Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 2. szám - JELENÜNK - Gyurkó Géza: Aki megtalálta a napot (riport)
öregedett diófa alatt imádta a nyárban. A templomban nem lehet kapálni, kötözni, permetezni. Ott csak imádkozni lehet. Erzsi néninek különben háromszáz egynéhány öl szőleje volt és isten bocsássa meg, de olyan bora belőle, hogy a látásától égni kezdett még a vasgyomrú ember belső része is. — De az enyém, fiam — mondta sértődötten, aztán elhallgatott. És a leves csendesen az ölébe folydogált. Elaludt a lelkem ültében, ettében! iiiimimiHiiiiiiiiiimmii — Lassú ez, olyan, mint a nagyanyja — kapkodja Erzsi néni össze a ponyvára kiterített, tavalyról megmaradt és éppen ezért most jó árat érő csergően száraz kukoricát. Akit a gúnyos megjegyzés ér, az az unoka. A fiú. Nem az övé, a nővére unokája. De mint ahogyan annak idején természetszerűleg vállalta és érezte is annak súlyát, hogy egy kicsit ő is anya, ha már nem adatott meg, hogy sajátjának legyen az, most a nagy- mamaságot is válalja felesbe-harma- jába. A fiú unoka, hát az övé is. Korholja is, gúnyolja is, pénzzel is dugja. Pénzzel bizony! Mert Erzsi néninek pénze van. Saját pénze. — Ládd’-e, van énnékem annyi a bankban, hogy nem lesz gond, hogy eltemessenek — mondja büszkén és a sok hajlongóstól tört dereka miatt csak félig tud felegyenesedni, [gy aztán úgy pislog lám akaratlan, mintha kétleném, hogy ő immár a halála után is valaki. Pedig Erzsi nénivel elbánt a sors. Egyik kezével megáldotta a szocializmus, a másikkal meg azért ugyancsak orron fricskázta, és még hibáztatni sem lehet érte a szocializmust. Hosszú évekkel ezelőtt beléoett a téeszbe, s minthogy világéletében annvit dolaozott, mint egv állat és ráadásul mindig és egyedül, neki először csak annyi változást hozott a szövetkezet, hoay dolgozott tovább, már nem egyedül, s a közösben nem tizenhat órát. S aztán, hogy a nővére odaköltözött a lányáékhoz, egyedül maradt. Erzsi egyedül! Néhány évvel ezelőtt biztosan elképzelhetetlen lett volna. De a Rákóczi szövetkezet lehetett olyan rossz, mint amilyen volt, mert kezdetben és a végén, — a jobbikkal való egyesülése előtt, ugyancsak rossz volt —, de szövetkezet volt. S beigazolódott, hogy még a rossz szövetkezés is jobb az ilyen esettnek tűnő ember számára, mint a jó termésű egyéni esztendő. Azzal, hogy dolgozott, azzal, hogy válogatás nélkül éppenúgy minden munkát elvégzett, mint eddig, azzal, hogy majd öt évtizeden keresztül, szinte előiskolát végzett, hogyan kell egy tibláboló szövetkezet talp- raállításáért szívós kitartással dolgozni — egyszeriben rangja lett a szövetkezetben. Dehogy: az élet nem kommersz filmtörténet, holmi csodásán szerencsés véggel. Erzsi néniből még csak csapatvezető sem lett. Erzsi néni csak szövetkezeti tag lett, munkaegységre dolgozott, s miután a munka egységnek ára, iletőleg értéke van, las- san-lassan rádöbbent, hogy a munkájának is tehát ára, azazhogy: értéke van! Pontosan mérhető. Ö soha arra nem gondolt, hogy amit ő csinál, az érték és értékes, soha olyasmi eszébe nem jutott, hogy inaszakadt munkája, gépszerű szívóssága valaha is jelent valamit. Jelentett. Erzsi néni jó szövetkezeti tag lett, pedig szidta a szövetkezetei, s bár maga lépett be, mégis azt hajtogatta, hogy elvették tőle a földjét. Háztájit többet kapott! — De az nem olyan, fiam. Az nem az enyém. Az enyémet elvették — mondta keserűen, aztán gyorsan elmesélte hadri módon, nem mindig összefüggő szavakkal — hát hol is tanulhatott volna meg folyamatosan beszélni —, hogy mi volt a legutóbbi közgyűlésen. S mikor már tizedszer mesélte el, ebben a mesében, — igaz volt-e, vagy sem — már ő volt a főszereplő, a hősnő, aki megmondta, hogy ... Nem tudom, mit mondott meg. Nem is ez a lényeg. A lényeg, hogy életének túl a feledik évszázadán egyáltalán eszébe jutott az, hogy ő bárkinek valamit mondhat is, sőt oda is mondhat: véleménye lehet a dolgokról. És nem is csak a maga dolgáról, egy közösség dolgáról. A pénzt persze, amit kapott, azt gondosan és sietve hordta el nővéréhez ezután is, de mondta és mondja már, hogy mi történjék a pénzével ... Ezt bankba, amazt ruhára, az unokáknak öt- ven-ötven forint... Vagy éppen száz! Erzsi néni ugyanis most már szövetkezeti nyugdíjas. Itt aztán a fricska! Tíz év után kap ötszáz forinton inneni nyugdíjat, mert a Rákócziból ment nyugdíjba. Ha a másik szövetkezetnek a tagja, ha oda lép be annakidején, ugyanabban a városban, ugyanannyi munkával, ugyanazzal a kegyetlen élettel a háta mögött, - most talán éppen a kétszerese az a pénz, amivel bekopogna hozzá a postás. Rossz szövetkezetét választott, vagy őt választotta a szövetkezet annakidején? Gyenge vezetés, széthúzás, hozzá nem értés, intrika, gyenge esztendők, zűrzavar lent és fent egyaránt. Vajúdott a szövetkezeti mozgalom és a vajúdás vére és bére Erzsi néni homloka verítéke volt. Végül — az egyesülés előtt — ráadásul még újabb milliókat fizetett rá egy szerencsétlen vállalkozásra a szövetkezet. A bíróság bizonyítékok hiányában felmentette Erzsi néni .vékony kenyér-adó” szövetkezetének felelős vezetőit. Mondom is ezt Erzsi néninek, aki mindig számontartotta, mi lesz a szövetkezet és vezetőinek sorsa, dolga ezekután. — Jól van fiam. A bíróság tudja. Az ő dolguk. De velünk, nyugdíjasokkal, mi lesz? Én miattuk kapom ezt a kevés pénzt, s nem többet. Nem én voltam az elnök és engem mégis megbüntettek, És erre nekem van is bizonyítékom ám — célozva ezzel a megjegyzéssel a pénzesutalványokra. Igazság az, hogy nem is csak a nyugdíjból él Erzsi néni. Nem tudna megélni belőle, de nem is tudna nem dolgozni. Mint a maratoni futó, aki már ugyan lefutotta a távot, de még tesz néhány száz métert, jár a keze, a lába még egy ideig, míg megszokja, hogy léphet is már a szaporózás helyett. Van háztájija, eljár napszámba a szövetkezetbe és bár soha sem szeretett, időnkint főz is magának. Több napra azért! A pince bedőlt, de sebaj, ott van a fridzsider, abban eláll az étel, nagyon okos egy alkalmatosság. Erzsi néni nagyon megszerette. Persze fogalma sincs arról, hogy néhány évvel ezelőtt komoly újságírók, komor újságokban azon vitatkoztak, hogy a fridzsider vajon nem hozza el majd a kispolgárságot, a tunyuló jólétet, a semmittevést sóvárgó és ezen az áron is gyarapodni akaró társadalmat. A fridzsider-szocializmust! Erzsi néni szedi fel a kukoricát és azon dohog, hogy a kajla nagyunoka milyen lassan mozog, a nagyanyja is ilyen lassú mozgású volt mindig, s hogy ilyen tempóval, még a hidegvizet sem keresnék meg a téeszcsébe. Erzsi néni bírálja az eleddig bírálation nővérét és az unokát is, a fiút és benne a legújabb nemzedéket! Autóval állok a fáradt, de kívülről csínre festett ház előtt. Az unoka, arcán a boldogság, hogy megszabadult ettől a keservesen egyhangú, de „segíteni muszáj volt" munkától mászik be az ülésre. Erzsi néni szemrevételezi az autót: — Szép taxi . .. igazán szép — mondja, miután nála a múltból gyökeredzőn minden autó taxi, hiszen azelőtt csak taxi volt az autó errefelé. Körüljárja kétszer is, aztán a nyitott kocsi ablakon bedug egy tízest a lassú munkáért is az unokának. A fiú vigyorog és szó nélkül zsebre vágja a pénzt. A pénz mindig jól jön annak, aki kapja. Nem vagyok azonban biztos ben- nene, hogy mikor ad, nem Erzsi né- ni-e a boldogabb, mert immáron ő is adhat végre. iiiiiimimiimiiiiiiiiiiiiii Mit adott a szocializmus egy hatvanöt éves parasztasszonynak? Fridzsider-szocializmust? Nem: fridzsidert a szocializmusban. Természetesen azt is. De ami ennél több, ami persze a fontosabb: emberséget. Ezen tűnődöm, miközben az arasznyi széles Szala-patak feletti beton- hídon, mellettem az unokával, átgördülök a „taxival”, és keresztülsuhanok a városon, ki a dombok közé, hogy meg se álljak a Tóhegyig. Tizenhat perc idáig az út. Ma tizenhat perc, egyetlen másodperccel sem több! Nekem! 42
