsak! Egy jólnevelt pióca látszatát akarja kelteni? — préselődött ki Born száján egy félmosoly. Rudi erre újfent megvillogtatta vi- gyorát. — Nem mennénk beljebb? , Megvolt az a képessége, hogy félbevágja a kényes kérdéseket. Amikor a tudós tágas dolgozószobájának egyik foteljében elhelyezkedett, némi elégedettség töltötte el. Előre tudta, hogy nem lesz könnyű dolga. Ezek a nagyokosok különc figurák, a válaszokat jobbára úgy kell kihúzni belőlük. Sokan közülük, mint ez a Born is, szinte megközelíthetetlenek. Ő mindenesetre a dolgozószobájáig már eljutott. — Nézze, doktor. Én tudom, hogy magát elbocsájtották az állásából. Azt is tudom, hogy a gépe miatt. Kis szünetet tartott, miközben Born idegesen dobolt az íróasztal lapján és hidegen nézte az újságírót. — Nem kérek mást, csak annyit, hogy mesélje el, milyen érzésekkel hagyta ott a Központi Tervezőintézetet. A tudós végighúzta kezét borostás ál Iá n. — Nem értem miért érdeklik magát ilyen harmadrendű dolgok, mint az én érzéseim? — Persze, persze. Nos, akkor lépjünk előbbre. Megmondaná, hogy miért kellett otthagynia az állását? Born elmosolyodott. — Ha még egy félórát itt ül, akkor talán lesz mersze feltenni azt a kérdést, amiért valójában idejött. Most a riporter nevette el magát. — Igaza van. Végül is nekem kell kiterítenem először a lapjaimat, de azt hiszem meg fogunk egyezni. Nem, doktor? — Attól függ — jött az egykedvű válasz az íróasztal túlsó oldaláról. — Tudja mit? Elég, ha a gépről beszél nekem. Megteszi? A tudós várt egy kicsit a válasszal, s Rudinak az volt az érzése, hogy ez a normális beszédtempója, — Okos fiú maga, Landa. Tudja, hogy a gép a fontos, nem én. De mit tud maga a gépemről? — Rendben, doki. Én elmondok mindent, amit tudok, de maga is válaszoljon arra, amit kérdezek. — Ami azt illeti ez csak magának üzlet, barátom. Dehát miért ne tudhatná meg ezt a históriát maga, vagy mások? Miután egy ideig kibámult az ablakon, széttárta a kezét. — Azt hiszem jelenlegi helyzetemben jogom van elmondani azt, amit hallani akar. Rudi hirtelen kis zsebmagnót kapott elő, beállította, s a mikrofont az íróasztal sarkára helyezte. — Ki kezdi? — nézett a tudósra. — Maga — mutatott a készülékre az. — Helyes — bólintott a riporter magafelé fordítva a mikrofont. — Tudom azt, hogy doktor Julius Born „A” kategóriájú komputertervező mérnök, a Középeurópai Központi Tervezőintézet munkatársa volt mindaddig, amíg egy általa tervezett gép bemutatása után furcsa módon felbontották a szerződését. Sikerült még néhány nap alatt a következőket megtudnom. Doktor Born a Tudományos Tanács megbízásából egy hazugságvizsgáló gépet készített, amit a bűnüldöző szervek alkalmaztak volna. A gép bemutatása egy héttel ezelőtt történt a szakértők előtt, újságírók nélkül. Nos, ez minden. Born egy ideig hallgatva nézte a kis forgó korongokat, láthatóan töprengve azon, hogy is kezdje. — Komikus egy történet lesz ez, noha nem annak látszik. Szinte azt is mondhatnám, hogy a saját túlbuzgóságom áldozata lettem. Valóban egy hazugságvizsgáló gép tervezésével bíztak meg. A gépet meg is terveztem, s az intézet laboratóriumában megépítettem. A gép jól is működött. Csakhogy ez nem volt hazugságvizsgáló. Rudi felvonta a szemöldökét. — Hanem? — Hanem annak egy bizonyosfajta továbbfejlesztése. Személyiségvizsgáló berendezés volt. Tudja mi a különbség a kettő között? — Nem. — Nos, a hazugságvizsgáló csak annyit tud, ami a nevében is benne van. Az ember reakciói figyelembevételével eldönteni egy válasz igaz, vagy hamis voltát. Valahogy úgy, ahogy maga látja ezeket a lámpákat — mutatott az asztal szélén látható kis kapcsolópultra. — Meg tudja mondani, hogy melyik lámpa világít és melyik nem, de azt, hogy miért világít és miért nem, erre már nem tud választ adni. Érti? Rudi bólintott, mire a tudós folytatni kezdte. — A hazugságvizsgáló hoz egy döntést, de az, hogy ez a döntés mit eredményez, vagy milyen előzményekre vezethető vissza, mindez már nem rá tartozik. Az általam készített gép azonban fejlettebb volt. Eldöntötte a válaszok igaz vagy hamis voltát, s ezek eredményeképpen megfogalmazott egy új ítéletet. A kérdéseket úgy fogalmaztam, hogy az ítéletek emberi tulajdonságok, adottságok, hajlamok formájában jelentek meg a gépben. — Volt ezeknek az ítéleteknek tudományos alapja? — vágott közbe Rudi. — Természetesen! Hiszen anélkül csupán játékra lett volna alkalmas a gépem. Hosszú heteket töltöttem pszichológiai tanulmányok átnézésével, a kérdéscsoportok összeállításával. Nem akartam az intézet pszichológusait bevonni, mert meglepetésnek szántam ezt a továbbfejlesztett gépet. Az is lett. — A gép tehát elkészült. S mi történt azután? — sürgette Rudit a kíváncsiság. — Aznap, amikor a technikusok az utolsó alkatrészt is a helyére tették és eltávoztak, én késő estig benn maradtam a gép mellett.
