Hevesi Szemle 1. (1973)
1973 / 2. szám - JELENÜNK - Gyurkó Géza: Aki megtalálta a napot (riport)
ról, hogy az mitől autó! Egyelni, kapálni, aratni, csépelni ... A szőlő meg még okosabb növény! Ahhoz még az az ösztönös megérzés is kevés, ami a kukoricánál, a búzánál úgy, ahogy kiadja magát. Szőlővel, borral bánni már tudás dolga. Ha nem is mindig az iskolában szerzett, de az apától tanult tudásé legalább, amelyet szakadatlan ráfigyeléssel éppen- úgy gyarapítani kell, mint ahogyan kell a mérnökét. Az özvegyasszony, a Mariska néni, aki még Erzsi néninél is kevesebbet tudott, mert hogy még a dolgok gyakorlatában sem volt otthonos, adta a tanácsot neki, mikor mit kell végezni a kis üzlet raktárkészletének feltöltéséhez. Mariska néni döntött. Erzsi néni végrehajtott. Amit az üzlet hozott, azt ráköltöt- ték a szőlőre, amit a kukorica, árpa termett a szántón, azt is rá költötték Miután Mariska néni özvegyasszony volt és lánya is volt, s miután Erzsi néninek senkije mása nem volt, mint a nővére és annak lánya, továbbá, hogy Mariska néni talán öttel is több iskolát járt, mint Erzsi néni, aki jósze- rint analfabéta az istenadta, — de ma már ezt tagadja! — kétségtelen, hogy e szimbiózisnak Mariska néni volt a szellemi vezére és első számú haszon- élvezője. Aki most azt mondaná erre, hogy Mariska néni kizsákmányolta a húgát, az bizony szamárságot mondana. Még akkor is, ha lényegében pedig erről volt szó. Ám mégis csak szamárságot, mert Erzsi néni egyedül — egy fél év alatt senkivé és semmivé vált volna. Hogy Erzsi néni volt, létezhetett, hogy egyáltalán számba és figyelembe vették az utcában, azt annak kö”önhette, hogy ő volt Mariska néninek, a boltosnak a húga.Az Erzsi! Nem igaz, hogy az állat mindent lani földeken — ma is úgy hívja ezt a vidéket, pedig hol már a káptalan, s hol az ifjúsága?! — fel a síkfőkúti domboknak, ki a Tóthegyre. Mások, még tovább is gyalogoltak, olyan messze, mintha talán Afrikába mennének, amely tudvalevőleg ma is nagyon messze van, hát még évtizedekkel ezelőtt. Ezért nevezik talán azt a részt ott az erdők alján ma is Afrikának? Indult hajnalban, indult a nap elé, s jött haza, mintha a napot kergetné, de rogyadozó lábaival utál hogyan is érné. Jött haza már az estébe. A nyári estébe! S ez legkevesebb 16 órai munka. És a ,hátyi” mindig telepakolva, zöldséggel és gallyal, gyümölccsel és szerszámmal, kutellával és isten tudja kinek és minek kellő rongyokkal. Aztán permetezéskor a „géppel”, meg a vegyszerrel! Harminc-negyven kiló a háton és tíz kia szőlőre, mert a szőlő volt ott a rang és a tekintély. Ha volt jó esztendő végre, olyan esztendő, hogy Mariska néni és Erzsi néni minden erőfeszítése ellenére is sikerült a termés, akkor lett annyi a nyolcszázegynéhány négyszögölön, hogy lelket lehetett pumpálni belőle végre a legyengült szatócsboltba. kibír, Az öszvér, a teve egyszerűen lefekszik és inkább engedi, hogy agyonverjék, de egyetlen lépést nem tesz, ha érzi, hogy a teher meghaladja az erejét. Kora tavasztól késő őszig „hátyival" a hátán indult Erzsi néni, ki a szőlőbe. Végig a hosszú szálán, keresztül a városon, aztán el a városvégi téglagyár előtt, át a káptalométer oda, ugyanannyi vissza, — gyalog. Evett és ha holdfény volt, akkor még piszmogott a kertben valamit,, aztán leroskadt a vackára, hogy másnap hajnalban megint és elölről kezdje. És vasárnap is! Az istent, mint valami napimádó, csak a határban 41
