Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 2. szám - A HAGYOMÁNYK ÉLETE - Sugár István: Hányan voltak 1552. őszén az egri vár védői
A HAGYOMÁNYOK ÉLETI SUGÁR ISTVÁN: I Hányán voltak 1552 őszén az egri vár védői? ................................................................................... N emcsak Eger városa és Heves megye, de az egész ország egyik legjelentékenyebb katonai sikerének színhelye volt 1552. őszén az egri vár. Bár egész sor tanulmány, s oz utóbbi időben pedig két kötet is napvilágot látott, mely a vár európai hírű viadalát tárgyalja, de a nagy és rendkívül jelentékeny témakomplexumon belül — úgy érezzük —, hogy szükséges végre megnyugtatóan és teljes részletességében, hiteles és korabeli levéltári forrásokra támaszkodva - tudományos igénnyel — feldolgozni azt a fontos és nem kevéssé érdekes kérdést, hogy hányán, s kik és mik voltak a vár védői. Jelen tanulmányunkban elsősorban és zömében, az egyes kutatóktól mellőzött egri vár számadásköteteire támaszkodva vesszük számba az egri várnépet, de néhány egyéb levéltári forrást is használunk. Itt-ott pedig, ahol az iratok és számadások — a részletek természeténél fogva — hallgatnak, Tinódi „tudósító ének”-ét hívjuk segítségül. Eger várnépe - kutatásaim alapján — 1552. őszén a következő hat kategóriába sorolható: 1. A vár saját zsoldos katonasága. 2. A vár saját erejéből kiegészülő fegyveres csapat. 3. A király által küldött zsoldos egységek. 4. Az ún. portális katonaság. 5. A vár saját gazdasági-adminisztratív személyzete. 6. A mesteremberek és a behívott paraszti munkások. — S e kategóriába sorolhatjuk végül a várba menekü't nőket, gyermekeket és papokat is.. Csakis úgy ismerhetjük meg ezt a sokrétű tömeget, ha a fenti kategóriák alapján vesszük összetételüket és számukat vizsgálat alá. 1. A VÁR SAJÁT ZSOLDOS KATONASÁGA Az egri végvári vitézek részben gyalogosokból, az ún. puskásokból, lovasokból, azaz huszárokból és tüzérekből állottak. A gyalogosok két századra tagozódtak, egy-egy kapitány parancsnoksága alatt. Minden századhoz egy-egy zászlótartó és egy-egy dobos is tartozott, s puskások egy-egy tizedessel (decurio) az élükön, kilenc-kilenc főnyi szakaszokba voltak beosztva. — Az irodalom általában 200 főben jelöli meg a vár saját gyalogságának létszámát. Ezzel szemben — éppen Dobó szervezőképessége hatására — 1552. januárjától, a 204 főnyi puskás erő szeptemberre 36,4 százalékkal, 278-ra emelkedett az alábbi ütem szerint. Januárban - februárban — márciusban — áprilisban: 204- 204 fő, májusban: 203, júniusban: 236, júliusban: 268, augusztusban - szeptemberben: 278—278 fő. A várszámadásokból merített eme kimutatás is félreérthetetlenül tükrözi, hogy a törökök dél-magyarországi katonai akciója hatására csak júniusban kezdték intenzívebben emelni az egri puskások létszámát. Érdemes megismernünk a két gyalagosszázad kapitányát. Az egyik Nagy Balázs, a másik pedig Nagy Imre volt. Mind a ketten kipróbált tisztek — már 1551-ben is e századok élén állottak, s Nagy Balázs gyalogoskapitány az ostrom alatt életét vesztette. A Dobó-féle számadások tanúbizonysága szerint az egri püspöki birtokokról még 7 gyalogos is a várba érkezett, s az ostrom tartamára egyébként 11,50 forint zsoldot fizettek nekik. Ezek a falubeliek Sarudról, Füzesabonyból, Sajóhídvég- ről, Keresztespüspökiről és Tiszakürtről érkeztek a várba. A gyalogosok havi 2-2, a tizedesek, zászlósok és dobosok pedig 3—3 forint zsoldot kaptak. A két gyalogoskapitány az évi 20 magyar forint zsoldpénz mellett teljes ellátást is élvezett a vár konyhájáról. A lovasokkal merőben más volt a helyzet, akik minden számbeli ingadozás nélkül, állandóan 200-an szolgálták a várat — egy-egy huszárszázadra osztottan. Általában ismeretlen tény az, hogy a két huszárszázad élén a vár két parancsnoka: Dobó, illetve Mekchey állott. Az alkapitányi tisztségben vitéz Vajda Jánost találjuk, aki a győzedelmes védelmi harc után Bécsbe menesztett küldöttség egyik tagja is volt. — A huszároknak is volt dobja, méghozzá ércből készült, melyet 1550-ben két hordó boron vásároltak, de külön dobosról nem emlékeznek meg az okmányok. A huszárok zsoldja magasabb volt, mint a gyalogosoké: 3 forint „hópénz" járt nekik havonta. Tüzérből 11 szolgált 1552. őszén az egri várban. Szerencsénkre, valamennyi pattantyúst név szerint is ismerünk — s közülük az első hely „primus magister Johannes Fayrich”-ot illeti meg, aki Ausztriából, a karintiai Laybachból szegődött Dobó keze alá. Fayrich tulajdonképpen nem is tüzér volt, hanem ágyúöntőmesternek került az egri várba. Az ő zsoldja és járandósága rúgott a legmagasabbra: a 20 magyar forint készpénzbeli fizetés mellett még teljes ellátást is élvezett. Az irányítása alatt öntött ágyúk minden mázsája után 2 magyar forint dukált neki — de azzal a megszorítással, hogy az ágyúöntés tartama alatt felfüggesztették a rendes fizetés folyósítását. Fayrich öntött is egy 10 és fél mázsás falkonétát a vár részére, mellyel any- nyira meg lehettek elégedve, hogy a két és fél hónapig tartó öntés tartamára is fizettek neki, méghozzá többet, mint zsoldjából erre az időre járt volna. — Bizonyára, mint ágyúhoz kiválóan értő ember, az ostrom alatt, mint tüzér is tevékenykedett — a lövegek javításán túlmenően. De lássuk csak a várban szolgált, többi pattantyúst — kik voltak, honnan kerültek ide, s mi volt a zsoldjuk. 1. József mester, Prágából. 2. Az innsbrucki Ludovicus Endorfer mester. 3. János mester, a Szepességből. 4. Cseh János mester, Kisbesztercéről. 5. Gáspár Singer mester, a németországi Passauból, csak május 16-án szerződött a várba. 6. Martinus Herman mester utolsóként, augusztus 24-én került Egerbe. 7. Az ugyancsak német Gothardus Mendel Münchenből került ide. 8. Johannes Brwm mester. 43
