Hevesi Szemle 1. (1973)

1973 / 2. szám - JELENÜNK - Gyurkó Géza: Aki megtalálta a napot (riport)

1 IE IL IE INI Ü INI IK<

MiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMmtmiiiiiiiiimitiiimiiiiimiiiiiiiiiimiiMiiiiiHiiiiiiiiiimi .....................................................................................................................................................................................................mum

I GYURKÓ GÉZA:

Aki megtalálta a Napot

ll1IUItHlllltl«IUIMIIIMtlUtMIIIMIIIIIIIUUIHH4IIIU<lllll«IIIMIIIINIMIIIIII1IIIIUIUII(UIUIIIHIIIt»U4lliril>ltt»lttUUIIM<UIMHIII«IIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIMIimilMIII|HIII|l||||||||||||||||||||||||ui|||||||||||||||||ii||||||||||||||||||||mi||imimn7

Erzsi néni állandóan nevet.

— De jó kedve van! — mondom.

— Nekem? Nincs a; Miért is lenne? — és nevet tovább, mint valami fogpaszta reklám. Hát persze, én ostoba! Hogy ilyet nem veszek észre! öreg, élettől nyűtt arcából kivakít az új fogsor.- Óha! Milyen szép is a foga! - lelkesedem illően.- Az esztéká adta — mondja büszkén és nevet tovább, mereven, elszántan és kitartóan.

Nem tudja rendesen becsukni, a fogaktól tán, már évtizedek óta is elszokott száját.

iiiiiimiimiiiiiimimiiiii

Mit adhatott a szocializmus egy Hatvanöt éves parasztasszonynak?

Fogat. Meg fridzsidert!

Fridzsider szocializmust?

iiiiiiiiiiimiimuiiiiiiiiiii

A Szala-patak piszkos kis erecske csupán. Igen romantikus lélek és népi nagyzás kelletik ahhoz, hogy pataknak merje valaki is nevezni. Lám, két partja, völgyének két oldala, mégis két utcának is nevet adott, az Árnyékszalának, meg a Verőszalának. A patak — maradjunk hát már ennél a titulusnál — nagyjából kelet-nyugati irányú folyású, így egy kis ráfigye- léssel megérthető, hogy az Arnyéksza- la utca ablakai jószerint északra, míg a Verőé délre néznek. Itt több hát a verőfény, sugarasabb a Nap. Hogy a boldogság is több-e? A boldogságot csak a költők mérték a napfénnyel, s hitték, hogy az egyenlítő alatt az maradéktalan, míg az eszkimók könnyeiből lettek a jéghegyek.

Erzsi néni a Verőszala utcában lakik. A ház, két sötétke szobájával, amelyből az egyik a fényt soha nem látó udvarra nyílik — akkora ez, hogy egy nyulfi se merne bukfencet vetni itt - tűnődő, öreg kocsmatöltelékként könyököl a domboldalnak. Messziről úgy néz ki a dolog, mintha a domb derekát az öreg ház támogatná nagy barátsággal. De fele sem igaz ám ennek. A látszólagos barátság egyoldalú. Az évek, tán’ már az évszázadok is, és a domb, amely a messze távolban már kisebb hegyé maka- csolja fel magát, szóval a domb is

gyötri, gyilkolja az öreg házat. Kegyetlen, kíméletlen és szívós ez a küzdelem. Kétség sem férhet hozzá, hogy Erzsi néni háza, — pontosabban fél háza, mert testvérével közösködik a tulajdonjogban, — húzza majd a rövidebbet.

A pince, amely rangot és kincset jelentett itt ezen az Eger széli- tájon, beroskadt — mint valami öreg sír. Nem jó már semmire, de az is igaz, hogy nincs is nagyon benne már mit tartani. A falak nedvesek a jófajta tufakő szivacsától, amely szomjas korhelyként szívja magába a dombról lecsorgó víz minden cseppjét. A Verőszala utcában így sorjáznak, mint fecskefészkek, a házak. Melyik jobbik, melyik csak ilyen, vagy még ilyen se. Ahogyan kora, a benne lakók lelki és testi állapota, kedve, türelme, vagy éppen pénztárcája építeni, óvni tudja, vagy csak lakni.

Itt ezen a részen nagygazdák, módosak sohasem laktak, itt eqy kis szatócsbolt, ahol bent már látni lehetett legalább annyit a kirakat beengedte fénynél, hoqv hol a liszt és hol meg a csiriz, az már a iómód kétséa- tnlen jele volt. Péknek lenni például, iá kenyeret sütni pedig az eaész környék elismerését és iriavségét felkelthette. Ahogy szűkült, vég ült az utca a Datak két partián, úgy szerénykedtek tovább a szegényes házak, hogy szinte észrevétlen olvadjanak bele a putri sorba. A putrik, a cigányok iobban, vagy sehogyan sem tartott házai — pediq megint csak észrevétlen olvadjanak bele a lejtőkbe, dombokba, füvesekbe és ligetes mezőkbe.

Az Árnyékszala és a Verőszala, ha nem is a város közepéből, de a valamikori ,,Orsolyák"-tól, — ma itt állami általános iskola van — mindenképpen a városi részből így vezette ki — és vissza az embert a természethez. S az emberek, akik itt éltek a múltban és itt élnek ma is, mégis és mindig befelé tartottak a városba. Aztán keresztül a városon, újból ki és fel a dombokon, el a sajátos egri elnevezésű Afrikáig, meg a Tóthegyre, vagy a Várhegy lábaihoz indultak. Mindig a nap elé, hogy este mindig a nap után és nyomán térjenek haza. Az itt lakóknak, kis birtokosoknak szőleje, földjei jobbára az Eger völgyének másik oldalán, a szemben lévő dombokon sorjáztak. Ide, erre a tájra járt ki szinte pendelyes korától kezdve Erzsi néni is.

Nincs arra szükség, ki is lenne kíváncsi rá, hogy egy immáron nyugdíjas szövetkezeti tag múltbéli életét részleteiben is megírjam. Egyedül maradt valahogy, férj és gyerek nélkül, együtt maradt a nővérével, akit a férje hagyott ott, a korai halál ölelő, de nem szerető karjába kerülve. S mint mindenütt az életben, ahol két ember, légyen az nő, vagy férfi, együtt munkálkodik és együtt él valami homályos célokért, valami ősi és talán már nem is emberi küldetés ösztönétől hajtva, - itt is kialakult a munkamegosztás. Az özvegyasszony- nővér, aki egyetlen lányát nevelte és „belvárosi” iskolába járatta, bizonyítván ezzel is, hogy ők ugyan itt élnek, de mégsem idevalók ám, szóval, az özvegyasszony volt a háztartás feje. A szellemi irányító, a megtestesült akarat. Erzsi néni volt a végrehajtó. Az egyik a fő, a másik a kéz meg a láb.

A szocializmus kellett ahhoz, sőt még csak a szocializmus előszele is egyáltalán, hogy megmaradhattak mégis!

A közös vagyon: egy városszéli sok vihart megélt házban, egy még több vihart átvészelt szatócsbolt, az özvegy- aszony vezetésével, aki fejből rendelte a sót, az ecetet és a suvickot, meg összesen tán’ másfél hold föld, valahol a Tóthegyen, abból is természetesen, ahogyan e vidéken az dukál, vagy nyolcszáz négyszögöl szőlő. Az itteni és mindenütti kétkezi munka természetesen Erzsi nénié volt. Aki soha nem értett semmihez. Mert soha módja megtanulni semmit nem is volt. Ő mindig csak a kéz volt és soha sem a fej. Fogalma sem volt tulajdonképpen a mezőgazdálkodásról.

Egy volt ő azok közül a százezrek közül, akik mindig parasztoknak vallották magukat, és akik valóban azok is voltak mindig. De ha bevallották is, ha nem, soha sem értettek voltaképpen a paraszti gazdálkodáshoz. Nem érthettek. A gazdálkodásnak csak részeit ismerték és végezték, mint ahogyan embertelen futószalagon csak csavart húz egy-egy segédmunkás, és mégis autó lesz belőle, ő csinálta az autót, de fogalma sincs ar40