Hevesi Szemle 2. (1974)
1974 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Balogh Béni: A rablólovag aranyai
A nagyszámú török sereg hangos kurjantások közepette kapaszkodott felfelé a létrákon . .. Már éppen a falak felénél tartottak, amikor a vártól kissé arrább, egy ló hátán ülve különös dolgot vett észre Vuri bég. Fentről, a falakról meg a bástyákról fényes pénzt szórtak lefelé. A bég először azt hitte, talán a reggeli álom kerülgeti ... Meg is dörzsölte a szemét. De e percben különös ordítás ütötte meg a fülét. — Aranyak! Igazi aranyak! — hallatszott a janicsárok örömteli ordítása, majd a létrákról egymást letaszítva, rohantak a vár alá, hogy felszedjék az odahullott aranyakat. Vuri bég menten parancsot adott egy szpáhinak, hogy tudja meg az igazságot... Pár perc múlva a török lovas izgatottan ugratott vissza a bég mellé. — Fényes tekintetű nagyságos Vuri bég! Valóságos aranyakat szórnak ki a gyaúr rablók! — s ezzel egy félmarék pénzt nyújtott át a parancsnoknak. — Alávaló zsiványok — morogta az dühösen. — így akarják megzavarni csapatainkat... Sejthettem volna, hogy csalafintaság van a dologban. Mit várhatsz egy gyaúrtól?... S hátha méghozzá rabló is? (De azért a marék aranyat ő is zsebre vágta.) Ezután rögvest magához kérette a janicsárok tisztjeit, szigorú parancsba adva nekik, hogy aki a rablók aranyaihoz nyúlt, azt a helyszínen le kell nyakazni. A 15 zsák arany valóban megállította az ostromot... A janicsárok egymás kezéből kapkodták ki a potyapénzeket. — Látjátok, mit tesz az arany? — kiáltott fel diadalittasan, de eltorzult arccal Móré. — Csak ezek a bitangok le ne részegedtek volna!... Remélem, mire még egyszer szórunk a töröknek, már kijózanodik legalább a fele. De hogy mit adok én ezeknek! Arról jobb nem is beszélni! Ezután szélsebesen visszarohantak a kincses kamrába, hogy újra megtöltsék a mintegy 15 zsákot arannyal, s ezüsttel. Ám Móré és a két fia már nem mentek a bástyákra pénzt szórni. Azt hazudták a rablóknak, hogy megpróbálják fölkölteni az alvókat... A tizenkét rabló a parancs értelmében újra a bástyákra ment, de előbb ösz- szes zsebeit jó! megtömte kincsekkel... Ám az újabb aranyszórás már hiábavaló volt... A janicsártisztek ott a helyszínen csakugyan lenyakaztak több mint 10 törököt, mire az aranyszerzés megszűnt. Az a tény, hogy a várból aranyat szórtak, bebizonyította a bég szavait — aki sok kincsről beszélt nekik —, s a bő zsákmányból részesedést ígért. Megkettőzött erővel másztak hát felfelé a janicsárok, ami azért is gyorsan ment, mert semmi ellenállásba nem ütköztek. Nem volt talán még reggel kilenc óra sem, amikor a vár több bástyáján már lófarkas lobogó lengett. Vuri bég és kísérete is egyre jobban közeledett a vár felé, és legnagyobb örömükre azt látták, hogy az egyik kapu kinyílik! De nem törökök jöttek ki rajta, társaikat beereszteni, hanem három gyaúr pap vágtatott azon kifelé. — Elfogni őket! Szökevények! — adta ki sebtiben a parancsot Vuri bég. A török szpáhik azon nyomban üldözőbe is vették a három keresztény papot. De nem volt könnyű a dolguk! A három lovas olyan sebes vágtába kezdett, hogy még Domoszlón sem érték utói őket. Márkáz alatt azonban az egyik ló hátsó lábába éles dárdahegy fúródott, mire a paripa nyögve elzuhant. Az álruhás pap, Móré László nagyot esve puffant az út porába ... Erre a másik két pap visszafordította a lovát, hogy a bajbajutotton segítsen. — Rohanjatok tovább — hörögte összezúzott tagokkal Móré, de a két fiú, a két álpap, kitartott apja mellett. így mind a hárman a törökök fogságába estek. A szpáhik ezután mindhárom „papot" visszakísérték Nánára ... Ott az elfoglalt várban azután minden kiderült. — Mocskos vezér vagy, Móré! — ordítoztak rá az elfogott rablók. — Itt hagytál bennünket a pácban! — Ti meg lerészegedtetek, aljas népség! — gyalázta őket a rablólovag. — Ne vitázzatok! — csapott közéjük korbácsával a bég. — Téged, te országos lator, kedvem lenne valóban elevenen megnyúzatni, mint ígértem volt neked. De ha élve jutsz Budára, nagyobb elismerést kapok a basától ... Ezután Mórét és két fiát még azon a napon — jó alaposan megkötözve — szekerekre rakták, amely csakugyan a budai várba vitte őket. Ám a basa nem végeztette ki a Morékat... A kincsek nagyrészével mindhármukat elküldötte a szultánnak, ajándékképpen ... így került Sztambulba, a Héttoronyba Móré László és két fia ... Egy alkalommal maga a szultán is magához kérette. — Ha muzulmán hitre térsz, visz- szaküldelek magyar földre basának. Móré László, a hétpróbás rablólovag nem is gondolkodott sokáig, menten kivágta: — Már régóta tetszik nekem csodás hitetek — hazudta. — Adj melém egy dervist, hadd térítsen meg. Ezután a rablólovag hónapokon át muzulmán „hitoktatásban” részesült... De a szultán mégsem tette meg basának. Ott pusztult el a Héttoronyban. Talán az egyetlen magyar volt, aki valóban meg is érdemelte. Nagyobbik fiából, a jó tüzér- parancsnokból aztán csakugyan török lett. Alig tizenegy esztendővel később már Kapudsi basa néven szerepelt, s csapatokat vezényelt Moldo- vában. A nánai vár romjai pedig még ma is állnak, beszédes bizonyságaként annak, hogy a rablólovag aranyai még a törököt sem tudták megszédíteni ...
