Hevesi Szemle 2. (1974)

1974 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Morvay László: Legkisebb Fiú vagyok, a harmadik...

iiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiMiiiiiiMiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiliHUMiiiitMiiiiiiMuiMiMiiiiiiiMiiiiiiiuiiiMiiiiiuHiMiiiuiiiiiiiiiitiiiNiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiimHiimiMimiiiiiiiiiiij

I MORVAY LÁSZLÓ

= s

Legkisebb Fiú vagyok, a harmadik...

TlllllllllllllllHllllllllllllllllllllllimilHllllimilllllllllllllllltlIltlIHIIHIIIItlimltlIllllllllllllllllllllllllimillllltlIlllllltlimillllllllllllll MlltlIlllltItIMMIMMMIHIIIIMIMMIMIIIIIIIIIttMtMlillllltItlIIIHIIIMtIIIIIIIIHtItlIimttItlIHIimimMWIMMII

Miből szőttelek?

Ajánlom Molnár Erzsébetnek, őszinte szerelemmel.

Miből szőttelek, borízű hajnal, nincsen kincsem, csak ezer bilincsem hó borult a hegycsúcsi télre varázsolt kalitkába démont szűgyembe szerelmet, vertem magam csatakos csendbe vártam esőcsatás napot, árnyékos éjt ittam a búfeledők szószátyár

borkönnyeit.

Miből szőttelek, te aranygyapjú csendem a rikácsból szült éjszakámat a hajnaltól kapom küzdőm a csonttal, pitykés

bordáimmal

borulok beléd tündérlány-álom árad az ölelés, batyús lett a március csorbult széllel ballagsz, fújj

réztrombitát

ködből bújj hang, tra-ratata-tamm.

Miből szőttelek, sötét lámpafény Monoton Zsoltár, vasbeton ég sánta zsinagóga, kakukkos robaj — lebuktam benned, fogad

gyöngyharmatával, számol az idő, helyet kér a tér, kiskapus reggelen ráccsal kél a nap s válik ingen fekete-fehérré s varjussá szavam, — KÁR

Ezredik-közhelymese

Legkisebb Fiú vagyok a harmadik elindulok pogácsa s bot nélkül,

bolondul

indulatom a tarisznyám, szelídült

szerelmem

s vágyok lenni Boldog-úr, a

Legnagyobb.

Albérletem

Kicsiny szobám

nem csupán e kerek-földnyi

Mindenség

de hüvejknyi országom S egy csillagkép albérlete

Üzenet

Ki nem mozdul, megdobom ezer gyilokkal bevérzem ne a döbbenet ölje meg, keljen lila búval, sátáni kiáltással

Ki szó nélkül hal, halhatatlanná akasztom Néró tákjaira ne a rüh rágja szét szügyét, áradjon Tisza csörtetéssel, őrülettel

Ki ölelés nélkül húz magához, lököm szürke árnyékomra ne leljen hajnalt szeme feketéje nézzen látóként szemlesütve,

lobogósan

Ki nem énekel pántlikás szerelmet dobom madár martaléknak ne a hó födje üszkös elevenjét nyugodjon ezer lázadásban, ne

magában.

Notre-Dame

Vén Zoltán rézkarca